„Addig kerestelek, míg meg nem találtál.” Interjú Podonyi Hedviggel, Fodor Ákos költő, műfordító özvegyével

Fodor Ákos költő, műfordító, a magyar haiku mestere. Végzettsége szerint zeneszerző, karmester. Mintegy félszáz zenés színpadi mű magyar szövegének szerzője. Eddig 24 kötet – ebből néhány posztumusz kiadvány – jelent meg a nevével. Nincs olyan nap, hogy ne találkoznánk a verseivel a közösségi médiában, és ez a „felfutás” hosszú évek óta tart. Bár nem kötött közeli barátságot az internettel, azzal a bizonyossággal hunyhatta le a szemeit 2015-ben, hogy a költészete a világhálón keresztül eljutott a széles közönséghez. Sokat jelentettek számára a pozitív olvasói visszajelzések. Fodor Ákos életében kerülte a nyilvánosságot, költészete a közönség szeretete által került reflektorfénybe. Azt hiszem, művész, alkotó ennél többet nemigen remélhet.

Milyen személyiség volt a zseniális szószobrász, Fodor Ákos? Milyen volt vele élni? Milyen nélküle? Többek között erre is kíváncsi voltam, amikor özvegyétől, Podonyi Hedvigtől interjút kértem.

 

Fodor Ákos társa, Podonyi Hedvig

A február „sűrű” hónap az életetekben. Februárban születtél, Ákos februárban hunyt el. Februárban ismerkedtetek meg. Ez az interjú február 27-én, Ákos-napon jelenik meg, tervezetten. Mi pedig február 24-én, Hedvig-napon tudtuk összehozni ezt a beszélgetést. A véletlen hozta így. Érdekes, nem?

Ez a februári Hedvig-nap számomra is újdonság, októberben szoktam névnapozni. Ákossal viszont nem ültünk jubileumokat. Ő, saját állítása szerint, „dátumfrigid” volt. Nem lehet mondani, hogy az évfordulók, a jeles napok nagyon érdekelték volna. A hétköznapokat jobban szerette ünnepi hangulatúvá tenni. Saját névnapjára ugyan írt egyszer egy verset, de szerintem csak azért, mert tetszett neki a szójátékban rejlő lehetőség.

(NÉVFORDULÓ)

SOKÁ vagyok ÁKOS?
– tovább leszek áktalan.
(E l ő t t e még számos
lennivalóm h á t r a -van!)

Sziporkázó sűrítmény ez a verse is. Nemigen találok információkat Fodor Ákos gyermekkoráról. Mit lehet tudni a gyökereiről?

Nem sokat. Azokról nem szívesen beszélt. Mindig azt hangsúlyozta, hogy neki választott családja van. Ezalatt a barátait értette. Óriási szerencse, ha valaki azokkal is minőségi kapcsolatot tud fenntartani, akiket „leosztott szerepben” kap maga köré; ez nem magától értetődő, automatikus dolog. Ákosnál úgy alakult, hogy nem volt szoros, építő érzelmi kapcsolata a családjával, ezért ezt a témát távol tartotta magától.

A születési adatokon túl a hivatalos önéletrajzokból annyit tudhatunk, hogy konzervatóriumot végzett, majd 1963-1968 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hallgatója volt, középiskolai énektanár és karvezetői tanszakon. Tanított is?

Soha nem tanított középiskolában, csak gyakorlaton volt. A gyakorlóórákon szerették a tanítványai; főiskolásként felvételi előkészítőket is tartott. Gyerekkora óta tanult zenét, nagyon szép énekhangja volt, és a zene mindvégig szerves része maradt az életének. Huszonhárom évig dolgozott a Zeneműkiadó szerkesztőjeként; kottaszerkesztéssel, kiadványok szerkesztésével foglalkozott. A karvezető szakot viszont már azért vette fel a főiskolán, mert időközben eldöntötte, hogy nem lesz hangszeres előadóművész. Nagy elvárásai voltak magával szemben, ami azt jelentette: vagy tudja hozni azt a színvonalat, mint mondjuk, Kocsis Zoltán, vagy másfelé indul. Az utóbbi történt; a költészet felé orientálódott.

A húszas évei elején járt ekkor. Nem akarta a tanulmányait ilyen irányba elvinni?

