A rutin nyugalma. Avagy: könnyebb a második, harmadik gyermeket felnevelni, mint az elsőt? Anyukákat kérdeztünk
Feltételezem, sokaknak ismerős a kép: pici gyermek hisztizik a bolt közepén, anya pedig a valahogyan próbálja ezt kezelni. Vagy úgy tesz, mintha magára hagyná a gyermeket, persze távolról féltően figyelve, vagy felkapja, és úgy próbálja csitítani. Bármelyik módszerhez is folyamodik, szinte biztos, hogy akad valaki a „közönség” soraiban, aki tudja a „biztos megoldást”. A szülő pedig hol udvariasan, kedvesen fogadja a kéretlen tanácsokat, hol rosszallóan tekint a nevelési módszereit kifogásolókra.
Szokás mondani, hogy az első gyereknek még lefertőtlenítjük a cumiját, ha az lepottyan a földre, a második gyerekét pedig már a kutya hozza vissza… Persze ez csak a humoros kifejezése annak, hogy a rutinos anyukák sok mindent másként – lazábban, magabiztosabban – oldanak meg, mint az első gyermeküknél. Anyukákat kérdeztünk, hogy mit gondolnak erről. Hat többgyermekes édesanya mondja el, hogy változott-e a nevelési módszerük, hozzáállásuk a második, harmadik stb. gyermeknél.
Emese (59) – három gyermek édesanyja
„Valamelyest igen, hiszen már van némi tapasztalat. A helyzetek azonban mindig eltérnek, mint, ahogyan a gyerekek sem egyformák, tehát a nevelésük – alapvető szabályoktól eltekintve – más is lehet. A féltés az független attól, hogy hányadik, és milyen életkorú, mindig, mindegyik gyermek felé ugyanúgy működik.
Anna (35) – két gyermek édesanyja
„Igen, változott. A második gyermekemnél sokkal magabiztosabban utasítok el minden kedves, de nagyon haszontalan tanácsot, opciót, amivel találkozok. Így több időm jut mindkettejükre is és a feszültség is lényegesen csökkent az életünkben.”
Zsuzsi (47) – két gyermek édesanyja
„Számtalan különbség van. Az első gyerek még egyedül van egy ideig, több idő jut rá. Az első gyereknél mindenért aggódsz, mivel tapasztalatlan vagy, de a másodiknál már kicsit lazább leszel. Az első gyerek többnyire „kijárja” az utat a második gyerek előtt és a második sok esetben „felnéz rá”, tanulni kezd tőle és igyekszik legalább olyan tökéletes lenni, mint a testvére. De mindemellett ahol két gyerek van, a gyerekek egy idő után rivalizálni is kezdenek. A nevelésüket persze igyekszel hasonlóan csinálni, de valójában ez lehetetlen, hiszen minden gyerek más és más egyéniség, más és más mentalitással. Legyenek akár egy- vagy különböző neműek.”
Anita (39) – két gyermek édesanyja
„Igen, persze, változik. Az elsőnél meg a szülői tapasztalat hiányozik, ezért jobban féltjük őt. A másodiknál már ez nincs. Már tudjuk, hogy ha kicsit felmegy a láza, nem szaladunk kórházba az éjszaka közepén. És hát a figyelem, ami mindkettőnek nagyon fontos, a figyelemért szerintem a második gyermek jobban küzd. Az első gyereknek ezt meg kell tanulnia. Nagyon nehéz lehet. De muszáj szülőként igazságosan elrendezni a konfliktusokat, mert ez napi konfliktusokat szülhet. Mivel én egykeként nőttem fel, meg kellett tanulnom, hogy kell kezelni ezeket a helyzeteket, nem volt mintám sem.”
Niki (34) – két gyermek édesanyja
„Egyértelműen változott. Körülnézve a környezetemben és elég laza szülő vagyok, ami nem azt jelenti, hogy nem aggodalmaskodom, vagy nem féltem őket. Csak nem reagálom túl a dolgokat. Az első gyereknél több idő van a babára is, magadra is, információgyűjtésre is stb. A második babánál már nincs sok kérdés, minden jön természetesen. Kevesebb idő jut magadra, a baba pedig kénytelen gyorsan hozzászokni a család ritmusához, a napi rutinokhoz. Mindkét gyermekemet egyformán féltem. Mindkettőt ugyanúgy szeretném nevelni, ám két gyerek két külön karakter, így hiába az azonos nevelési elv, biztosan különböző visszacsatolást kapok majd tőlük, amire már különbözőképpen is kell majd reagálnom. Ettől függetlenül ugyanúgy imádom és féltem őket. Így kerek a világ.”
Anna (30) – két gyermek édesanyja
„Igen, van különbség. Mi az elsőnél nagyon következetesek voltunk, igyekszünk a másodiknál is, de nehezebb, mert sokszor kevesebb idő van erre. Az első gyermekünket sem féltettük görcsösen, a másodikat sem.”
Összeállította: Tolvaj Vica
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
