Az én anyukám
//Az én anyukám reggel megfőzi a kávét, hogy fel tudjon ébredni. Bejön a szobámba, és azt mondja, hogy a hasamra süt a Nap. El szokta énekelni a Pálkatapéter jó reggeltet is néha, de nem szeretem, mert az babás. Én már elsős vagyok.
Akkor felkelek és megpuszil, és mennem kell kimosni a csipát a szememből. Reggelire kakaót kérek, de nem mindig kapok, mert a kakaó például a tojással nem jön össze, és akkor teát kell innom. Sajnos nem lehet elfelejtenem reggelizés után a fogmosást. Ha elfelejtem, a Viki néni rendelőjébe kell menni a bacilusok miatt, pedig lenne jobb dolgom.
Az iskolába apa visz sokszor, mert anya szerint ez a reggeli minimum. Rengeteget tanulok egész nap. Anya jön értem és néha elszomorítom. Nem vagyok rossz gyerek szerintem, de lehetnék jobb is, ha nem beszélnék annyit az órán, meg nem szórakoznék, mert az iskola nem táncterem. Anya kedves velem, de nem szereti, ha rendetlen vagyok vagy későn akarok lefeküdni, mert meccs van a tévében.
Sokat mesél, kérdezget mindenfélét és könyveket is szokott felolvasni, mert az olvasástól jó lesz a gondolkodásom. Szerintem már elég jó, például ki tudom számolni, hány körtéje van Annának, ha Katának hattal kevesebb.
Az anyukámtól sok mindent kapok, de van, amikor azért nem vesz meg egy játékot, mert nem lopja a pénzt.
Hosszú haja van, néha barna, attól függ, hogy a fodrásznak hogyan sikerül. Szerintem szép az anya, és nem is öreg annyira, csak mondja. Szereti, ha szépen nézek ki, ezért kivasalja a ruhámat. Jól tud főzni, főleg sült krumplit, pedig az üres kalória. Finom tortákat is szokott sütni, de akkor sokat kell sétálnunk a kutyával, hogy ne nőjön meg a pocakunk.
Anyukámnak fájt, amikor megszülettem, de kibírta és utána nagyon boldog lett. Azt hittem, nekem is fájni fog, ha megszületik a gyerekem, de anya mondta, hogy ez a nők dolga, az apukáknak csak izgulniuk kell a folyosón és minden rendben lesz.
Ha felnövök, akkor is az anyukám kisfia leszek. 144 centis vagyok, még nem tudom megenni anyukám fejéről a kását, de nem is kell, ez csak egy vicces mondás.
Anya is olyan öreg lesz egyszer, mint a Fáni mama, fehér lesz a haja, a hamut is mamutnak mondja. Én akkor már nagy leszek, viszek neki ételt, virágot, és megvédem, ha akarja.
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média izgalmas világában, szinte minden klasszikus sajtóműfajban kipróbáltam magam. 2006-2012 között szakújságíróként tevékenykedtem, szakmai kiadványok és rendezvények létrejöttében közreműködtem.
Néhány éve visszakanyarodtam a segítő hivatáshoz; gyermekvédelmi alapellátás keretében általános és középiskolásokkal foglalkozom, prevenciós foglalkozásokat tartok, szakmai érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a szociális kompetenciafejlesztés és a készségfejlesztés áll. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetének mesterképzésén az iskolai mentálhigiéné volt a kutatási témám. Okleveles szociális munkás, intézményi kommunikátor, újságíró és kiadványszerkesztő képesítésekkel rendelkezem.
