A zöld urai. Tündérmese a természetről
Nagyon szeretjük a természetvédő, a természet szeretetére nevelgető mesefilmeket, különösen azokat, amelyekben van egy-két olyan tételmondat vagy gondolat, amit a gyerekek a mese kontextusában igazán meg tudnak érteni, és amelyekről beszélgetni lehet, illetve később bizonyos helyzetekben feleleveníteni.
Az ilyen gondolatok szépen formálják egy kisgyereknek a világról, az életről alkotott elképzeléseit. Azt pedig pláne szeretjük, ha egy történet tündérmese-szerű, a látványvilága pedig varázslatos. Ilyen A zöld urai című animációs film, de mellé van egy bónuszfilmünk is az egyik alkotótól.
Az erdőben valójában apró, értelmes apró lények élnek, amelyek a természetért felelősek: egy külön kis civilizációt, amelyben – ahogy az lenni szokott – a jó és a rossz örök harcát vívja: a levélőrök és a bogánok, vagyis az élet és a pusztulás. Ezt a világot kutatja Mary Katherine szó szerint bogaras apja, de senki nem hisz neki, mígnem a lány belecsöppen az apró lények életébe. A királynőjük, aki az erdőt élteti, bajba kerül, ugyanis a virágzás és korhadás egyensúlyát a bogánok megpróbálják felborítani.
Gyönyörű gondolat kíséri végig a történetet: mind egyedi levelek vagyunk, de egy fa van, összetartozunk. Az egyik megindító jelenetben pedig az a nyílt megfogalmazás válik érdekessé, ami egy gyerek nevelésekor visszaköszönhet, hogy
„talán még nem látod az összefüggéseket, de attól még, hogy nem látsz valamit, az még létezik.”
Adott, mesevilágbeli körülmények között ez jobban hangzik, mint a hétköznapi valóságban.
A tündérmese William Joyce mesekönyv-szerző, forgatókönyvíró, illusztrátor és animációs rendező története, aki félszáznál is több mesét publikált már a gyerekeknek. Ismertebb filmjei itthon A Robinson család titka és Az öt legenda, de ő találta ki a Toy Story és az Egy bogár élete karaktereit is. E filmnek társszerője, a rendező Chris Wedge (Jégkorszak, Robotok).
William Joyce Oscar-díjat a legjobb animációs rövidfilm kategóriában Brandon Oldenburggal közösen a Mr. Morris Lessmore fantasztikus repülő könyvei című alkotásáért kapta, amit szintén érdemes megnézni, bár kicsit talán nagyobbakat köt le. Egy kedves mese a könyvek szeretetéről és a könyvek nélküli élet értelmetlenségéről. A történet az épp írói válságban lévő Mr. Morrisról szól, aki egy hatalmas hurrikán folytán egy másik világba kerül, ahol a könyveknek az emberekéhez hasonló élete van. Mr. Morris ebben a világban a könyvekért van, reggelit ad nekik, öltözteti, szükség esetén megműti őket, majd könyvkölcsönzőt is nyit, amivel a lakók életét megváltoztatja. A képi megvalósítás itt is nagyon kedves és humoros, az egész történet egy gyönyörű metafora arról, hogyan gyógyítják a lelket a könyvek.
A zöld urai többek között itt nézhető meg >>
A Mr. Morris Lessmore fantasztikus repülő könyvei pedig itt >>
Zöld Toll-díjas újságíró, szerkesztő
Közel 20 éve dolgozom újságíróként és szerkesztőként, sokáig kulturális vonalon is tevékenykedtem, aztán megtaláltak az ökológiával, megújuló energiával, fenntartható technológiával kapcsolatos témák: ebben igazán megtaláltam önmagam, emberként, újságíróként is – a szakmai elismerések is így értek el. Elsősorban a környezettudatosság érdekel, ezt a kérdéskört olyan szempontból érdemes megközelíteni, amely a hétköznapi embert a leginkább érdekelheti: inkább a gyakorlat, mint az elmélet oldaláról, inkább a megvalósult, működő projekteket ismertetve, mint a távoli jövőbe vesző álmokat. Szeretem bemutatni az embereket, akik megalkotják vagy alkalmazzák az alternatív módszereket, ezenkívül szívesen foglalkozom a közösségeket teremtő, illetve erősítő mozgalmakkal, mint amilyenek a nagyvárosi közösségi kertek vagy a közösségi mezőgazdálkodás… Megtépázott az élet; mindig azt igyekszem átadni, hogy – bármilyen közhelyes is – a szeretet a legfontosabb. Ha azokkal lehetsz, akik szeretnek és akiket szeretsz. És ha erre figyelsz, örülni fogsz a kávénak reggel, az éppen következő évszak jeleinek az utcán, egy mosolynak egy idegentől, az alvó kisgyerekednek vagy annak, hogy jól áll a hajad reggel és nem kell beszárítani… Az élet szép. Tényleg.