Az első magyar first lady-től az ismeretlen Adyig. Titkok, szerelmek, férfiak. Női emlékirat-irodalom. Szépmíves könyvújdonságok
2016 szeptemberében jelentek meg a Szépmíves kiadó első könyvei, ezeket év végéig újabbak követték. A tucatnyi kiadványból jól körvonalazható a kiadó vállalása: múltunk irodalmi, kulturális értékeit igyekszik a mai korba átörökíteni, a történelmi korrajzok többsége életrajzi memoár. A 2017-es év is remek Szépmíves-kötetekkel indul.
Széll Kálmánné Vörösmarty Ilona: Emlékeim. Deák Ferenc politikai és magánéletéből
A magyar „first lady” emlékei, a századforduló nagyasszonyának vallomása
„A költő látnok is, apám oly igaz költő volt. Mert borzasztó azt hinni, hogy annyi szenvedés után remény nélkül kelljen meghalnia. Deák eljött ismételve, de akkor már, midőn másodszor jött, nem ismert meg apám senkit, s mind aggasztóbb lett a baj. Elköltözött ama hazába, hol megszűnik a gond. Nagyon szerettem őt, és elszorult szívem elgondolva: hogy most fagyos hideg borult szerető szívére, mély álmaira.”
Vörösmarty Mihály leánya, Vörösmarty Ilona (1846–1910), a legkiválóbb, legelőkelőbb magyar hölgyek egyike, ahogy írták róla 1900-ban, 1867-ben feleségül ment Széll Kálmánhoz, aki 1899 és 1903 között Magyarország miniszterelnöke volt, Bánffy Dezső utódja. A „first lady” emlékirata nem elsősorban politikai visszaemlékezés, még csak nem is családi krónika elsőrenden, hanem az „apátlanság” története.
Édesapja halála után ugyanis Deák Ferenc, a haza bölcse lett a gyámapja, aki Vörösmarty Mihály legjobb barátja volt. Az ő pályafutásának háttértörténete erősen felsejlik a sorok között, ezáltal a visszaemlékezés remek társadalmi tabló Magyarország történetéről, a kiegyezés és a monarchia időszakáról, miközben részletes beszámoló egy tehetséges ifjú hölgy mindennapjairól, aki Andrássy Gyula, Lónyay Menyhért, Tisza Kálmán, Apponyi György társaságában élte hétköznapjait, és akinek Deák Ferenc volt a példakép, a mentor, az „apakép”.
„Esküvőm szeptember közepén volt, s december elején, kérelmemre, fölmentünk Pestre. Hat hétig maradtunk, s gyámapám naponként eljött hozzánk több órára, kik anyámnál és bátyámnál laktunk, de az estéket többször a Körben tölté. Deák Ferenc 1868-ban jött először Rátótra, s ezentúl ott tölte az országgyűlési szünidőket, hetvenhárom nyarán volt ott utoljára.”
Kiadó: Szépmíves Könyvek, 144 oldal, 125 x 183 cm, keménytáblás védőborítóval, ISBN: 978 615 56 6227 0
Tervezett megjelenés: 2017. január 30.
M. Hrabovszky Júlia: Ami elmúlt. Visszaemlékezések életemből. Egy polgárasszony vallomásai
„Volt benne valami elpusztíthatatlan, valami elemien sugárzó, melyet később idő, nyomorúság, magány és csalódások sem tudtak meghamisítani. Zsüli néni igazi nő volt, a fin de siècle remekműve, ritka tünemény.” (Márai Sándor)
A lassan feledésbe merülő írónő M. Hrabovszky Júlia nem csupán azért érdekes emlékiratszerző, mert Márai Sándor nagy-nagynénje, hanem azért is, mert nyitott, fogékony asszony, aki hosszú élete során nagyon sok történelmi és társadalmi eseményt tapasztalt közelről s örökítette meg élményszerűen. Ő még látta a magyar millenniumot, az 1900. évi párizsi világkiállítást, az első világháborút, a történelmi Magyarország felbomlását és számtalan más fordulatot a második világháború bezárásáig. Sorsa nagyon különböző helyzetekbe, sőt országokba sodorta: Budán és Kassán gyerekeskedett, bácskai és bánáti városokban bálozott, Bécsben és Herkulesfürdőn nevelősködött, éveket töltött Párizsban, fiatalasszonyként Bukarestbe költözött, és rengeteget utazott Ausztriában, Olaszországban, Franciaországban. Élt szegényen és jómódúan, ünnepelt társasági kedvencként és keményen dolgozó, független értelmiségi nőként, boldog asszonyként és magányos özvegyként, rangos lapok külföldi tudósítójaként és az irodalomból „kikopott” szerény nyelvtanárnőként, de mindig megmaradt „grande dame”-nak.