Nem ment bölcsészkarra, ha erre gondolsz. Már iskoláskora előtt zongorázott, általános iskola után konzervatóriumba járt. Onnan csak néhány lépésnyire van a Zeneakadémia, ahol a tanulmányait folytatta. Nem akart más irányba menni, egy másik egyetemre, ehelyett önképző módon ásta bele magát az irodalomba. Fiatal kora ellenére kialakult életszemlélettel rendelkezett, és ez a verseiben is megnyilvánul. Válogatásköteteiben ezért nincs nyomatékos jelentősége az időrendiségnek, ellentmondás nélkül egymás mellé szerkeszthetők a korai és a késői versei. Úgy érzem, konzekvens az életműve.

Tóth György felvétele a 26 éves Fodor Ákosról. A kép 1971-ben készült

Relatív, de nem kellett túl sokat várnia arra, hogy megjelenjen az első verseskötete, a Magvető által 1978-ban kiadott „Kettőspont” verseket, műfordításokat tartalmazott. Krisztusi korban volt ekkor…

Az első könyv megjelenése előtti évtizedben rengeteg elutasításban volt része. Ekkor már régóta írt rendszeresen; az első verseit Pilinszkynek adta oda 17 éves korában. Pilinszkynek tetszettek a szövegei, azt mondta, hogy beajánlja őt a Vigiliába, de Ákos visszalépett.

Miért?

Ahogy mondani szokta: hívő volt, de nem vallásos. A Vigilia katolikus irodalmi, tudományos folyóirat, nem akart ebben a lapban bemutatkozni. Így végül 19 évesen jelent meg először verse, a Kortársban. Később is küldözgette ide-oda a szövegeit, nagyon sok laphoz. Voltak persze, akiknek feltűnt a „hangja”. Garai Gábor szinte kézen fogva vezette be az Élet és Irodalom szerkesztőségébe, s rajta kívül is volt még egy-egy pályatárs, aki elismeréssel tekintett a munkáira, de nem ez volt a jellemző. Ákos azonban ez ügyben nagyon elszánt volt, és végül elérte azt, amit szeretett volna. Lapokban és könyvben is elkezdtek megjelenni az írásai. Első könyve, az említett Kettőspont, jó kritikákat kapott. Felfigyeltek rá. Tandori Dezső például nagyon sokat tett azért, hogy bekerüljön az irodalmi köztudatba. Ezek megerősítették Ákost abban, hogy helye lehet a magyar irodalomban. Kezdetben a Magvető szerzője volt, 5 könyve jelent meg 1978 és 1989 között a Magvető gondozásában. Ám a rendszerváltás után a kiadó nem vállalt több megjelentetést tőle.

Nagy fordulatot jelentett a kilencvenes évek közepén, hogy az akkoriban alapított Fabyen elkezdte kiadni Ákos könyveit. Bár ez a kiadó sikerkönyveket jegyzett, nem szépirodalmi művekre specializálódott. Honnét jött ez a kapcsolódás?

Vavyan Fable műveire ekkoriban figyelt fel Ákos. Az írónő abban az időben a közelünkben lakott. Összebarátkoztak, és Ákos közreműködött a Fable-könyvek szerkesztésében, Fable pedig gyakran idézte Ákos szövegeit a könyveiben, másfajta olvasói réteghez juttatva el a verseit. Később Fable kiadója, a Fabyen vállalta, hogy kiadja Ákos műveit. Szenzációnak számított a magas, kétezres verseskötet-példányszám, ami azonban szépen elfogyott.

És ezek a könyvek már csak antikváriumokban érhetők el. Nem nyomták újra… Miért?

Ákos rendszeresen jelentkezett a könyveivel. Nem az volt a cél, hogy ismét közreadjon valamit, hanem hogy hozzáférhetővé váljanak az újabb kötetek – így minden könyv rendszerint egyszer jelent meg. 

Te gondozod Ákos irodalmi hagyatékát, szerkeszted a posztumusz köteteit. A régi Fodor Ákos könyvek elérhetők lesznek új kiadásban valaha?

A jelenlegi cél a még könyv formában nem publikált, de irodalmi folyóiratokban már megjelent szövegek közreadása, illetve új, tematikus kötetek létrehozása. A legutóbbi, 2020-es megjelenésű, Jelentés az útról című válogatáskötet is ilyen. Ez a korábbi kötetekbe is betekintést ad; 1978-tól napjainkig egy elég dús versválogatást tartalmaz. Érdekes látni, hogy Ákos kezdetektől ugyanazokat a dolgokat járta körül, és hogy bár akár 30-40 év is eltelt két egymás mellé szerkesztett vers születése között, a szövegei mégsem érvénytelenítik egymást.

