Drosera mesés textilművei. Egyszer volt, hol nem folt egy tarka-barka babaház…
Ha Horváth Irént az alkotásain keresztül egy szóval kellene bemutatnunk, azt mondanánk: textiles. A foltvarrás régi, népszerű kézműves technika, s akik ügyesen bánnak a varrógéppel, azok általában ki is próbálják magukat ebben a műfajban. Klasszikus patchwork termékek a lakástextiliák – falvédők, párnák, ágytakarók -, Irén munkái között is találunk ilyeneket. Ami alkotóként őt kiemeli, az a sajátos, karakteres stílus, neve is van: Drosera. Bemutatjuk ezt a pihe-puha, tarka-barka, szerethető mesevilágot!
Örömmel láttam, hogy a magazinon olyan alkotókat is bemutattok, akik szintén életünk megszépítésén munkálkodnak, alkotásaikon keresztül szépséget és örömet hozva a világba. Nagyon tetszett az Ilkaművekről készült cikk és Ilka szalaghímzéses munkái. Többször elolvasva elhatároztam, én is küldök magamról és alkotásaimról egy bemutatkozót, és ha tetszik, nagyon fogok örülni, ha oldalatokon megjelentetitek.
Horváth Irén – Drosera
– Sok éve, hogy a fővárosból egy kis faluba költöztem, ahol egy lassúbb, természetközelibb életet reméltem felépíteni családommal együtt. Életemben mindig nagy szerepet játszott az alkotás és a kézimunka, és ezek szeretetét próbáltam becsempészni gyermekeim mindennapjaiba is már legkisebb koruktól kezdve.
Szőttünk, gyöngyöztünk, babákat varrtunk, babaházakat rendeztünk be. Ezek a tevékenységek mind nagyon anyagigényesek voltak, ezért egyre növekvő, mások által már levetett ruha, anyag, fonal, gyöngy és gombgyűjteményt halmoztam fel, amiből mostani alkotásaim készülnek.
Drosera textil babaháza
A textilbabaház ötlete egy nyári napon merült fel bennem, az ihletet a lányom által rajzolt tündérház adta. – Varrjuk meg! – pattantam fel a székből, s rögtön nekiálltam.
Megrajzoltam a házat kívülről és belülről, textileket válogattam tapétának, megterveztem a kályhát, a bútorokat és az ágyneműt, babát szabtam és tündérruhát varrtam, míg elkészült első falra akasztható babaházam és kis lakója Majoranna tündér.
Azóta sok követte.
Az alkotás során összeillő anyagokat keresgélek, az ollómmal rajzolok, próbálom megtalálni a legjobban odaillő színt, formát. Néha több napig is eltart, mire összeáll a kép, mire igazán harmonikus lesz a látvány.
Mivel mindent magam kísérleteztem ki, voltak kezdeti zsákutcák: eleinte a dunyhák zsebszerűek voltak, amibe nehéz volt beletuszkolni a babát. Ezek most már patenttal nyílnak-csukódnak. Kikísérleteztem a nyitható szekrényajtót, a zsebként használható fiókokat, kádakat. A kályha ajtaja is nyitható, tűz ég benne, sőt olyan is volt már, amiben – szintén patent segítségével – almát lehetett sütni.
Azóta varrtam már télikertet, kalózhajót, tündérgarázst, zsebbe való és óriási babaházakat. A gyerekek hihetetlen kreativitással gondolják tovább az ötleteimet, maguk is szabnak-varrnak játék közben.Öltöztetik, vetkőztetik, fürdetik, altatják, etetik a tündér-babákat.
Falvédőket és képeket is készítek, amelyeken minden figurát külön varrok rá egy bélésanyagra, azután kerül a falvédő meg a kép alapjára, és sok minden van rajtuk, ami térbeli, vagy levehető, így nagyon plasztikus, élettel teli lesz a felület. A képeket textillel keretezem, így kedvesen szabálytalan és girbegurba lesz a keret.
A házikós motívummal készülnek pólók, szatyrok és táskák is.
Egy ideje szenvedélyes újrahasznosító vagyok. Jó állapotú, de már nem hordott ruhák kapnak új életet általam és lesz garbóból tarisznya, vagy ruhából óriástáska.
„Van a világon egy csudálatos nagy fa, amelyiknek kilenc elhajló ága van, mindenik egy-egy erdővel vetekszik. Ha elkezdenek kavarogni, imbolyogni, onnan támad a szél. Olyan csudálatosan nagy fa ez, hogy nemcsak a hold jár el az ágai között, hanem a nap is. De ezt a fát csak az leli meg, hogy hol van, merre van, aki foggal született, oszt kilenc álló esztendeig nem vesz a szájába a tejnél egyebet. Az meg tudnivaló, hogy a táltos az ilyen. Mert ez a csudálatos nagy fa olyan helyen nőtt, hogy csak az ilyen tudományos férhet hozzá.”
(Diószegi Vilmos: A pogány magyarok hitvilága)
Minden alkalommal, amikor megrendelnek tőlem egy babaházat, egy falvédőt, vagy bármi mást – elkészítem, becsomagolom és postára adom – az a remény éltet, hogy elkészült művem annyi örömet fog szerezni új gazdájának, mint nekem a megalkotása. Néhány éve MeseLak néven Meska-boltot nyitottam, az érdeklődők számára itt is elérhetők a termékeim.
Droseart a Facebookon
Droseart
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