– Sokáig élt Márai Sándor nagy-nagynénje, és sokat megért, jót is, rosszat is, jól és rosszul is. Megpróbálta értelmezni mindazt, ami vele történt, hol sikerrel, hol sikertelenül. Ha végigolvassuk emlékiratát, bizonyára nemcsak történelmünk közel száz évét ismerjük meg jobban, de azt a mindennapi életet is, amelyre és amelyből a történelem épül. Ezeket a mindennapokat elsősorban a nők alakították. A nők – lányok és asszonyok, nagyanyáink és dédanyáink –, akik nem pusztán elviselték, de vállalták is sorsukat, szívósan, bátran, olykor hősiesen – írja Steinert Ágota irodalomtörténész a kötet utószavában.
Kiadó: Szépmíves Könyvek, 490 oldal, 125 x 183 cm, keménytáblás védőborítóval, ISBN: 978 615 56 6211 9
Tervezett megjelenés: 2017. február 15.
Feszty Árpádné Jókai Róza: Akik elmentek…
„Nagyanyám halála után fél évvel megismerkedtem Feszty Árpáddal, ki akkor Párizsba készült hosszabb időre. Miattam, mert én papától sem nem tudtam, sem nem akartam elválni (akkor még azt hittem, szüksége van rám), lemondott párizsi útjáról, s elvett.”
Jókai Róza festő-író, Jókai Mór fogadott lánya, Laborfalvi Róza unokája, Feszty Árpád felesége, Andrássy Gyula leánya… édesanyja pedig színművészek házasságon kívüli kapcsolatából született. A kaotikusnak ható genealógia már elsőre is figyelemfelkeltő, hiszen olyan családi történetekbe enged bepillantást, amelyek jószerivel a maguk korában sem voltak ismeretlenek a nagyérdemű előtt. Jókai ismertsége, elismertsége, írói-politikai pályája mögött azonban a magánélet mezsgyéje titkokkal van tele, s bármennyire is igyekeztek megóvni részleteket mindennapjaik kuszaságáról, a viharos életrajzi események, a Jókai-per kiszivárgott fejezeteinek hátterében ott áll a lány vallomása: Jókai Róza mesél és mesél, kedves-fájó visszaemlékezéseiben megjelennek a színészvilág apró titkai, Jókai írótársainak portréi Gárdonyitól Mikszáthon át Justh Zsigmondig és Bródy Sándorig, a festő iskolák alakjai Munkácsytól Mednyánszkyig. És persze gyermekkor, viszontagságok, szerelem, házasság, de mindenekelőtt: Jókai. Meg a helyszínek: Balatonfüred, Svábhegy, Párizs. És újfent Jókai… Majd egy örökségi per részletei.
A jelen kiadás Jókai Róza mindkét memoárját tartalmazza.
