„67 éves, de 40 évet letagadhatna.” Kinek jó ez? Az öregedés nem szégyen és nem legyőzendő ellenség
A 67 éves Madonna 40 évet letagadhatna, olvasom a szalagcímet a hírfolyamban. Tehát Madonna az új fotósorozatán 27 évesnek tűnik a szerkesztők szerint. Ez extra bók is lehetne, de inkább kelt visszatetszést. Mert érezzük az abszurditását. Normális az, ha valaki hetvenhez közeledve huszonévesnek tűnik?
Tisztában vagyok azzal, mennyire fontos a kattintás- és hatásvadász címadás az online hírversenyben. Az olvasószám, a kattintásszám alakítja a hirdetési bevételt. Nyilván sokan megnyitják az ominózus cikket is, látni akarják, hogyan néz ki manapság a popzenei ikon, még ha nem is hisszük, hogy tényleg letagadhatna 40 évet.
Miért mérgező bók a „letagadhatna negyven évet”?
Amikor a média azért dicsér meg egy nőt, hogy „letagadhatna évtizedeket”, valójában nem bókol, nem a csodálatot fejezi ki, hanem kijelöli az elvárásokat. Ez a mondat egy kíméletlen ítélet, finoman becsomagolva sújt le a női méltóságra.
A letagadhatóság az ageizmus, azaz az életkor alapú diszkrimináció egyik formája. Azt sugallja, hogy egy nő csak addig érdekes, amíg dacolni tud, sőt, dacolni akar az évekkel.
Az ilyen jellegű mondatok azt sugallják, hogy az öregedést le kell győzni, ki kell játszani, mert az érték a fiatalságban rejlik.
Az évek és az élettapasztalatok által formált vonások felvállalása – nagy részben a média és szépségipar nyomása miatt – sok nő számára ténylegesen nehezen megy. Ahogy telnek az évek, egyre több energiát, egyre több pénzt emészthet fel a fiatalság, fiatalosság illúziójának fenntartása. Az énképre, a mentális egészségre komoly hatással van ez a pszichés nyomás és elvárás.
Az ötven nem az új harminc!
Sokan nem érzékelik, hogy a média és a szépségipar által közvetített külső elvárásokra belső elvárásként tekintenek már, vagyis ezeket az értékeket, elvárásokat, trendeket az illető teljesen a sajátjának érzi, beépítette a személyiségébe (a pszichológiában ez az internalizáció folyamata). A szorongás azonban ezzel nem csökken.
Az időskor nagy lehetősége és csodás ajándéka az integritás megélése, aminek fontos része az életút elfogadása, az élet értelmének felismerése, a lelki leltárkészítés, a tapasztalatok, bölcseletek továbbadása. Ha ezt a lelki átalakulást nem tudjuk harmonikusan megélni (például az elvárások miatt), eluralkodhat rajtunk a kétségbeesés, az öregedéstől, a haláltól való rettegés. Nem mindegy, melyik irányba indulunk el, miféle elvárásoknak engedünk…
Visszatérve Madonnához, esetében még el is hihetnénk, hogy letagadhat néhány évtizedet (!) a korából. De – urambocsá! – mégsem az jut először az eszünkbe, hogy a fiatalosságát a fegyelmezett, aktív életmódnak, a tudatos táplálkozásnak, a jó genetikának köszönheti (nyilván nagy részben annak is). Inkább gondolunk arra, hogy neki könnyű fiatalosnak maradnia, van hozzá elég pénze, a legköltségesebb szépítészeti beavatkozásokat is zsebből kifizeti. Ráadásul a nyilvánosságnak szánt image fotók is a valóság szépített mását mutatják…
Az üzenet azonban – maradj fiatalos mindhalálig! – nemcsak a jómódúakhoz jut el elvárásként, hanem a kevésbé tehetős rétegekhez is. Akik negyvenesként negyvenesnek látszanak, ötvenesként ötvenesnek stb. S már-már elhisszük, hogy ez nincs rendjén, hisz a szlogen szerint az ötven az új harminc.
A média felelőssége megkerülhetetlen: az ilyen szalagcímek konzerválják azt a mérgező szemléletet, amely az öregedést szégyenként vagy legyőzendő ellenségként állítja be. Amikor a mesterségesen fenntartott fiatalságot teljesítményként értékeljük, elvesszük a nők jogát a méltóságteljes időskorhoz. Az öregedés az emberi élet természetes folyamata. A valódi érték nem az évek számának elrejtésében, hanem a hiteles önazonosságban rejlik.
Nyitókép: Raph_PH/Flickr/Wikimedia (a fotó 2023-ban készült)
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
