Ha megígérsz valamit, betartod? Az ígéret építő és romboló ereje. 7 konkrét példa

Szoktál ígérni? Nem ígérgetni, ígérni! Mai gondolkodásunkban e témát járjuk egy kicsit körül, hiszen az ígéret az a kétélű fegyver (a maga kettős természetével), hogy segítségével a bizalom éppúgy építhető, mint ahogy mélységesen rombolható. Sőt, ez utóbbi esetben a hosszú évek kemény munkájával kialakult bizalmat szinte pillanatokon belül rommá tudjuk tenni, feltéve persze, ha az ígéret nem betartása következik be, vagyis visszakozunk, visszavonva a korábban vállalt felelősségünket, adott szavunkat és végső soron rombolva hitelességünket.

Vegyünk elő ezen a ponton más szavakat is. Fogadalom, eskü, elköteleződés, vállalás. Miként vagyunk ezekkel? Mikor számít az adott szó? Helyesebben feltéve az alapkérdést: kinek kell megígérnem valamit, hogy azt tényleg be is tartsam? Ne legyünk álszentek, mindannyiunk életében akadt olyan periódus, amikor valaki becsapva érezte magát, mert mi megszegtük, vagy finomabban fogalmazva máshogy emlékeztünk, máshogy értelmeztünk, de végeredményben nem tartottuk be korábbi vállalásunk. Biztos vagyok azonban abban is, akad olyan ígéret, aminél nem opció saját lelkünk lehetséges jövőjének, hogy ne tartsuk be megállapodásunk. Melyek ezek a külső-belső körülmények?

Ha ugyanis nyomukra bukkanunk, egy csodálatos eszköz lesz kezünkben, hogy az oly régóta dédelgetett változásunkat megsegítsük és ténylegesen elinduljunk azon az úton, mely egy örömtelibb, ránk jobban jellemző életvitel meg- és átéléséhez vezet. Ebben a tekintetben több típusú személy létezik.

I. Ígéret a főnöknek

Ha öndefiníciónk szerves része a szakmaiságunk, és számunkra hiteles figura mindenkori főnökünk, vezetőnk, könnyen lehet – némi vizsgálódás után – azt vesszük észre, különös módon semmilyen ígéretet nem szegünk meg, amit neki teszünk. Ellenben, ha a főnök valójában csak felettes és a vezetés és inspirálás semmiféle jelét nem mutatja, bizony az ígéret fel sem merül bennünk. Magánéleti vonatkozásban nem megkerülhetők a szülők és/vagy nagyszülők. Mi a helyzet a nekik tett ígéretekkel? Mi ennek a története? Egynéhányan most gondolhatják, hogy igen, de ők egy sajátos értelemben felettünk állnak, márpedig az egyenrangúság nagyobb erő.

II. Ígéret egy kollégának vagy egy barátnak

Idézve egy serdülőt: „engem ugyan nem érdekelnek a szüleim és a tanáraim, ott vágom át őket, ahol tudom, de nem úgy a János esetében. Amit neki megmondok és belemegyek, az úgy is lesz.” Ebben az esetben szintén ott az a személy, aki a változásban segíthet minket.

III. Ígéret feleségünknek/férjünknek

Számomra mindig megmosolyogtató, amikor valaki – az esetek többségében általában férfiak hangoztatják – fennhangon mondja: „A házasság csak egy papír! Azon semmi nem múlik!” Igen? – kérdezem. Ha ez valóban csak egy papír, és nem múlik rajta semmi sem, akkor viszont éppenséggel meg is lépheted, hiszen ezen – az imént mondtad – semmi nem múlik! Ekkor a beszélgetés e szakasza látványosan véget ér. Vagy így, vagy úgy, de a házasságok mindegyike valamilyen esküvel, ígérettel indul. Ha valaki házasként olvassa-e sorokat, érdemes lenne végignéznie a közösem megélt éveket, hogy az egymásnak tett kisebb-nagyobb ígéreteknek mik voltak a lehetséges kifutásai. Ki mennyire tartotta be, tartja be őket?

IV. Ígéret a Teremtőnek

Időnként találkozom olyan személyekkel, akik a saját elmondásuk szerint nagyon ritkán tesznek fogadalmat, vagy bármi hasonlót, de ha azt az Úr színe előtt teszik, ott számukra nincs pardon, azt mindenáron betartják. (Ennek persze lélektanilag legalább olyan sok pozitív ereje van, mint amennyi negatívum is akadhat benne, azonban ez már egy másik cikk témája lehet.)

