Újraterveztem. Őszinte beszélgetések bátor karrierváltókkal. Ismerd meg az inspiráló történeteket!
Változtatni sohasem késő. Közhely vagy sem, a változás életünk velejáró része; s az életünkre kiható változások egy részét nem mi irányítjuk, egyszerűen csak megtörténnek, s a változáshoz alkalmazkodnunk kell. Nem mindig könnyű, sőt! A változás magával hoz egy sor bizonytalanságot, az új helyzete(ket) időbe telik megszokni, elfogadni és megszeretni.
Azoknak, akik a munka világában, a karrierjükben, az önmegvalósításban akadtak el, ugyancsak nehéz lehet változtatni. Szeretünk biztosra menni, ennek érdekében elviselni mondjuk az alacsony fizetést, a házsártos-elviselhetetlen főnököt, a „furán működő” kollégákat, s azt, hogy a munka, amit nap mint nap végzünk, nem emel, nem inspirál, nincs benne örömforrás. S mivel életünk nagy részét munkával töltjük, nagyon nehéz elfogadni ezeket a „fájdalmas” kompromisszumokat.
Csodáljuk azokat az embereket, akik bele mernek ugrani az ismeretlenbe, és elindulnak azon az úton, amit a sajátjuknak éreznek, vállalva ezzel akár a kudarc lehetőségét is. Az Újraterveztem c. weboldal jóvoltából bátor karrierváltók történetét ismerhetjük meg. Mindegyik történet nagyon érdekes és tanulságos.
A történetüket megosztó Újratervezőktől idézünk néhány gondolatot.
Lehoczky Léna – Lenoushka Interiors
„…rajtam kívül senki sem hitt a lakberendezői karrierben, így a külső elvárások szépen lassan felülírták a belső motivációimat.
Meggyőztem magamat, hogy mégis az a legjobb döntés, ha visszamegyek napi 8 órában a multivilágba. Ám az élet két gyerekkel már jóval bonyolultabb. A feleség, anya szerepek mellé egyszerűen nem fér bele a karrier is, egy hobbiról nem is beszélve. Eljöttem a cégtől, hogy 4 órás munkát találjak, először marketingesként, aztán bármilyen irodai feladatra nyitottan. Két éven át kerestem, hiába. Rettenetesen idegőrlő időszak volt.
Így jött el 2012. februárja… Egészen pontosan február 6-a. Aznap reggel felkeltem és azt mondtam, lakástextil kollekciókat fogok tervezni. Egy órával később megvolt a márkanév, Lenoushka, délután pedig nekikezdtem megtervezni a párnákat, függönyöket.”
Németh Péter – harcművészet edző
„…Mélypontra kerültem, végig kellett gondolnom, hogy merre tovább. Fel lehetett volna mindent még egyszer építeni grafikusként, webdesignerként, de nem akartam. Azt láttam, hogy a szoftverek kétévente lecserélődnek. Ahhoz, hogy képben maradj, mindig rohanni kell a dolgokkal, épp csak megtanulod az újat, és már el is felejtheted a korábbit. Hiába fektetsz bele rengeteg energiát, folyamatosan elavul a tudásod. Ráadásul akkor voltam 30 éves, épp családalapítás előtt álltam, miközben olyanokkal kellene versenyeznem, akik épp az egyetemről esnek ki, és éjjel-nappal ezzel foglalkoznak. (…) Visszamehettem volna festőnek is, de azt láttam, hogy ők csak a haláluk után keresnek pénzt. (…) Azon gondolkoztam, ott, a gödör mélyén, hogy milyen adottságom van egyáltalán? Mihez értek még? Máig emlékszem arra a pillanatra, amikor megcsillant a fény az alagút végén. Szó szerint megkérdeztem magamtól: – Péter, ha gazdag lennél, mit csinálnál? – Kungfuznék!
– Akkor kungfuzz! Csináld annyira jól, hogy ebből meg lehessen élni!…”
Godó Viktória – Gingalló Csokoládéműhely
„…Fiatalkoromban elképzeltem egy ideált, hogy lesz egy férjem, két gyerekem, és közben gazdasági területen fogok dolgozni. Azonban 2006-ban Adél lányom születésével rá kellett jönnöm, hogy nem úgy mennek a dolgok, hogy valamit eltervezünk és ennek megfelelően fog megtörténni. A lányom Down-szindrómával jött világra és sokat betegeskedett, több figyelmet igényelt, mint egy átlagos kisgyermek, és ez mindent megváltoztatott jövőbeli terveim kapcsán. A kislányomra fókuszálva felértékelődött a pillanatok megélése – rájöttem, hogy az életemben a most sokkal előrébb való, mint a korábbi hosszú távú elképzeléseim megvalósítása. Egy percig nem volt kérdés, hogy Adél fejlesztésére kiemelt figyelmet és energiát fordítsunk, ezáltal hamar egyértelművé vált, hogy a bankba nem fogok visszamenni. Született két testvére is, így a család még nagyobb jelentőségűvé vált az életemben.
A gyerekekkel 6 éven keresztül voltam otthon, ez idő alatt mindig ott járt a gondolataimban, sőt néha emésztett is, hogyan lesz tovább. Közben rájöttem arra, hogy a korábbi munkám az adatokkal, elemzésekkel nagyon indirekt, közvetlen hatást nem fejtek ki, és ez már nem motiváló számomra. Ennek kapcsán fogalmazódott meg bennem, hogy olyannal kellene foglalkoznom, ami több örömet ad. Mindig is érdekeltek a kreatív, alkotó folyamatok, gyerekkorom óta festettem, sütöttem, imádtam azt az érzést, amikor valami elkészült, és megvolt az a titkos vágyam is, hogy valami sajátot hozzak létre…”
Rohonczi Anita – divatblogger, Festy in Style
„…Nagyon sokszor úgy kelek fel, hogy boldog vagyok. Alig hiszem el, hogy azt csinálom, ami szeretek, kreatív lehetek, haladok előre a terveimmel. Néha mindez felfoghatatlan. De ami ennél is fontosabb, hogy önálló vagyok, és számomra bármennyi pénzzel felér a szabadság. A kötöttség megölné a kreativitásomat, nem kell irodában dolgoznom, nincsen főnököm, végre szárnyalhatok.”
Puch Dániel – séf
„- Mit javasolsz azoknak, akik nem találják az örömüket a jelenlegi munkájukban?
– Ha van egy szívből jövő elképzelésünk, mindenképpen hallgassunk rá, és menjünk abba az irányba. Mi bajunk eshetne? A többi majd úgyis rendeződni fog!”
Az Újraterveztem történeteket itt találod >>
Ha magad is karrierváltó vagy, írd meg a történeted!
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként, megyei és országos lapoknál.
Az eletszepitok.hu online életmód magazint 2013-ban hoztam létre.
2018-ban visszatértem eredeti hivatásomhoz, általános és középiskolásokkal foglalkozom. Érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a tanulásmódszertan, a pályaorientáció, a szociális kompetencia- és a készségfejlesztés áll.
A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán diplomáztam, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el felsőfokú szakképzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében szereztem mesterdiplomát. Évek óta alkalmazom általános iskolások körében az Igazgyöngy művészeti iskola „Szociális kompetenciafejlesztés vizuális neveléssel” módszertanát.
MÚOSZ-tag vagyok, az Idősügyi és Szociális párbeszéd Szakosztály, valamint a Társadalompolitikai Szakosztály tagja.
