Amikor először léptem be Piroska masszázsszalonjának ajtaján, mosolyogva nyújtotta felém a kezét, tekintete rögtön rabul ejtett. A szeme ezt üzente: „Gyere csak, jó helyen vagy, ismerjük egymást, hozd nyugodtan a bánatod, a fájdalmad, ha tudok, segítek”. Úgy néz rád, mint aki kérdez és vigasztal egyszerre, odafordul feléd, de közben a szeme tele történetekkel, nyílt mosolyát […]
Hatodikos koromban apám újranősült, elvett egy alacsony, molett özvegyasszonyt. Kacér nő volt, a szeme még hatvanévesen is úgy járt neki, hogy apámat megbolondította. Márika néni négy gyereket szült, nyolc évvel volt idősebb apámnál, akkoriban már elmúlt hatvan. Ortodox nő volt, bár gyimesközéploki katolikusnak született, de ortodoxhoz ment férjhez, így lassan belőle is bigott ortodox lett. […]
Általános iskolába a falunkba jártam tizennégy éves koromig. Szófogadó, jó gyerek voltam, úgy ültem a padban hátratett kézzel, hogy meg se mozdultam. Abban az évben mentem ötödikbe, amikor anyám meghalt. A halála után semmit nem nőttem. Ott megcsöktem, vagyis csökevény maradtam. Ötödikes korom óta nem változtam se magasságban, se szélességben. Voltak évek, amikor kikerekedtem, de […]
Kilencévesen vékony, inkább sovány, gesztenyehajú kislány voltam, vállig érő hajamat anyám copfba kötötte. Mikor fésülte, visítottam. Ez a korszak volt a felhőtlen gyermekkorom, amiből brutálisan rántott ki anyám öngyilkossága. Egy hét alatt kellett felnőtté válnom. 1974. november 30-án történt. Délutános voltam, iskolába menet aznap is kaptam egy ötlejest anyámtól kedvenc édességemre, az Eugeniára. Emlékszem, arra […]
Nem nagyon emlékszem rá, hogy gyerekkoromban a szüleim előttünk bármiről beszéltek volna. Nem létezett családi kommunikáció. Parancsszavak, utasítások és tiltások hangzottak el. Olyan szinte sosem volt, hogy a család leült volna, és megbeszélt volna valamit. Kérdéssel, kéréssel meg kellett várni az alkalmas pillanatot, ami csak akkor jött el, amikor apám már túl volt egy-két pálinkán. […]
A Gyimes völgyéből származom, onnan, ahol a Tatros folyó kanyarog, amely hosszú útja végén a Szerettel együtt beleömlik a Dunába. A völgyet több patak is keresztülszeli, többségük legalább húsz kilométer hosszan fut a völgyben. A falvak a patakok mentén épültek ki – lélekszámuk alapján ezeket persze már községként emlegetik. A mi falunk lakosságának nagyobb része […]
Anyámat Bertának hívták. Magas, barna, kreol bőrű, szép tartású, tartózkodó nő volt. Kontyát fejkendő fedte, hétköznap egyszerű karton, vasárnap gazdag mintás, tarka delénkendő. (A templomban a fejkendőről tudták, ki milyen módban él.) Korán megőszült, ezt én és az egyik lányom is örököltük tőle. Szeme barnás-zöldes, mandulavágású, arca kerekded. Inkább teljes műfogsort csináltatott, de nem tűrte, […]
Anyám negyvenöt éves volt, amikor a lehető legészrevétlenebbül beosontam az életébe. Lopakodó voltam, mindent megtettem, hogy ne vegyen rólam tudomást, nehogy szándékosan elveszejtsen. Molett volt, nem tűnt fel neki, hogy kicsit nagyobb lett a hasa, hányinger nem jelentkezett, még a melle sem duzzadt meg. Annyira sima terhesség volt, hogy csak akkor kapott észbe, amikor elkezdett […]
© 2013-2024 www.eletszepitok.hu