Ízelítő Fodor Ákos azon könyveiből, melyek a Fekete Sas Kiadó gondozásában jelentek meg. Fotó: Mesterházy Mónika

Nyilván másként, összetettebben és mélyebben látod őt, mint mondjuk a pályatársai, hiszen közel három évtizeden át a társa voltál. Hogyan jellemeznéd őt mint költőt?

Megfigyelő, szemlélődő, az evidensnek tűnő fogalmakat újragondoló, elfogadásra törekvő, a pontosságot sokra tartó alkotóként, egy önmagával küzdő ember gondolatvilágával, amiből nem hiányzik a humor, az irónia, a dolgok visszásságának felfedezése sem. Fodor Ákos egyfajta tudatosan fenntartott gyermeki szemlélettel volt képes szemlélni a világot. Megpróbálta a hagyományos, rájuk rakódott jelentéstartalmaktól megtisztítani a szavakat. Kézzel-lábbal tiltakozott az „így szoktuk” szemlélet ellen, irritálta a rutinszerűség, a félfigyelem, mindeközben nagyon igyekezett előítéletmentes maradni. Nem érdekelte, hogy mit szoktak erről-arról mondani vagy ezzel-azzal kapcsolatban elvárni, a jelenségek megfejtéséhez saját utakat keresett.

Nem példa nélküli, hogy a páratlan tehetség – legyen bármiről is szó – és a hétköznapi ember valahogy élesen szétválik vagy elkülönül minőségben, ennek felismerése esetenként illúzióromboló, kiábrándító lehet. Ez persze áthidalható azzal, ha tudatosan önálló entitásként tekintünk az alkotásra vagy teljesítményre. Ákos esetében említetted a következetes költői önazonosságot. Róla nehezen lehet elképzelni, hogy civil emberként nem volt álhatatos, következetes… 

Nem volt szakadék a költői személyisége és a valós személyisége között. Ugyanazt képviselte a költészetében, mint az életében. Persze nem minden pillanatban tudta tökéletesen fenntartani azt a fajta érzelmi kiegyensúlyozottságot, higgadtságot, elfogadást, ami a verseiben gyakran érződik, de nagyon erősen erre törekedett, és többnyire sikerült is ilyennek lennie. 

Temperamentumos férfi volt?

Alapvetően nagyon békeszerető, nyugalomra vágyó emberként élt, ugyanakkor mindenképp temperamentumosnak mondanám. Valamint: igyekezett a gyakorlatias dolgokkal minél kevesebbet foglalkozni. Nem véletlen, hogy nem épített házat, nem alapított családot. Nem szeretett utazni sem. Nem volt a szó jó és a hagyományok felől nézve rossz értelmében tradicionális, szokványos személyiség. Túlérzékenységéből fakadóan egyébként nagyon meg tudott bántódni, de soha nem fortyogott benne bosszúvágy. Nem kívánt rosszat azoknak sem, akik ártani próbáltak neki.

41 éves volt, amikor végzős főiskolásként találkoztál vele. A ’86-ban megjelent gyermekverskötetéről, a Képtelenkönyvről kérdezted a szakdolgozatodhoz. Első látásra szerelem volt? Ő így emlékezett erre: „Azóta szeretem magát, mióta tíz percet késtem”.

Ez a kijelentés valóban sokszor elhangzott részéről, de azt hiszem, mindenki utólag is építi  saját életének a mítoszait. Nem hiszem, hogy rögtön „elájult” volna tőlem, bár mint a későbbi események mutatják, nyilván tetszhettem neki. Fiatal lány voltam, relatíve értelmes, vélhetően ennek is tudható be, hogy rögtön 5 órán át beszélgettünk egyhuzamban mindenféléről. Fogalmam sem volt arról, hogy ez az ő esetében kuriózum, mivel egyébként meglehetősen gyorsan tudott távozni. Nagyon jól éreztük magunkat egymás társaságában, akkori törzshelyén, az Angelika kávéházban. Én sokra értékelem, ha valaki értelmileg is különleges, és ő az volt, ráadásul a humora is rögtön megnyilatkozott. Nem viselkedett fennkölt módon. Volt ugyan benne egyfajta távolságtartás, de ez szeretetteljes stílussal társult. Nagyon meg tudta húzni maga körül a határokat – eddig és ne tovább! –, viszont köztünk a határátlépés elég hamar megtörtént… Azért az első találkozás után volt egy kis szünet; írtam a szakdolgozatomat. Amikor kész lett, megmutattam neki. Akkoriban nem volt e-mail, ezért személyesen adtam át, ismét az Angelikában. Jó ideig ez volt az „előszobája” – ahogy ő mondta. Levelezni is kezdtünk, természetesen postai úton. Beszédes volt ez is, mert mint utóbb megtudtam, Ákos nemigen levelezett. Sok feladványt írt nekem levélben, rengeteget szójátékoztunk… Májusban megemlítettem neki, hogy készülök a Fészek Klubba egy Bródy-koncertre, és egyszer csak megjelent ott. Attól kezdve azért már sejtettem, hogy ez talán nem csak a szakdolgozatról szól.

