Anya, ne posztolj rólam a Facebookon! Mit engedsz meg magadnak a közösségi médiában?
Egy ismerős pár a napokban a következő üzenetet írta ki a Facebookra: létrehoztunk a gyerekeknek egy privát csoportot. Ha szeretnéd látni, szólj, és felveszünk. Máshova már nem teszünk ki a gyerekekről fotókat.
A gyerekek kicsik, feltehetően azt sem tudják, hogy a Facebookot eszik vagy isszák. Főleg ezért szimpatikus – részemről követendő – példa az övék. Nem várják meg, míg a gyerek szól rájuk: apa, anya ezt a fotót rólam most már tényleg nem kéne kitenni!
Van egy csomó közösségi platform – más-más korosztályt vonzanak -, de egyelőre még mindig a Facebookon zajlik az élet. Rém kellemetlen, amikor egy gyerek kínosan érzi magát szülei Facebookos megnyilvánulásai miatt. A nagyobb gyerekeket a szülő fb-s jelenléte kifejezetten feszélyezi, mert a jó fej (információéhes) anyuka, apuka figyelő tekintete lájkok, kommentek formájában manifesztálódik. Persze a szülő is szembesülhet érdekes dolgokkal – ahogy mások is, akik fb-ismerősként képbe kerülnek. Sokatmondó, ha a családtagok nem léteznek egymás számára a Facebookon, vagy anya-apa egy gombnyomással bekerül a letiltott felhasználók közé.
Fiam hat éves, s úgy fél éve kezdte mondogatni, hogy ne tegyek ki róla képet a Facebookra, csak azt, amelyiket ő megengedi. Meglepődtem a kérésén, de kifejezetten örültem neki.
A közösségi média összehozza az embereket.
A családtagokat és a valós ismerősöket is?
Angol kutatók empirikus jelleggel bizonyára beleásták magukat ebbe a témába is, de a válaszhoz elég néhány kérdést magadnak megválaszolni:
Köszönsz a Facebookos ismerőseidnek, ha az utcán összefutsz velük? Egyáltalán megismered őket?
Ha kiskorú gyerekedről készült képet posztolsz, végiggondolod, hányan és kik fogják látni? Tényleg mindnek szeretnéd megmutatni?
Mások gyerekéről is töltesz fel képeket? Melléírod melyik oviban, iskolában készültek? (Tudnak róla? Beleegyeztek?)
Mielőtt kiraksz egy képet a gyerekről, eszedbe jut, hogy pár év múlva mit fog szólni hozzá? (Egyáltalán érdekel?)
Mi a célod egy-egy kép közzétételével? (Mindennapi lájkainkat add meg nekünk ma…?)
Követendő példát mutatsz a posztjaiddal, megosztásaiddal, nyilvános kommentjeiddel a gyermekednek?
Ha felnőtt családtagról, barátról, ismerősről készült közös képet posztolsz, mennyire figyelsz arra, hogy ne csak te, hanem mindenki egyformán jól nézzen ki rajta? (Tipikus női probléma…, de a hiúbb férfiakat sem hagyja hidegen.)
Ha csoportképet posztolsz, mindenkit taggelsz kérdés nélkül? (Jó ez nekik? Szeretik?)
Végül egy olvasói észrevétel (lehetne ezt a végtelenségig cizellálni). Szerintem mások gyerekeiről készült fotókat sem illik megosztani szülői beleegyezés nélkül, akkor sem, ha a képeket te készítetted, és az illető közeli rokona, jó barátja vagy.
Különös – megérne egy komolyabb elemzést –, hogy bár szülőként többnyire igyekszünk körültekintőek lenni, a gyerekünket biztonságban tudni, az ő érdekét (is) nézni, a virtuális térben hajlamosak vagyunk elszabadulni.
A Facebook egy gigantikus kirakat – jobb nem látni sokszor, hogy mi van mögötte
Mélyen megmaradt bennem egy ismerősöm korábbi megjegyzése, amit közös ismerősünkre tett a Facebook aktivitása alapján: romokban az élete, kifelé él. Az ominózus Facebook oldalt a posztok alapján képzeljük el egy idillikus helynek, ahol minden csupa szín, mindenki csupa mosoly…a boldogság a Facebookon honol. Vagy említhetném a válófélben lévő párt is, akik a szakítás híréig idilli családi képekkel igyekeztek igazolni önmagukat. A jelenség nagyjából általános.
A Facebook demokratikus felület, pontosan ezért fontos, hogy tudatosan használd. Ne tegyél fel bármit bárkiről. A családtagjaidról sem. Nemrég volt szerencsém viszontlátni néhány gyerekkori fotómat olyasvalaki Facebook oldalán, akivel hosszú évek óta nincs semmilyen kapcsolatom. Nem családtag. Feltette, mert miért ne? Az önrendelkezési joga felülírta az enyémet.
Sokan nem nézik, mit tesznek ki másokról, kikkel osztják meg életük intim, privát pillanatait. Teszem azt, van 4999 ismerősük virtuálisan, akiknek – szűrés nélkül – mindent megmutatnak. A Facebook bizalmi platform. A legártalmatlanabb tartalom is visszaélésre adhat alapot, legyen az csak egy „ártalmatlan” pletyka… A Facebook-ismeretségnek is csak akkor van értelme, ha kölcsönösség jellemzi a kommunikációt, ha kölcsönös érdeklődés van egymás iránt – hozzáteszem, ilyen alapon én is sok embert törölhetnék.
Figyeljünk másokra a Facebookon is, főleg ha kiskorú jogairól és biztonságáról van szó. Nem másért nevez minket, ép elméjű felnőtteket a jog cselekvőképesnek.
Ha érdekel a téma
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