Kiadó: Szépmíves Könyvek, 282 oldal, 125 x 183 cm, keménytáblás védőborítóval, ISBN: 978 615 56 6228 7
Ady Lajosné Kaizler Anna: Az ismeretlen Ady
„Már kislány koromban hallottam az Ady-fiúkról, Endréről és Lajosról. Ők Érmindszenten laktak, mi tőlük négy kilométernyire, Érszentkirályon. Az ő apjuk is gazdálkodott, az enyém is. Apámat Kaizler Lászlónak hívták, s ez ugyan – hangzásra – német név. De apám ősei már a XVI. században telepedtek le Magyarországon, s a magyar földdel való viaskodás, a magyar bor, búza ereje, maga az élet itt, az Érmelléken réges-régen ízig-vérig szilágyságiakká, idegyökerezett birtokos-nemesekké gyúrta a Kaizlereket. Anyám, Jakó Ilona, pedig éppenséggel ősi magyar család leszármazottja, amit hármas előneve is bizonyít: szalárdi, félegyházi és farnazsi Jakó-lány volt, ki a szomszédos Szatmárból – ő is birtokról, gazdálkodásból – került apámhoz Szentkirályra.
Ezt azért mondtam el, értessem: a mi portánkon ugyanazon a magvas tisztaságú szilágysági nyelven beszélnek, s ami a mi vidékünkön ezzel együtt jár, ugyanazt a károligáspáros Kálvin-hitet vallják, mint valamikor az Adyékén. Ez pedig azt is jelenti, hogy életfelfogásban, gondolkodásban, régi eszményekhez való ragaszkodásban – nagyjából – az ő portájuk, s a mienk igen kevéssé különbözött. Csak éppen múlt tekintetében tettek túl rajtunk, hiszen tudott dolog, hogy ők a XIII. századig vezették vissza családfájukat. Sőt, lelkes, ifjú Ady-sarjak valamikor, túlzó romantikával, egyenesen Ond vezértől próbálták származtatni magukat…”
Az emlékiratíró Kaizler Anna 1910-ben ment feleségül Ady Endre öccséhez, Ady Lajoshoz. Ekkor már ismerte Ady Endrét is, a Párizsból hazatérő költővel 1909 pünkösdjén találkozott, abban az időben, amikor igen felkapott volt a Nemzeti Színház épületében lévő Szikszay vendéglő…
A szerző rajongva figyelte Ady Endre életét, költészetét, feljegyzéseit kiegészítette az Ady-portán fellelt Ady-levelekkel, a családi események krónikáival, Léda jellemzésével, a Csinszka-történettel és a Dénes Zsófia-szállal – meg sok minden mással, s végül 1942-re összeállt az Érszentkirályon elkezdett emlékirat. Benne végigkövethetjük a költő utazásait, nyugat-európai kalandozásait, de vívódásait, hazameneküléseit is a szülői házba.
A párhuzamos életrajz, tágabb értelemben az Ady-fiúk története páratlan kortörténeti panorámakép is a korszak íróiról, művészeiről, a szerkesztőségek kulisszatitkairól, szerelemről, házasságról, alkotásról és válságról, hétköznapokról és társadalmi eseményekről, arról a miliőről, amelyben élt és alkotott Ady Endre. Is. A miliőről, amely nemcsak Párizs, Nizza, Firenze, Budapest és Nagyvárad, hanem Érmindszent, Kalotaszeg, Csucsa, Kolozsvár. És a Szilágyság.
Kiadó: Szépmíves Könyvek, 336 oldal, 125 x 183 cm, keménytáblás védőborítóval, ISBN: 978 615 56 6230 0
Tervezett megjelenés: 2017. március 20.
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként, megyei és országos lapoknál.
Az eletszepitok.hu online életmód magazint 2013-ban hoztam létre.
2018-ban visszatértem eredeti hivatásomhoz, általános és középiskolásokkal foglalkozom. Érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a tanulásmódszertan, a pályaorientáció, a szociális kompetencia- és a készségfejlesztés áll.
A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán diplomáztam, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el felsőfokú szakképzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében szereztem mesterdiplomát. Évek óta alkalmazom általános iskolások körében az Igazgyöngy művészeti iskola „Szociális kompetenciafejlesztés vizuális neveléssel” módszertanát.
MÚOSZ-tag vagyok, az Idősügyi és Szociális párbeszéd Szakosztály, valamint a Társadalompolitikai Szakosztály tagja.
