Fészekrakó fekete gólyák. Tóbiás jól van, és megérkezett Gemencre párja, Sára is
A múltkor írtunk arról, hogy amikor Tóbiás hazaérkezett Afrikából március 2-án, félig leszakadt fészket talált, ráadásul hó fogadta. Ő a legöregebb, ismert, vadon élő fekete gólya az országban, aki mindig elsőnek jön.
Akkor éjjel ónos eső, majd hó esett, a madarat jégpáncél borította reggelre, 6 órakor kirepült táplálékot keresni, és napokig nem tért vissza: a Facebook pedig felzúdult, hogy valakinek tennie kellene valamit. Annak idején megkérdeztünk egy szakértőt, aki elmondta: minden rendben van, a gólyák gyakran megnézik a környékbeli többi fészket, illetve Tóbiás talál a közeli Dunában élelmet magának, és látott már havat, hiszen 19 éves, nem lesz semmi baj, vissza fog térni.
Így is lett, jó hírrel szolgálhatunk: amióta beköszöntött a jó idő Tóbiás nagy buzgalommal építgette a fészket, és 12-én megérkezett Sára is, aki feltehetően a párja – ezt nem tudjuk biztosan, mert ő nincs megjelölve, mindenesetre már együtt vannak a fészekben és rendezgetik.
Tóbiás és Sára. Fotó: gemenczrt.hu
Videó a megérkezésről és az együtt töltött első húsz percről
Itt lehet nézegetni a 2013-ban felszerelt fészekkamerát, amit a Gemenc Zrt., a Duna-Dráva Nemzeti Park, valamint a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület létesített: egyébként nagyon megnyugtató látvány, a cikk írásának időpontjában éppen álldogálnak, nézelődnek, illetve a fészket igazgatják, nincs pörgős életük. Az elmúlt 4 évben tíz fiókát neveltek fel együtt, úgyhogy idén is lehet izgulni, figyelemmel követni, hogy mindenki jól van-e, mikor kelnek ki a tojásból a kicsik. Az első fiókák általában május elején jönnek a világra, a kirepülés akár már július közepén megkezdődhet, de zömmel augusztus 10-e körül zajlik.
Akit a többi gólya sorsa is érdekel, itt talál webkamerákat. Ha jegesmedvét, pandamackót, pingvint, baglyokat, afrikai élőhelyeket vagy az óceánok életét figyelnétek, böngésszetek itt. Kiválóak a kikapcsolódásra, főként hanggal: némelyik különösen meditatív. Érdemes rákattintani a Zen Cams fülre, ahol aztán az északi fénytől kezdve a Tahoe-tón keresztül (az a vízcsobogás tökéletes a stresszes munka mellé) az erdőkig mindenféle természet bejöhet az irodába vagy a szobába.
Nyitókép: MTI, illusztráció
Zöld Toll-díjas újságíró, szerkesztő
Közel 20 éve dolgozom újságíróként és szerkesztőként, sokáig kulturális vonalon is tevékenykedtem, aztán megtaláltak az ökológiával, megújuló energiával, fenntartható technológiával kapcsolatos témák: ebben igazán megtaláltam önmagam, emberként, újságíróként is – a szakmai elismerések is így értek el. Elsősorban a környezettudatosság érdekel, ezt a kérdéskört olyan szempontból érdemes megközelíteni, amely a hétköznapi embert a leginkább érdekelheti: inkább a gyakorlat, mint az elmélet oldaláról, inkább a megvalósult, működő projekteket ismertetve, mint a távoli jövőbe vesző álmokat. Szeretem bemutatni az embereket, akik megalkotják vagy alkalmazzák az alternatív módszereket, ezenkívül szívesen foglalkozom a közösségeket teremtő, illetve erősítő mozgalmakkal, mint amilyenek a nagyvárosi közösségi kertek vagy a közösségi mezőgazdálkodás… Megtépázott az élet; mindig azt igyekszem átadni, hogy – bármilyen közhelyes is – a szeretet a legfontosabb. Ha azokkal lehetsz, akik szeretnek és akiket szeretsz. És ha erre figyelsz, örülni fogsz a kávénak reggel, az éppen következő évszak jeleinek az utcán, egy mosolynak egy idegentől, az alvó kisgyerekednek vagy annak, hogy jól áll a hajad reggel és nem kell beszárítani… Az élet szép. Tényleg.
