Ne szólj szám… Ha azt akarod, hogy békén hagyjanak, hazudnod kell? Gondolatok az őszinteségről
Emlékszel Jim Carrey Hanta Boy című filmjére? A főhős nem hazudhatott egy teljes napig, emiatt bonyodalmak, problémák sokaságát volt kénytelen elszenvedni. Nagyon nem volt irigylésre méltó helyzetben.
Belegondoltál már, hogy mi történne veled, ha mondjuk két hétig minden helyzetben, minden emberrel őszintének kellene lenned? Nagy valószínűséggel elveszítenéd az állásodat, a barátaid kétharmadát, s ha nagyon jól megy az őszinteség, talán még a szüleid is kitagadnak.
Az őszinteség ugyanis a legtöbb ember számára nehezen tolerálható – kvázi nem normális – dolog. Ha meg akarod mondani az őszinte véleményedet, meg kell kérdezned, hogy az illető akarja-e hallani. Lehetek veled őszinte? Őszintén értekel? Gondolom, te is tettél már fel ilyen kérdéseket. Ilyenkor a másik természetesen rávágja: Naná! El is várom! Csak is az igazat! Majd – ha megkapja – lefagy, vérig sértődik, kikiált kekecnek, gonosznak, rosszakarónak. Magát is becsapva nem az őszinteséget kéri ki magának, nem azt, amit mondtál, hanem azt, ahogy mondtad. Mindent bevet, hogy a figyelmét elterelje a kényelmetlen igazságról.
Mi is valójában a hazugság? Rögzült szokás. Ha valamit kitartóan, folyamatosan ismételsz, a részeddé válik, beépül a programodba.
Az emberek nagy része azért őszintétlen, azért füllent, azért beszél mellé, azért hazudozik, hogy békén hagyják, elkerüljék a konfliktusokat, a vitákat, vagy magát a beszélgetést.
Ha azt akarod, hogy békén hagyjanak, hazudnod kell – hát nem különös?
– Drágám, kövérít ez a ruha? – kérdi a nő. Férfi legyen a talpán, aki azt meri válaszolni: drágám, nem a ruha kövérít (konkrétan kövér vagy).
– Rég láttalak. Hogy vagy?
– Köszi, minden oké – válaszolod. Próbáld megmondani az igazat! Próbáld elmondani, hogy nem alakulnak jól a dolgaid; rögtön elkönyvelnek nyavalygónak. Nem mondod el az igazságot a békesség kedvéért.
– Mi volt a suliban?
– Semmi.
– Mi újság?
– Semmi.
Ismerős párbeszédek? Elhallgatsz otthon, a munkahelyeden, nem vagy őszinte a rokonokkal, talán még a barátaiddal és a pároddal sem. Csak hogy békén hagyjanak. Megállás nélkül ömlik belőlünk az őszintétlenség…
Én mégis azt kérem tőled, próbálj őszinte lenni! Láthatod, milyen ritka dolog! Lehet, hogy rövid távon nem kifizetődő, de egy idő után épp az őszinteséged miatt leszel megbecsült tagja a megújult környezetednek; olyan ember, akiről tudják, hogy őszinte, megbízható, becsületes. Mert becsület nincs őszinteség nélkül, és ez fordítva is igaz. Azok, akiknek erre van szükségük, szeretni, keresni fognak.
Aki a mai hamis világban képes őszintén élni, az szabad ember.
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.