Podonyi Hedvig és Fodor Ákos kapcsolatuk elején. Fotó: Díner Tamás

Olyan jó ezt hallgatni! Romantikus szerelem, nagy találkozás a tietek.

Bennem is így él. Az eltelt évek alatt a lényeget illetően tulajdonképpen nem tudtam meg többet Ákosról, mint amit az első tíz percben tudtam. Olyan ismerősnek tűnt! Van, amikor rögtön annyira rá tudunk hangolódni egy másik ember működésmódjára, hogy azonnal otthonosan érezzük magunkat mellette. Persze lehet, hogy ezt hosszabb keresés előzi meg. Ahogyan Ákos nagyon szépen megírta: „Addig kerestelek, míg meg nem találtál.”  Hozzáteszem, ha nem lett volna az a bizonyos szakdolgozat, valószínűleg sosem keresem személyesen.

Hat éve februárban a közös otthonotokban hunyt el, 69 évesen. Vele voltál. Milyen a létezés nélküle?

Attól még, hogy két ember nagyon szereti egymást, és attól még, hogy az életük hosszú időre összekapcsolódik, saját sorsuk van. Tudomásul kell venni, ha nem is egyszerű, hogy mindenki meghal előbb-utóbb; erről is sokat beszélgettünk. Ákost rémülettel töltötte el az a gondolat, hogy esetleg én megyek el előbb. Hát, ezt megúszta, mert végül én maradtam. Ő pedig sok programot csinál nekem most is… Persze örömmel végzem a szervezési, kapcsolattartási, szerkesztési feladatokat, amiket általa kaptam, nem érzem tehernek. Ugyanakkor nem akarok kizárólag a hagyatékápolói szerepbe szorulni, nem akarok reggeltől estig „özvegykedni”.  Aki életben van, próbáljon is élni.

Díner Tamás rólatok készített ikonikus felvétele már több helyen megjelent. Az interjúhoz kértem tőled még közös fotókat. Azt mondtad, nincsenek; sőt, több közös képetekről tüntette el magát Ákos… Nem szerette a fotóit?

Nem volt benne ilyenfajta önmegmutatási vágy. Nem övezte önmagát ájult csodálattal. A legtöbb képen úgy látta magát, hogy „Rólam készült mást ábrázol”, és ebben tényleg volt valami. Nem lehetett könnyen elcsípni az ő igazi arcát. Díner Tamásnak viszont folyton sikerült, és egy idő után szinte kizárólag ő fotózta. Korábban régi kollégája, Tóth György is készített róla jó felvételeket; hála érte.

Fodor Ákos a kilencvenes években Díner Tamás felvételén

Bennem nagyobb a hiányérzet amiatt, hogy alig találni Fodor Ákosról nyilvános videót vagy tévéfelvételt. 

Tipikus „tyúk vagy tojás?” kérdés, hogy miért. Talán elkönyvelték, hogy visszahúzódó ember, ezért kevésbé hívták rendezvényekre, stúdiókba, vagy fordítva történt, és mindez belőle következett. Nehéz eldönteni. Nagyon megválogatta, hogy mire mond igent, hova megy el. Nem lehetett csak úgy elrángatni felolvasóestekre, író-olvasó találkozókra. Nem hagyta magát sürgetni. De azért vállalt olykor felkéréseket, ha időben szóltak neki, és ha a saját tempójában felkészülhetett. Ilyen alkalmakkor roppant összeszedett és átgondolt volt. Nagyon jókat mondott, nyomdakészen fogalmazott élőszóban is. A közönséget pedig megragadta a személyisége, hihetetlen csendeket tudott teremteni. Viszont részéről ezek a szereplések nagyfokú figyelmet igényeltek, nem tudott volna napi szintű igénybevételnek megfelelni, fokozott igénye volt a töltekezésre. 

