Erős és önálló nők. Rámehet-e erre a párkapcsolat?
„Egy nálad kevésbé értelmes, és kevésbé önálló nőre van szükségem!”
Néhány évvel ezelőtt, akkori barátjától kapta Nóri ezt a mondatot, és ez volt az a pont, ahol rá kellett jönnie, hogy az ereje, a tartása, és az önállósága gondot is okozhat. Hogyan történhet meg, hogy mindaz ellene fordul, ami odáig meghatározta, és átsegítette őt az életen?! Hogyan lett ő „rosszul erős”?
Nóri elvált szülők gyereke. Az apját ritkán látta, a hétköznapok feladatainak ellátása, Nóri felnevelése teljes mértékben az édesanyára hárult. Egyedülálló, elvált anyának lenni dicsőségmentes, nehéz műfaj. Nóri édesanyja jó nagy adag szégyent fel is épített magában emiatt, és abban az időben persze még segítséget sem tudott kapni ennek feldolgozásához. Tehát tette, amit bírt: erősnek mutatta magát és „túlteljesített”. Sem kérni, sem elfogadni nem tudta a segítséget. És ezt tanította meg Nórinak is.
„A gondjaink csak ránk tartoznak.
Soha nem számíthatunk senkire.
Ne támaszkodj, akkor nem ér csalódás.”
A nagy szigor és keménység alól időnként óhatatlanul kilátszott az ijedt, tehetetlen nő, és Nóri hatalmas félelmet érzett ilyenkor. Teljes talajvesztettséget a senki földjén, amikor az anyja összeomlott, és nem tudott kezelni egy helyzetet… Így Nóri olyan nővé cseperedett, aki igyekezett mindig kézben tartani, kontrollálni a dolgokat, és akin már soha nem látszott meg az elgyengülés és a riadtság.
A nőiesség legklasszikusabb minőségei a befogadás, a passzivitás, az odaadó várakozás, a növekedés és gyarapodás segítése. Ezek ma már nem számítanak „erénynek”, és kevés olyan nő van, aki csupán ezeket megélve, teljesnek tekintené az életét. Nóri is szégyellte, elfedte, eldugta ezeket, mert összekeverte a férfi központú társadalomban érvényes értékekkel.
És itt ment félre a történet, így lett Nóri (sok más lányhoz hasonlóan) rosszul erős! Mert amit „lehasított”, a tudattalan árnyékába űzött, azzal nem tanulhatott meg bánni sem. Ezért később a gyengédséget összekeverte a gyengeséggel, a kötődést, a valakihez tartozást a szabadságvesztéssel. Bűntudata lett, ha engedte magát megpihenni, és szégyent érzett, ha kérnie kellett, ha például egy betegség miatt rászorult a kedvesére.
Ezek egyike sem segít egy nőt a párkapcsolatában…
Nem lehet lediktálni, hogy ki, miként találja meg önmaga női oldalát. Hogy miként váljon jól erőssé. Nóri „fej nehéz”, racionális lány volt; az a karakter, aki előbb az elméjén engedi át a dolgokat, és csak azután érnek el a szívéhez. Őt a felismerések, az összefüggések megértése segítette, nem a lágyabb útnak számító csakra meditációk, vagy a hastánc. Egyéni segítő beszélgetésekre járt, majd pszichodrámára, fizikai szinten pedig masszázson keresztül gyakorolta az elfogadást és a megpihenést. Nem sokkal később rátalált a szerelem – egy olyan férfi mellett kötött ki, aki elég erős volt ahhoz, hogy merjen gyenge is lenni. Lányuk születése azóta újabb és újabb fejezetekkel gazdagítja Nóri női útját.
Nyitókép: Christina Hendricks
1969-ben születtem, a pályámat szülésznőként kezdtem Szegeden, azután világgá mentem, és Ausztráliában éltem 5 évig. A Janus Pannonius Tudomány Egyetemről és a Külker Főiskoláról gyűjtöttem diplomákat, és hosszú évekig HR szakemberként dolgoztam.
Iskolai végzettségeimet, valamint az élettől és a saját önismereti utamból nyert tudást, bölcsességet, és a hitemet ötvöztem hivatássá, és másfél évtizede segítőként dolgozom.
Nagyon sokféle élethelyzettel találkozom; munkahelyi, és magánéleti problémákkal, erőt vivő feladatokkal, elvárásokkal, fel nem ismert elakadásokkal. A segítő beszélgetések mentén a hozzám fordulóknak sikerül tisztábban látni magukat, és megtalálni az erőforrásaikat ezek kezeléséhez, megoldásához.