V. Ígéret gyerekünknek, unokánknak

„A kisunokámnak ezt én megígértem, nem okozhatok neki csalódást!” – mondhatja sok nagyszülő. Milyen pozitívan sajátos az az elköteleződés, amit így képesek vagyunk megtenni. Ez egy különösen nehéz téma ugyanis. „Megígérem, hogy a hétvégén veled leszek” – ígéri a férj. Aztán hirtelen valami komoly dolog történik üzletileg a cégben, és füstbe megy a hétvégi közös fagyizásnak a terve. A feleség persze sokszor megérti, hiszen férje 48 különféle racionális érvet tud felsorakoztatni, és bár nem is sejti, hogy felesége nem a racionális mentegetőzésére vágyik, hanem az érző ölelésére, ideig-óráig ez a módszer is használhatóak bizonyul. Ha viszont mindezt az ígértet az apa teszi, sokkal komolyabb az ügy. Az ötéves kislánya ugyanis nem fogja megérteni, hiszen apa azt ígérte, hétvégén itt lesz, és még sincs itt. Aztán ugrunk 15 évet, és ugyanez a szülő értetlenül áll, hogy miért ilyen cudar a viszonya a saját gyerkőcével. Az ördögi kör pedig bezárult. Azonban ezen a ponton már ne folytassuk a munka és a magánélet örök versenyének véget nem érő párharcát. Emeljünk ki helyette egy gyakorlati lehetőséget, mely mindannyiunk kezében megvan nap mint nap.

Éspedig: ha ígértet teszünk valakinek, és kiderül, nem tudjuk betartani, kérjük a felmentésünk. Neked ígértem meg, Neked megvan a jogod, hogy felments engem. Nagy lelki és érzelmi megtartóereje lehet egy ilyen kérdésnek. Persze arra is készüljünk fel gondolatban, mit teszünk majd, ha 7 éves kisfiunk a szemünkbe néz és azt kiáltja: „Anya, nem mentelek fel.”

VI. Ígéret önmagunknak

Ez egy sajátos műfaj. Míg egyesek az önbecsapás magasiskolájának titulálják, mások ezt tekintik a változás szent gráljának. Az érdekes az, mindkettejüknek igaza van. A gyakorlat mutatja majd meg, kinél működik. Próbáld ki úgy, hogy egy apró szokással kapcsolatos változást a cikk elolvasása után papírra vetsz, és szerződsz önmagaddal. Tulajdonképp írsz egy nyilatkozatot saját kezűleg önmagadnak, hogy innentől kezdve eddig és eddig (fontos, hogy egy rövidebb időszakra tedd az ígértet) ezt és ezt megcsinálod. A nyilatkozatot pedig egy jól látható helyre tedd, ahol biztosan beleszaladsz legalább naponta egyszer. Két hét múlva nézd meg a hatást, és vond le a tanulságot: a.) ezt a technikát ki kell kukázni, b.) ezt a módszert aranyba kell foglalni.

VII. Végezetül ígéret másoknak, pontosabban mások előtt

Amikor egy csoport, csapat, közösség előtt vállalsz valamit. Képzeld el például, hogy épp egy időgazdálkodás tréningen ülünk. A nap lassan a végére ér, és én kiteszek egy széket középre. Ez lesz a vállalások széke. Nem kötelező, de ki lehet ülni, és tehetsz a csoport színe előtt egy vállalást, hogy valamit megváltoztatsz. A hatás elképesztő lehet. Következzék egy konkrét példa a közelmúltból egy résztvevő leveléből: Szeretném még azt megosztani veled, hogy valóban nagy segítség volt a nyilvánosan és még írásban is tett vállalás! Közvetlenül ugyanis a tréninget követő napon kiderült, hogy… [[valami rossz dolog]], és újra elbizonytalanodtam magamban. Nagyon nagy volt a kísértés, hogy ne csináljam meg a vállalásom, nem is fog menni, nincs is értelme stb. De a vállalás kötelezett, így a szokásos mocsár nem rántott magába.

A szokásos mocsár már nem rántott magába. Nos, mindannyiunknak megvan ez a mocsara, amit már ismerünk, hiszen párszor vagy akár számtalan alkalommal elbánt már velünk. De mégis hiszem azt, hogy mindannyiunknak az életében megvan a személy is, az a valaki, akinek, ha meg merem tenni a kívánt ígéretet, nem tudom nem megtenni, hogy megint ne csináljak semmit, ugyanis az akkor már nem opció, hiszen az egyetlen lehetőség a cselekvés.

Limpár Imre

Tanácsadó szakpszichológus

Hiszem, mindig van másik út, mindig tehetünk mást, mint amit eddig tettünk. Épp ezért sokkal inkább mi határozzuk meg sorsunkat, mintsem a sors irányítaná életünk alakulását. Vallom, ha ez a belátás megszületik, csakis akkor lesz képes felszabadítani a személy azokat a külső és belső erőforrásokat, melyekkel beteljesítheti mindazt, amire hivatott; felismerve önnön felelősségét, s ráébred: a változás és a kiteljesedés kulcsa ő maga.