Ami nem kerül fel valamelyik közösségi médiaoldalra, az meg sem történt. Élet a hashtageken túl
Jövünk-megyünk a nagyvilágban, vagy csak egy rövidke kirándulásra indulunk a Normafához? Mindegy, a lényeg, hogy fotó készüljön a történésről. Szokás mondani, hogy ami nem kerül fel valamelyik közösségi médiaoldalra, az meg sem történt…
Jómagam is imádok minden kellemes pillanatot kiposztolni, hogy megosszam a barátaimmal, a családommal, vagy az egészen távoli ismerősökkel. Csodálatos lehetőségnek látom, hogy nincsenek határok, nincsenek távolságok. Mindegy, hány kilométerre van éppen az édesanyám, egy pillanat alatt meg tudom vele osztani, hogy éppen milyen remekül érzem magam egy séta során, vagy milyen ínycsiklandozónak tálaltam a tőle tanult paprikás csirkét.
Vajon abban a pillanatban, amikor éppen azon tüsténkedünk, hogy milyen hashtag kerüljön a tökéletesen befilterezett képünk alá, hány pillanatot veszítünk el? Megéri minden egyes pillanatot közzé tenni? Hol van a határ?
Elképedve nézem, amikor a kávézóban a fiatal pár egymással szemben ülve is a telefonját nyomkodja. Mindig elgondolkodom, hogy vajon egymással csetelnek? Mi történik éppen a „billentyűk” nyomkodása közepette? Figyelnek a velük szemben ülőre?
Érdemes egy pillanatra megállni, a táskában vagy a zsebben hagyni a mobilt! Körbenézni, az adott pillanatra figyelni. Ha ezen túl vagyunk, akkor jöhet a fotó és mehet a barátoknak.
Fontosnak látom, hogy tudjunk a jelenben lenni, ne csak a megosztásokra és a hashtagakre koncentráljunk! Könnyű elveszni a virtuális térben, megfeledkezni a valóság érdekességeiről, szépségeiről.
Természetesen egy egy fotón keresztül mi magunk is szebbnek láthatjuk, amiben éppen benne vagyunk, ez nem vitás. A Facebookon és az Instagramon (szinte) mindenkinek fantasztikus az élete. Mindenki remekül főz. Mókás lenne bekukkantani a színfalak mögé, hogy láthassuk, egy-egy tökéletes fotó milyen körülmények között, mennyi idő alatt születik meg…
Nem érdemes felülkerekedni a valós élményeken egy-két tökéletes poszt érdekében, bármennyire is csábító a rengeteg lájk! Természetesen ez a jövő, a mai gyerekek már ebbe születnek bele, szokás mondani, hogy tablettel a kezükben jönnek a világra. A világ változik, és ennek a folyamatnak mindannyian a részesei vagyunk. Nincs ezzel gond, de fontos, hogy emellett a valós értékekről se feledkezzünk meg.
Szerző: Tolvaj Vica
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
