Akiknek teher a karácsony. Öt tanulságos történet
Jó lenne végre túl lenni a karácsonyon! Mindig meglep, ha ezt hallom olyan emberektől, akiknek látszólag minden adott ahhoz, hogy jól érezzék magukat a szeretet ünnepén. Egészségesek, van családjuk, nincsenek komoly anyagi gondjaik, nem magányosak, mégsem képesek átadni magukat az ünnepnek. Tanulságos történetek.
Tizenhárom éves voltam, amikor a szüleim elváltak. Amíg a család együtt volt, nem volt problémám a karácsonyokkal. Öt testvérem van, a két kisöcsém szüleim új kapcsolatából született, elég nagy a korkülönbség közöttünk. A bátyám meg én apáméknál lakunk, külön bejáratú lakrészünk van évek óta. Anyám nem költözött össze a barátjával, a húgommal közösen nevelik 9 éves öcsémet.
A szüleink soha nem mondták el nekünk nyíltan, miért váltak el,
a válás váratlanul ért mindenkit a családban és a baráti körben. Ahogy az lenni szokott, mindketten a másikat okolták. Épp ezért ért mindenkit váratlanul, amikor a válás után nem sokkal anyámnak gyereke született egy régi családi baráttól. Ekkor vált világossá mindenki előtt, mi volt a válás eltitkolt háttere. Nem hibáztatom anyámat, de kaotikus azóta a családi életünk.
Anyám karácsony előtt nekiáll szervezni, mikor, hol lesz a karácsonyi ebéd, ki hol töltse a szentestét. Apámnak és a feleségének nincs nagyon beleszólása az anyám által szervezett ünnepi programba – igaz, nincsenek is beszélőviszonyban. Anyámnál kezdődik a karácsonyozás szenteste délután négy körül. Megyünk hozzá, nála eszünk késői ebédet, korai vacsorát. Mire apámékhoz érünk, rá sem bírunk nézni az ételre, aminek a vége általában sértődés, mert ők is készülnek vacsorával. Anyámnál nem maradhatunk túl sokáig szenteste, mert a húgommal és az öcsémmel mennek karácsonyozni a barátjához és a barátja szüleihez. Karácsony napja és másnapja a nagyszülők számára foglalt. Anyám barátjának előző házasságából van két hasonló korú lánya, velük sem jövünk ki túlzottan. Az ünnep bensőségességét öli meg a jövés-menés; a válás miatt kialakult családi ellentéteket egyszerűen képtelenség feloldani. (Zoltán, 23)
***
A férjem korán önállósodott 21 éves lánya egész évben felénk sem néz, ezért, amikor karácsonykor találkozunk, szinte tapintható a zavar és a feszültség közöttünk. Ilyenkor a lány nagyon kedvesnek mutatkozik, örül az ajándékoknak.
Aztán eltűnik hetekre, hónapokra,
a születésnapján kerül elő újra. Megkapja az ajándékokat, és ezután megint nem látjuk hónapokig. Többször próbáltunk vele beszélni erről, hiába, nincs foganatja. Mindig talál magyarázatot, általában betegségre és elfoglaltságra hivatkozik. Szívem szerint azt mondanám, ne jöjjön karácsonykor, ha csak az ajándékok érdeklik. (Eszter, 37)
***
A fiam képtelen elfogadni idős férjemet,
akivel 14 éve együtt vagyunk, nagyon nagy szeretetben. Sajnos a kisunokámat is elidegenítette tőlünk, a menyem és a családja pedig semmit sem tesz annak érdekében, hogy ez a helyzet megoldódjon. Fogalmam sincs, hogy idén karácsonykor jönnek-e; őszintén szólva nekem már nehezemre esik felvenni a telefont. A fiamat egyedül neveltem fel a szüleim segítségével, úgy érzem, mindent megtettem annak érdekében, hogy apa nélkül is teljes legyen az élete, minden segítséget megadtam neki felnőtt korában is. Rettenetesen bánt, hogy így viselkedik – mintha cseppnyi tisztelet és megértés nem szorult volna belé, sértő és sértett megjegyzéseit nem tudom kitörölni magamból. (Katalin, 64)
***
Szüleim halála óta nehezek a karácsonyok,
pedig lassan 40 éves leszek, és jó ideje van családom. Mégsem tudok felhőtlenül örülni karácsonykor. Kisfiam születése sokat javított a helyzeten, de így is nehéz tud lenni. Férjem nagycsaládból származik, karácsonykor összejön a család apraja-nagyja, én pedig úgy érzem ilyenkor, hogy egyedül vagyok, mint a kisujjam. A kisfiamat leszámítva nem vesznek körül a rokonaim, távol vagyok tőlük (máshol élnek), a nagyszüleim és a nővérem pedig régóta nem élnek. A férjem családja ebből semmit nem érzékel, nem szoktam nekik erről beszélni. Próbálok jó képet vágni az egészhez. Nehéz a társas magányt megértetni azokkal, akik nem éltek meg hasonlót. (Márti, 39)
***
Idén december 25-én megyünk anyámékhoz, december 26-án anyósomékhoz. Nem is lenne baj, ha nem az ország két végében laknának (Zalaegerszeg, Szeged). Karácsonykor nem nagyon lazíthatok, mert általában én vezetek, két nap alatt több mint ezer kilométert teszünk meg. Én pedig nem szeretnék mást, mint
pizsamában elnyúlni a kanapén és újévig ott maradni.
Anyósomék és az én szüleim is idősek, nem tudnak és nem is szeretnek kimozdulni. A kisebbik lányom 4 éves, az autóút elég strapás tud lenni két gyerekkel. (László, 42)
Nyitókép: the romantic vineyard
Kapcsolódó összeállításunk
Az ajándék te magad légy! Hogyan csökkenthető a karácsonyi stressz?
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
