Misztikus természetfotók. Ízelítő Dvornik Gábor varázslatos tájképeiből
Olyan helyeket fedez fel, ahol – az ember nyomai ellenére – a természet még ősi formájában van jelen, olyan ereje és misztikuma van, hogy az a civilizációnk hajnalán arra késztette az embereket: istenként tiszteljék. Dvornik Gábor többek között a Dunakanyar szerelmese, A falu című, sződligeti horgásztóról készült fotóját 2015-ben a National Geographic nemzetközi weboldala a Nap képéve választotta, és az év végi összesítésben bekerült a legjobb 20 fotó közé.
2010-ben díjat nyert a Magyar Sajtófotó pályázaton, 2013-ban Ezüstgerely kitüntetésben részesült, ami a magyar sportfotózás legrangosabb elismerése. Nemrég újra feltűnt itt-ott az interneten a Váci Ártéri Tanösvényről készült fotóival: ezúttal is egy mitikus, sejtelmes tájat jelenített meg, amelyben – ahogy ő mondja – bármikor kibújhat egy fa mögül egy elf, egy manó vagy egy tündér.
Habár egy időben sikerült ebből pénzt keresnie, nem profi fotós, mert: „nincs elég kapcsolatom, öreg vagyok, és a felszerelésem sem megfelelő”. Nem specializálódott semmire, a fotóművészet minden ágát szereti, egyszerűen csak szeretné visszaadni azt, amit meglát, történjen az esküvőn, legyen az egy épület, egy arc, egy utca, bármi, amiben a pillanat megfogható és a saját világába illeszthető. Kedvtelésből, néha megrendelésre dolgozik.
Sződligeten lakik így gyakran jelenik meg képein a horgásztó és a Váci Ártéri Tanösvény, a ködös, homályos hajnalokat szereti, a sötét, viharos nappalokat, továbbá a rideg, varázslatos havas tájat és a titokzatos estéket.
„Megragadtam a gyerekes világomban, szeretem a meséket, a fantasy-történeteket, és ezt szeretném ábrázolni az embereknek.”
Pandora című sorozata a Cseh Köztársaság német határhoz közeli Természetvédelmi Területet járva készült, ahol meredélyek, kanyon-szerű képződmények vannak: „lenyűgözött a színek, formák, kövek a fák és a föld egyvelege, az a harmónia és nyugalom, amit ez a hely áraszt”.
A képei szerkesztettek. Erről azt gondolja, az esztétikum és hitelesség szab határt a módosításoknak, de egy fotót formálhatunk annak érdekében, hogy kifejezhessük vele azt, amit szeretnénk.
– A klasszikus nagymesterek, tájképfotósok is dolgoztak a képeken utómunkával, csak még kézzel, vegyszerekkel, színekkel – mondja Dvornik Gábor. – A huszonegyedik században könnyebb dolgunk van, de a képnek hitelesnek kell maradnia mindenféle utómunkától függetlenül. Ezt is lehet magas szinten művelni, illetve giccsesen is. Én szeretném azt átadni, amit a fejemben látok, a külső világ belső leképezését. Lehet, ehhez elég csak színmélységekkel és a kontrasztokkal játszani, de néha annyit teszek hozzá a képhez, hogy az már nem is fotónak minősül, hanem szerkesztett illusztrációnak. Az is része lehet egy fotó értékének, amit ezen a módon adunk hozzá önmagunkból, de érezni kell azt a határt, ameddig ez hiteles és harmonikus. A kés élén kell járni úgy, hogy ne vágd meg magad.
Zöld Toll-díjas újságíró, szerkesztő
Közel 20 éve dolgozom újságíróként és szerkesztőként, sokáig kulturális vonalon is tevékenykedtem, aztán megtaláltak az ökológiával, megújuló energiával, fenntartható technológiával kapcsolatos témák: ebben igazán megtaláltam önmagam, emberként, újságíróként is – a szakmai elismerések is így értek el. Elsősorban a környezettudatosság érdekel, ezt a kérdéskört olyan szempontból érdemes megközelíteni, amely a hétköznapi embert a leginkább érdekelheti: inkább a gyakorlat, mint az elmélet oldaláról, inkább a megvalósult, működő projekteket ismertetve, mint a távoli jövőbe vesző álmokat. Szeretem bemutatni az embereket, akik megalkotják vagy alkalmazzák az alternatív módszereket, ezenkívül szívesen foglalkozom a közösségeket teremtő, illetve erősítő mozgalmakkal, mint amilyenek a nagyvárosi közösségi kertek vagy a közösségi mezőgazdálkodás… Megtépázott az élet; mindig azt igyekszem átadni, hogy – bármilyen közhelyes is – a szeretet a legfontosabb. Ha azokkal lehetsz, akik szeretnek és akiket szeretsz. És ha erre figyelsz, örülni fogsz a kávénak reggel, az éppen következő évszak jeleinek az utcán, egy mosolynak egy idegentől, az alvó kisgyerekednek vagy annak, hogy jól áll a hajad reggel és nem kell beszárítani… Az élet szép. Tényleg.