Fiús anya vagyok, naná, hogy szeretem a focit. Mit keres egy 7 éves a YouTube-on? Pénzt!

Sziasztok! Marci vagyok, itt lennék egy újabb videóval, és ebben a videóban mit fogok kibontani? Hát egy 2016 és… vagy nem 2016, hanem 2017-es FIFA háromszázhatvanötös focis kártyát fogok kibontani. Ilyen multipackot fogok kibontani, úgy mondom, és van benne hat csomag és két limitált, és hát nagyon izgulok, hogy mi lesz, hogy mi lesz benne. Valami Ronaldo, valami legyen már benne…

Részlet egy hétéves forma kisfiú egyik YouTube-videójából. Valamikor ősszel rakta ki, nincs fél éve, s már több mint 16 ezren nézték meg, én mégsem merem itt megosztani, pedig nyilvános, bárki láthatja. Valószínűleg nem vagyok elég fogékony a világ változásaira szülőként, de mit csináljak, van bennem egy fék. Mit szólna a Marci anyukája, ha cuki fiacskájának a videóját itt láthatná beágyazva? Azt tanították a suliban (i. e.), hogy kiskorúak nyilvános szerepeltetéséhez szülői engedélyt kell kérni. Így maradtam, pedig 2017-et írunk, és a fogékonyabb kiskorúak már saját YouTube-csatornát üzemeltetnek, mint Marci. (És igen, a YouTube-videókkal pénzt lehet keresni. A videómegosztó busás reklámbevételeiből csordogálnak a forintok a videót feltöltők bankszámlájára. S mivel kiskorúaknak mifelénk nemigen van bankszámlaszáma, a gyermek a szüleinek termelhet ily módon egy kis bevételt. Minél többen megnézik a videóit, annál többet. Meggazdagodni ebből nemigen fog a család, de zsebpénznek megteszi.)

Hétéves fiam körülbelül tízszer megnézte Marcit. Megtetszett neki a téma. Nemcsak a focis kártyák, hanem a szereplés. Megkért, hogy tegyem állványra a kamerát, mert szeretne beszédet intézni a focikedvelő közönséghez. 

– A videót rakd fel a YouTube-ra, de úgy, hogy mindenki lássa – fogalmazta meg elemi igényét, mire én bőszen bólogattam, hogy na azt már nem! Nem lesz itt semmiféle YouTube-csatorna, csak a testemen keresztül kerülhetsz fel az internetre. (Ahhoz képest, hogy néhány hete megkért, ne tegyek ki róla képet a Facebookra… Nem mintha sűrűn szoktam volna.)

A videózásban azért partner voltam, mert érdekelt, hogyan fog viselkedni a kamera előtt, miről fog beszélni spontán és mennyi ideig. Sejtettem, hogy jól fogok szórakozni, jó lesz emlékbe, a régebbi home videók is vidám perceket szolgáltatnak.

Nos, elkészült a bemutatkozó kisfilm. Nem vette feszesre, 40 drága percet (!) beszélt nazális hangon a focis kártyáiról. Tucatnyi gyűrött papírzsebkendő képezte az asztali díszletet, a műsort kétpercenként szolidnak nem nevezhető orrfújás szakította meg – ez van, köszönjük az influenzajárványnak. Belátta, hogy ez az anyag a YouTube-ra így nem kerülhet fel, ahhoz elég hiú a szentem. (Ilyen értelemben hálás vagyok az influenzának.)

A videó első pár mondata azonban mindenképp megér egy bekezdést. Kitörne a frász, ha valami módon mégis felkerülne a netre.

Sziasztok! X. Y. vagyok (mondja a teljes nevét), Budapesten lakom a X. utcában (mondja az utcanevet a házszámmal együtt), az anyukámat X. Y.-nak hívják (bemondja szépen a teljes nevemet) itt és itt dolgozik (elmondja, mi a foglalkozásom és hogy hol van a munkahelyem). Az apukámat X. Y.-nak hívják…ésígytovább.

Ha rajta múlik, a telefonszámok, a bankkártyaadatok kivételével már minden fontosabb személyes információ fent lenne a YouTube-on. Az alapos bemutatkozást követően hosszan mesél a Ronaldo limited kártyáról, Geráról, Dzsudzsákról, Neymárról, Messiről, a legendákról (képtelen vagyok felsorolni mindenkit, pedig soha életemben nem voltam ennyire képben a focit illetően.) Hosszan kifejti azt is, hogy melyik focis kártya mennyit ér. Na nem erkölcsi értelemben! És pont ezen vagyok kibukva. Érdemes körülnézni a Vaterán, garantáltan dobnak egy hátast. Adják-veszik a népek ezeket az ártalmatlan (haszontalan) focis kártyákat súlyos összegekért. Értelmezni ezt az őrületet persze csak az képes, aki nyakig benne van a dologban kiskorú gyűjtőként, illetve a kiskorú gyűjtő mecénásaként.

foci

A gyerekszoba részlete (nagyon szűk keresztmetszet)

Ez a focis kártya mizéria tulajdonképpen nem a sport, a foci szeretetéről szól – a kedves szülők, a gyermek közeli hozzátartozóinak, barátainak szisztematikus megkopasztására megy ki. Aki szeretne belőle kimaradni cselekvőképes, pénztárcabarát felnőtt emberként, az készüljön arra, hogy kemény harcot kell megvívnia, ha a gyerek focirajongó és ha az osztályban már az összes fiú gyűjti… Ha az első kártyacsomagot megveszed háromszázért, már benne vagy a focibarát konzumidióták c. játékban; beszippant, és (konfliktus nélkül) nem lehet leállni vele addig, amíg a gyerek ki nem ábrándul belőle vagy amíg nem talál más érdeklődési kört magának.

Kép: kiralygabor.eu

Legnagyobb sajnálatomra egyelőre nem tartunk itt, bár elkezdtem finoman kivezetni, már csak heti egyszer kap kártyapaklit háromszázért. Szereti a focit. A focis kártyák mellett már sorakoznak a focis magazinok, esténként nem mesét, hanem Ronaldo életrajzát olvasgatom az ágya mellett. (Évek kérdése, és mézes tej helyett sört rendel.) Két hét múlva iskolai farsang. Király Gábornak szeretne beöltözni. Zorro, Winnetou után elég éles váltás. A szürke melegítőnaci már megvan…

 

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

tizenkilenc + 16 =

hirdetés