„Kedves olvasók! Jelentem, nem fogytam el, sőt, nem is fogytam a 17 napos diéta után.” Életmódváltó szerkesztőnk őszinte vallomása
Kipróbáltam a 17 napos diétát februárban, a tapasztalataimat pedig naplószerűen rögzítettem és megosztottam az eletszepitok.hu olvasóival. Itt vannak a cikkek >>
Nem gondoltam, hogy a cikksorozat hiányozni fog bárkinek is, legfeljebb egy szűk körnek, annak ellenére sem, hogy megígértem a folytatást. Az ígéret pedig szép szó… Több üzenet jött az utóbbi pár hétben, olvasók érdeklődtek, hogy mikor várható az újabb beszámoló. Volt, aki a diétás recepteket hiányolta csak, mások pedig arról számoltak be, hogy a cikksorozat hatására végigcsinálták a 17 napos diétát, és képzeljétek, volt, aki 7 kilót fogyott 17 nap alatt! (Emlékeztetőül: én csak hármat.) Volt olyan levélíró is, aki azon aggódott, hogy talán a nagy diétában elfogytam, ezért szünetelek. Ezen jót nevettem.
Kedves olvasók! Jelentem, nem fogytam el. Sőt, nem is fogytam a 17 napos diéta után. Most pedig veszek egy nagy levegőt és leírom: sacc per kábé 2 kiló visszakúszott rám. Nem álltam mérlegre, csak találgatok, mert pár szűkebb nadrágom furcsán viselkedik deréktájékon. Mentségemre szóljon (diétában olyan nincs!), hogy húsvét után vagyunk és a kalács-sonka-tojás rengetegben nem voltam elég fegyelmezett. Sőt, pár csokinyuszi is lecsúszott! Meg ugye a mascarponés répatorta… Nos, így futok neki a nyárnak, a kedvenc évszakomnak, amikor is imádok karokat, vállakat láttató, dekoltált lenge ruhákat viselni és strandolni. Bikiniben… Április 7-e van. Másfél hónap alatt csak lemegy rólam 5-7 kiló! :D
Hogy miért nem írtam hetek óta, annak számos oka van. A magánjellegű vonatkozásokkal nem terhelnék senkit (család, munka, miegymás), annak a gondolata pedig meglehetősen feszélyez, hogy rutinos életmódváltóként tüntessem fel magam a bekebelezett csokinyulak után… Kérem, én egy egyszerű nő vagyok a saját bonyolultságaimmal, diétaszédelgéseimmel. Plusz egy ilyen jellegű sorozat akkor ér valamit, ha fotókkal is illusztrálja az ember önnön elfogyását és jólkinézetét, én pedig egyáltalán nem szeretem magamat mutogatni még lefogyott állapotomban sem (pszichológusok, coach-ok erre most biztosan rámozdulnak). A helyzet az, hogy tisztes polgári munkahelyem van, ahol adni kell a protokollra, igencsak elcsodálkoznának a nagytiszteletű kollégák és sokan mások, ha meglátnának egy szál bikiniben hasat, cicit, popsit villantva ezen az oldalon. Lehet, hogy a gyerekem és az édesapja sem díjazná, de nem ez a része a meghatározó, hanem a saját komfortérzetem. Mérsékelt extrovertált vagyok.
173 centisen boldogan eléldegélhetnék 72 kilóval, szépen eloszlik (kivéve deréktájékon). Egyéni szociális problémám, hogy nem tudok boldogan eléldegélni vele, mert 65 kiló környékén érzem magamat formában, és gyárilag szeretem, ha nem kell ruhákkal takargatnom a kritikusabb testrészeket. Az egészségi állapotomra viszont figyelek, egy-egy (húsvéti és egyéb) kihágás után kénytelen vagyok visszaállítani magam egy normális étrendre, mivel néhány éve inzulinrezisztenciát állapítottak meg a hozzáértők és a pajzsmirigy alulműködéssel is meggyűlt a bajom. Nem tartok IR-diétát, ösztönösen étkezem; tudom, hogy nem jó a cukor, mellőznöm kell a finomított szénhidrátokat, az élesztővel készített finomságokat. Ha elcsábulok, és úgy maradok hetekre, jelez a szervezetem: az arcbőröm megváltozik (nem az előnyére), és beindul a vízvisszatartás, elkezd a lábam, az arcom felpüffedni. Ez persze a hiúságomat sem legyezgeti, de jó megelőzni a nagyobb bajt. S persze még jobb lenne végleg kivonni az ún. tiltólistás élelmiszereket. 40 éves múltam, tisztában vagyok azzal, hogy nehéz lenne visszahoznom a 20 éves kori formámat. Akkoriban aktívan sportoltam, és végül is ezeknek az éveknek köszönhetem, hogy egyben van a tónusom.
A sportot szeretném visszahozni az életembe túrázással, úszással, kerékpározással, s bár az orvos jó pár éve a bokaízületem miatt eltiltott tőle, talán a futást is kipróbálom újra.
A családom egészségére is szeretnék még jobban figyelni! Érdekesen működünk a párommal: ha diétába kezdek, ő is diétázik velem a maga módján. És bár még így is sokkal többet eszik nálam, dupla annyit képes fogyni…igazságtalanság! Ha mindenevővé válok, ő is elengedi magát. Hatunk egymásra. A gyermekem reakciója is érdekes volt: drukkolt, hogy a 17 napos diétát végig tudjam csinálni, de amikor látta rajtam, hogy rendesen ennék, szinte haragudott Moreno bácsira, hogy a buta diétája miatt szenved az anyukája, aki a diéta idején még sütit sem süt neki :)
A 17 napos diétát ennyi idő elteltével másként látom. Azt gondolom, hogy azoknak lehet jó kiindulópont igazán, akik jelentősebb súlyfeleslegtől akarnak megszabadulni és ehhez elég elszántak, készek arra, hogy a diéta (szebben: életmódprogram) fél-egy évet elvesz az életükből. Mint minden életmódváltásnál, megvonásos étrendnél, a fehérjegazdag, szénhidrátszegény 17 napos diétának is az a veszélye: ha visszaállsz a régi kerékvágásba, akár csak pár napra vagy egy hétre, rögtön összemennek a gatyák a mosásban. Moreno nem ismeri a kudarc fogalmát: a diétája bármikor újrakezdhető.
Én nem kezdem újra, nekem nem vált be a 17 napos diéta (első ciklusának) étrendje. Talán csak az első hetet vállalnám újra belőle, a drasztikus szénhidrátmegvonás és a rengeteg folyadék (napi 2,5 liter víz + zöld tea) valóban gyorsan beindítja a fogyást és kihajtja a szervezetből a felesleges vizet.
Szívesen osztok majd meg recepteket, köszönöm a figyelmeteket és az érdeklődést! Amit mostanában tettem az egészségem érdekében és jó szívvel ajánlom nektek is: számos vizsgálatra kértem időpontot. Április folyamán eljutok bőrgyógyászhoz, megnézetem az anyajegyeimet (néhányat le is vetetnék később), április 11-én (költészet napján!) esedékes a vérvétel (teljes vérkép), készülök tüdőszűrésre, továbbá van beutalóm hasi-, mell- és pajzsmirigy ultrahang vizsgálatra. Nincsenek panaszaim – félévente, évente igyekszem sort keríteni ezekre. A nőgyógyászom sem mostanában látott, így erre a vizsgálatra is sort kerítek hamarosan.
Melinda
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
