Út a télbe. A pihenés és visszavonulás ereje válságos időkben. Könyvajánló
Az élet néha kisiklik. A szeretett lény halála, egy fontos kapcsolat vége, egy súlyos betegség vagy az állástalanság földhöz vágja az embert. Az Út a télbe lapjain a szerző személyes beszámolója elevenedik meg, amely irodalmi, mitológiai és a természetből vett példákkal átszőve nyújt bepillantást abba, mekkora átalakító erővel bír a pihenés, a visszavonultság. Katherine May a szomorúság aktív elfogadását modellezi számunkra, és tápláló energiát talál a visszavonultságban, örömet a tél csendes szépségében. Arra biztat, hogy fogadjuk el: az élet nem egyenes vonalú, hanem ciklikus. Útmutatót ad ahhoz, hogyan alakíthatók át a magányos időszak tornyosuló nehézségei az új évszak beköszönte előtt.
Katherina May Út a télbe c. könyve az Ízek, imák, szerelmek írónője, Elizabeth Gilbert szerint
„gyönyörű és gyógyító, mint maga a tél.”
És valóban. Elcsendesítő és feltöltő olvasmány, ideális az őszi-téli bevackolás időszakában. Katherina May író, újságíró Angliában él, és nagy rajongója a természetnek. Könyvében szeptembertől március végéig kalauzolja végig az olvasót; a könyv voltaképpen egy hosszú monológ, a történetmesélést az ősz és tél ünnepei, eseményei keretezik, az évszakok adnak sorvezetőt a belső utazáshoz. Az írónő személyes megéléseivel, felismeréseivel az élet törvényszerűségeire fókuszál, mondanivalóját főleg azoknak ajánlja, akik „teleltek már”. Könnyű közösséget vállalni a szerzővel, hisz’ bizonyos életkor felett mindannyian elmondhatjuk magunkról, hogy teleltünk már, és nagy valószínűség szerint sokunkra vár még telelés.
„A telelés az év hidegban zajló szakasza. Az életnek az a terméketlen intervalluma, amikor elzárva érzed magad a világtól, kitaszítottnak, partvonalon kívülre sodródottnak, olyannak, aki elől bármiféle előrehaladás el van zárva, vagy aki egyenesen belekényszerül a kívülálló szerepébe. (…) Némelyik telelés csak lassan teríti be az embert… (…) Más telelések viszont döbbenetesen gyorsak, például amikor egy nap ráébredsz, hogy a képességeid feleslegesek, a munkáltatód csődöt jelentett, vagy a partnerednak új szerelme van. Bármely formában tör is be az életedbe a telelés, rendszerint akaratlan, magányos és rendkívül fájdalmas.”
Ez a könyv képes a (fájdalmas) gondolatokat és érzéseket szintetizálni, tele van finom érzelmekkel, a gyöngyszerűen felfűzött gondolatok nyelvi igényessége plusz bónusz, jutalomélmény.
– Szüntelenül elfoglalt, jelenkori világunkban mindörökké szeretnénk elhalasztani a tél bekövetkeztét. Ahhoz nem vagyunk elég merészek, hogy át akarnánk élni, milyen, amikor tényleg harap, és nem kívánjuk bemutatni azt sem, milyen módon tesz minket tönkre. Pedig időnként nagyon is jót tenne nekünk egy-egy erős telelés. Mindenképp el kell vetnünk azt a gondolatot, hogy életünk eme szakaszai valamiképp ostobaságok lennének, az idegek felmondják a szolgálatot, az akaraterő elenyész. Felesleges arra fecsérelni az energiát, hogy figyelmen kívül próbáljuk hagyni őket, vagy letagadni létüket. Nagyon is valóságosak, és kérnek tőlünk valamit. Meg kell tanulnunk, hogyan invitáljuk beljebb a telet. Jóllehet soha nem választjuk a telelést, a mikéntjét viszont igen is meg tudjuk választani – írja a könyv előszavában a szerző.
Miről is szól a tél?
„A természet megmutatja, hogy a túlélés valamiféle praktika. Néha gyarapodással jár, néha pedig a lét legalapvetőbb szintjére való visszatéréssel, az élet fenntartása érdekében. És rendszeresen megtörténik, hogy aztán azt lehessen feltételezni, egy nap majd minden helyre jön, kisimul. A természet ciklikusan telel, újra meg újra, örökkön örökké. És minden egyes nap végez ehhez kapcsolódó feladatokat. A növények és az állatok számára a tél része a feladatnak. Ugyanez igaz az emberekre is. (…) Hogy ezt el lehessen viselni, csak arra kell emlékeznünk, hogy a jelenünk egyszer majd múlt lesz, és a jövőnk válik jelenné. (…) Ez a fejlődés útja. Közben pedig kizárólag azzal kell foglalkoznunk, ami ebben az időpillanatban előttünk áll. Megtesszük a következő, szükséges lépést, majd az utána következőt.”
„A tél sivársága olyan színeket hoz elő, amelyeket egyébként nem vennénk észre.”
A könyv a Partvonal Kiadó gondozásában jelent meg. Fordította: László Zsófia
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
