Bocs, cicám, de kezdek beleszeretni valakibe…
Ezt mondta ki neked egyik este, miután leraktátok a gyerekeket. Mit csinálsz?!
27 éves voltál, amikor megismerkedtetek. Most 41 vagy, ő 44. Lett két gyereketek. A kicsi még csak 7 éves. Asztmás. A nagyobbik 11. Tehetséges tornász.
Sóbarlangba és különórák garmadára rohangálsz velük. Van munkád, amit nagyon szeretsz. Azon szerencsések közé tartozol, akik megtalálták a hivatásukat, és így persze az 150 százalékban igénybe vesz. Alapvetően az a legnagyobb feladatod, hogy este ne ruhástól aludj el. Loholsz önmagad után. Évek óta. Rendszerint fáradt vagy, csikorogva fáj a gerinced; már műtötték a térdedet, műtötték a miómádat… Semmi végzetes, de figyelned kell magadra. Az állagromlásod visszafordíthatatlan. Igyekszel magad karban tartani.
Mindketten változtatok az együtt töltött évek alatt. De tudod, hogy nem csapod be magad, amikor azt érzed, hogy jól éltek. Tudtok beszélgetni. Szerettek ölelkezni. Örültök egymásnak. És amit igazán fontosnak érzel: el tudjátok választani a lényeges dolgokat a lényegtelentől…
Vagy legalábbis eddig ezt hitted.
Rég leszámoltál a meg nem élt lehetőségek szellemeivel – nem kísértenek. Biztos vagy benne, hogy őt akartad, és hogy úgy élsz vele, ahogyan akartad.
Tudod azt is, hogy a szerelem átalakul. A másik már nem elérhetetlen a számodra, és ismered az összes hangulata illatát. Tudod, hogy nem lehettek szerelmesek egymásba mindennap. Felelősséget vállaltál önmagadért, az érzelmeidért, az igényeidért. Tisztában voltál azzal, hogy aludni, tornázni, kacagni, fodrászhoz és kozmetikushoz járni senki nem tud helyetted.
Most viszont kiderült, van olyan, amit más tud csinálni helyetted. Szexelni a férjeddel! És szerelmet érezni iránta! Van erőd ezzel vitába szállni?! Mivel érvelsz? Hogyan szeded össze a szilánkjaidat?
Elviszed magatokat párterápiára. Ott végighallgatjátok az érett szerelem jellemzőit. Hogy az összetartozás érdekében a kapcsolat felől nézed az életet. Engeded, hogy a kapcsolat alakítsa és határozza meg az életedet.
Elköteleződsz. Ígéretet teszel arra, hogy közös jövőben gondolkozol és tervezel. Döntést hozol az érzelmi összetartozás fenntartására. És nem vonod ki a szexualitást sem az egyenletből, és nem viszed el máshova!
„Hallod?!” Nem hallja… Dobol a homloka mögött a tesztoszteron, az új kapcsolat energiája, és pont nem érdekli, hogy mikor és miért hagyta beférkőzni a bőre alá a másikat.
Sosem leszel olyan, mint a szerető. Sosem leszel már új. Te a régi vagy.
Mihez kezdesz most?
1969-ben születtem, a pályámat szülésznőként kezdtem Szegeden, azután világgá mentem, és Ausztráliában éltem 5 évig. A Janus Pannonius Tudomány Egyetemről és a Külker Főiskoláról gyűjtöttem diplomákat, és hosszú évekig HR szakemberként dolgoztam.
Iskolai végzettségeimet, valamint az élettől és a saját önismereti utamból nyert tudást, bölcsességet, és a hitemet ötvöztem hivatássá, és másfél évtizede segítőként dolgozom.
Nagyon sokféle élethelyzettel találkozom; munkahelyi, és magánéleti problémákkal, erőt vivő feladatokkal, elvárásokkal, fel nem ismert elakadásokkal. A segítő beszélgetések mentén a hozzám fordulóknak sikerül tisztábban látni magukat, és megtalálni az erőforrásaikat ezek kezeléséhez, megoldásához.