Miből töltekezett?

Emberi kapcsolatok, olvasás, zene. Nagyon szeretett telefonon kapcsolatot tartani. Gyakran hosszú órákon át beszélgetett egy-egy barátjával. Éjszaka is fel lehetett hívni. Szívesen találkozott is a barátaival, de ebben sem szeretett rögtönözni. Az otthonába ritkán engedett be bárkit is; óvta az intim szféráját. Élete végére pedig egyre visszavonultabbá vált. 

Megélhette ugyanakkor, hogy az internet felkarolta a költészetét, a közösségi médiában hosszú ideje idézik a verseit…

A maga módján érzékelte ezt a sikert. Nem ült le a számítógép elé, inkább rajtam vagy barátain keresztül értesült az efféle hírekről. Már életében a legidézettebb hazai szerzők között volt, és ennek nagyon örült. Amikor valaha elkezdett írni, még nem lehetett tudni, hogy ennek ez lesz a folytatása, hogy lesz internet és hogy mindenhol idézni fogják agyba-főbe. Tegyük hozzá: ez azért is nagy szó, mert soha nem volt erős hátszele, nem kapott például marketinget. Ennek ellenére vált népszerűvé az olvasók széles körében, ami szerintem önmagáért beszél. 

Csivitelték a madarak, hogy készülőben van egy album…

Díner Tamás Ákosnak nagyon régóta közeli barátja volt, továbbá az idén lesz 75 éves, ami szinte hihetetlen. Nem sokkal Ákos halála előtt ők ketten azt találták ki, hogy legyen közös könyvük: Ákos egy-egy verse Tamás egy-egy képével társítva. Ez a kiadvány készül most a Fekete Sas Kiadónál. Ha minden jól megy, 2021 nyarán jelenik meg, és ha a járványhelyzet is engedi, a könyvbemutatóhoz egy születésnapi kiállítást társítunk az album anyagából.

Fotó, ékszer: Debre Gyöngyi, Windprincess Jewellery

A napokban láttam rólad egy portréfotót a Facebookon. A fülbevalódon Ákos egyik ismert haikuja, a 3 negatív szó, olvasható… Debre Gyöngyi ékszerkészítő munkája. Gyakori, hogy Ákos szövegeit kreatív célokra is felhasználják?

Nagyon gyakori. Kérték már nemcsak ékszerekhez, de naptárhoz, határidőnaplóhoz, pólóhoz, szájmaszkhoz, vagy például fatáblákra is rendszeresen ráfestik a szövegeit. Úgy korrekt, ha valaki megkérdezi, hogy használhatók-e ilyen célra a versek. Minden esetben ekként kellene eljárni, ha élő vagy nemrég elhunyt szerzőről van szó, 70 éven át ugyanis jogvédettek a szövegek. Ez esetben én vagyok a jogutód, tőlem kellene engedélyt kérni. Azt azért elmondhatom, hogy általában jóhiszeműen járnak el a gyártók, és sikerül megállapodnunk olyan együttműködésről, amellyel Fodor Ákos hagyatékának megjelentetése is támogatható.

Fodor Ákos íróasztala. Podonyi Hedvig felvétele

Mivel telnek a napjaid?

Ákos halála után nem akartam úgy dolgozni tovább otthon, hogy folyton az ő üres foteljét nézem a sajátommal szemben, úgyhogy nagyon gyorsan jelentkeztem egy állásra. Épp csak túlestem a veszteség okozta első sokkon, amikor már egy irodában találtam magam, online szerkesztőként. Olyan kollégák közé kerültem, akiket nagyon megszerettem – az ő barátságuk is sokat segített nekem a legnehezebb időszak átvészelésében. Ma már ismét szabadúszó vagyok, mint sok-sok éven át korábban is. Hosszú ideje újságírással, digitális kommunikációval foglalkozom, alkalmazott szövegeket írok, kiadványokat szerkesztek. Szintén része az életemnek a kézíráselemzés, ugyanezt tanítom is. Időről időre megjelenik egy-egy könyvem. És persze lekötnek az Ákos kézirataival, köteteivel kapcsolatos feladatok, de így van ez jól. Nem a nem létező síremlékét gondozom, hanem az életművét – azt hiszem, ő is ezt szeretné.

 

Fodor Ákos versek >>

 

 

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

1 × egy =

hirdetés