A National Geographic is felfigyelt a misztikus természetfotókra. Ízelítő Dvornik Gábor varázslatos tájképeiből

Olyan helyeket fedez fel, ahol – az ember nyomai ellenére – a természet még ősi formájában van jelen, olyan ereje és misztikuma van, hogy az a civilizációnk hajnalán arra késztette az embereket: istenként tiszteljék. Dvornik Gábor többek között a Dunakanyar szerelmese, A falu című, sződligeti horgásztóról készült fotóját 2015-ben a National Geographic nemzetközi weboldala a Nap képéve választotta, és az év végi összesítésben bekerült a legjobb 20 fotó közé.

2010-ben díjat nyert a Magyar Sajtófotó pályázaton, 2013-ban Ezüstgerely kitüntetésben részesült, ami a magyar sportfotózás legrangosabb elismerése. Nemrég újra feltűnt itt-ott az interneten a Váci Ártéri Tanösvényről készült fotóival: ezúttal is egy mitikus, sejtelmes tájat jelenített meg, amelyben – ahogy ő mondja – bármikor kibújhat egy fa mögül egy elf, egy manó vagy egy tündér.

Habár egy időben sikerült ebből pénzt keresnie, nem profi fotós, mert: „nincs elég kapcsolatom, öreg vagyok, és a felszerelésem sem megfelelő”. Nem specializálódott semmire, a fotóművészet minden ágát szereti, egyszerűen csak szeretné visszaadni azt, amit meglát, történjen az esküvőn, legyen az egy épület, egy arc, egy utca, bármi, amiben a pillanat megfogható és a saját világába illeszthető. Kedvtelésből, néha megrendelésre dolgozik.

Sződligeten lakik így gyakran jelenik meg képein a horgásztó és a Váci Ártéri Tanösvény, a ködös, homályos hajnalokat szereti, a sötét, viharos nappalokat, továbbá a rideg, varázslatos havas tájat és a titokzatos estéket.

„Megragadtam a gyerekes világomban, szeretem a meséket, a fantasy-történeteket, és ezt szeretném ábrázolni az embereknek.”

Pandora című sorozata a Cseh Köztársaság német határhoz közeli Természetvédelmi Területet járva készült, ahol meredélyek, kanyon-szerű képződmények vannak: „lenyűgözött a színek, formák, kövek a fák és a föld egyvelege, az a harmónia és nyugalom, amit ez a hely áraszt”.

A képei szerkesztettek. Erről azt gondolja, az esztétikum és hitelesség szab határt a módosításoknak, de egy fotót formálhatunk annak érdekében, hogy kifejezhessük vele azt, amit szeretnénk.

Ez lett a nap képe a National Geographic-nál, korábban

– A klasszikus nagymesterek, tájképfotósok is dolgoztak a képeken utómunkával, csak még kézzel, vegyszerekkel, színekkel – mondja Dvornik Gábor. – A huszonegyedik században könnyebb dolgunk van, de a képnek hitelesnek kell maradnia mindenféle utómunkától függetlenül. Ezt is lehet magas szinten művelni, illetve giccsesen is. Én szeretném azt átadni, amit a fejemben látok, a külső világ belső leképezését. Lehet, ehhez elég csak színmélységekkel és a kontrasztokkal játszani, de néha annyit teszek hozzá a képhez, hogy az már nem is fotónak minősül, hanem szerkesztett illusztrációnak. Az is része lehet egy fotó értékének, amit ezen a módon adunk hozzá önmagunkból, de érezni kell azt a határt, ameddig ez hiteles és harmonikus. A kés élén kell járni úgy, hogy ne vágd meg magad.

 

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

négy × négy =

hirdetés