Munkaidőben, hőlégballonban, tóparton, a Szabadság-hídon. Emlékezetes lánykérések
Hiszek abban, hogy mindenki számára létezik nagy Ő, legfeljebb kerülőúton érkezik. Egyes források szerint legalább száz velünk teljesen kompatibilis ember szaladgál a világban, akivel tökéletes párt alkotnánk… Szinte minden lány egészen pici kora óta álmodozik arról, hogy egyszer valaki megkéri a kezét. Öt hölgyet kértünk meg arra, hogy idézzék fel a lánykérésüket.
Gabi (30)
„Születésnapomon kérte meg a kezem, egy év „járás” és fél év együttélést követően. Remegő hanggal és remegő kezekkel. Nagyon izgult. Nem volt tervben a lánykérés, úgyhogy engem is nagyon meglepett, de boldogan mondtam igent.”
Veronika (40)
„Felhívott a párom kora délután azzal, hogy hagyjam ott a munkám, kérjem el magam a főnökömtől (utólag kiderült, előre egyeztettek erről). Elvitt kocsikázni, majd megálltunk egy mező közepén, ahol épp egy hőlégballont fújtak fel. A naplementében, 700 méter magasan térdelt le a kosárban. Landoláskor a „vezető” letérdeltetett minket a földön, és megáldott a levegőn kívüli 3 őselemmel: pár csepp vizet öntött a nyakunkba, földet szórt a fejünkre, majd egy szál hajunkat megégette, ezzel fogadott be minket a hőlégballonosok táborába.”
Zsuzsa (29)
„Hét év után kérte meg a kezemet, bár ebből egy évet külön töltöttünk, s miután újrakezdtük, két év telt el a lánykérésig. Az a két év pedig csodásan alakult, hasznunkra vált a szünet, így visszatekintve, ki nem hagytam volna. A lánykérés napja nagyon pörgős volt, az egész napot együtt töltöttük, mert egy több helyszínes flashmob-on vettünk részt. Az utolsó helyszínen, este nyilvánosan kérte meg a kezem. Néhányan be voltak avatva, így készültek képek és videó is. Bár már vágytam erre a pillanatra, nem fogtam fel, mi is történik valójában, ahogy egyébként sajnos az esküvőnk több pillanatára sem emlékszem, annyira intenzív volt az élmény – valószínű leblokkolt az agyam. Este aztán ketten koccintottunk rá, és ahogy lecsendesedtek az események, eljutott a tudatomig, hogy mindig számíthatunk egymásra, és ez mély nyugalommal töltött el – az esküvőnk után ez csak fokozódott és még nagyobb biztonságérzetet adott.”
Tia (38)
„Mindketten táncoltunk akkoriban. Egy áttáncolt hétköznapi este, hazafelé menet, a Szabadság-hídon kérte meg a kezemet. A gyűrűt egy apró piros csillogó dobozkába tette és „véletlenül” leejtette. Jól ismer, pontosan tudta, hogy a másodperc töredéke alatt felveszem és kinyitom kérdés nélkül. Tágra nyílt szemekkel néztem rá, értetlenül, mire nevetve megkérdezte: „leszel a társam?”.
Zita (26)
„A Hámori-tónál, séta közben kezdett bele egy nagyon édes monológba: milyen jó, hogy vagyunk egymásnak, mennyi mindenen vagyunk túl együtt… Az utolsó mondat kérdéssel zárult. Költői kérdés volt, a választ tudtuk mindketten. Mint utóbb megtudtam, napok óta rejtegette a kis ékszert, és az eredeti terv szerint csónakáznunk kellett volna közben, de mindig zárva volt a csónakázó. Viszont aminek működnie kellett, az működött, a gyűrű passzolt, és én sem választhattam volna jobban. Se gyűrűt, se vőlegényt.”
Összeállította: Tolvaj Vica
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.