„Gondoskodom, tehát fontos vagyok!” Amikor észrevétlenül szülő-gyerek kapcsolódásba vált a két felnőtt kapcsolata. Pán Péter és Wendy szindróma

Hallottál a Pán Péter szindrómáról? És annak „társnyavalyájáról”, a Wendy szindrómáról? Látsz párokat, ahol az egyik fél szinte teljesen életképtelen egyedül, mint egy kisgyermek, és a másik fél viseli gondját a legalapvetőbb dolgokban is? És hallottad már, milyen fontos, hogy gondoskodóak legyünk? Bizonyára. Én viszont azt mondom: ne gondoskodj a párodról!

[Ugyan mindig próbálok gender-semlegesen fogalmazni és jobb napjaimon még a píszí is sikerül, kérlek, bocsásd meg nekem, ha a következőkben ez esetleg a te ízlésed szerint megbicsaklik.]

A „gondoskodás” fogalmát össze-vissza használjuk a hétköznapokban, és nem is célom felcsapni nyelvművelőnek, azonban fontosnak tartom, hogy különbségeket tegyünk bizonyos tartalmak között. Azt már bizonyára unalomig ismered, hogy „ne segítsen a házimunkában, hanem vegyen részt benne”. Igen, óriási a különbség! Vegyük végig tételesen, melyik mit jelent.

Támogatás: te végzed a saját dolgodat, én pedig valami olyasmit teszek, amitől te könnyebben tudod tenni a magadét.

Segítség: a te dolgod, én pedig jó fej vagyok, és elvégzem egy részét vagy egészét, illetve átveszem tőled azt, amit te nem tudsz belőle véghezvinni.

Ők az egyik „rokon” csapat. Tehát támogatás lehet például, ha adok pénzt, hogy csinálhasd, ha drukkolok és érzelmileg melletted állok, amikor csinálod – de te csinálod. Segítség, ha megsütöd a mézeskalácsot, de a bonyolultabb minták rajzolásához megkérsz, mert szerinted én szebben rajzolok. Segítség, ha átmegyek hozzád ablakot pucolni – mert amúgy mi közöm nekem a te ablakaidhoz? Az pedig nem segítség, ha a gyereknek megcsinálom a leckéjét kompletten.

Üzlet: valamit valamiért. Megpucolom én a te ablakaidat, valamilyen megegyezett ellenszolgáltatásért. Ez lehet a jó öreg pénz, de lehet egy talpmasszázs vagy egy tálca süti is. De itt nincs szívjóság, megegyezés van, biznisz van.

Részvétel: közös feladat, te is csinálsz benne valamit, meg én is. Ilyen történetesen a házimunka, mint triviális példa. Ha a közös otthonunkról van szó, akkor a tennivalók is közösek. Az már a mi dolgunk, hogy miképpen osztjuk fel, de az arányokra és az össz-egyensúlyra vigyázzunk, ha jót akarunk!

És akkor a gondoskodás. Van egy nagyon szép meghatározása: „alárendelődni egy gyengébb akaratnak”. És ebben rejtőzik a fentiektől való különbsége is. És itt van elásva az a kutya is, amely miatt azt mondom: nem, ne gondoskodj a párodról!

A gondoskodás alapvetően hatalmi helyzet. Akiről vagy amiről gondoskodsz, az csak azért jut hozzá ahhoz, amit adsz neki, mert te megteszed.

A két hónapos baba nem tud ételt szerezni, meg kell etetned. A macskát is. A páfrányodat meg kell locsolnod. Ha nem teszed meg, éheznek, szomjaznak, elpusztulnak. A te akaratod és jó szándékot kell ahhoz, hogy megkapják, amire szükségük van, mert maguktól nem képesek azt megszerezni.

Egy felnőtt (nem csak nagykorú), képességei és jogai teljes birtokában lévő embernek, férfinak-nőnek egyaránt nem jár „anyai” vagy „atyai” gondoskodás. Ami az életvitelükhöz szükséges, azt meg kell tudniuk oldani, vagy saját maguk, vagy „üzlet” keretében, szakember igénybevételével. Senkinek nem „Istentől eredő” vagy neme (bőrszíne, testmagassága, akármije) alapján eleve elrendelt feladata, hogy egy másik felnőtt után pucoljon-pakoljon. Megegyezhetnek természetesen a feladatok megosztásában, de az NEM gondoskodás (ld. fentebb). Ha mégis ez a minőség üti fel a fejét a kapcsolatban, akkor a hatalmi alá-fölérendeltség is megjelenik, mert ez a gondoskodás természete.

Észrevétlenül szülő-gyerek kapcsolódásba vált a két felnőtt kapcsolata. Hogy a férfi kezd atyáskodni a kis esetlen (viszont cuki!) „nyuszikacicuka” felett vagy a nő kezdi anyai minőségben kiszolgálni „azt a szegény, gyámoltalan” párját, mindegy. Egy biztos: az már nem két felnőtt viszonya!

Hogy mi lesz belőle? A jéghegy triviális csúcsa: lőttek a jó szexnek. Mert hát ugye szülőjével, gyerekével nem kettyint az ember, ha normális. A lentebbi rétegek még fájdalmasabbak. A hiányok és túlterhelések, a nem felnőtthöz illő szerepek kényszerű viselése, a negatív spirál, ami beindul… Aztán azon kapják magukat, hogy már az arcukra égett a maszk, már nem is tudnak másként egymáshoz viszonyulni… És bár többféle kimenetele lehet a dolognak, egy biztos: amíg gondoskodsz a párodról és nem partnerként kapcsolódtok, jobb nem lesz. Tehát a főkapcsolón kell állítani!

 

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

tizennyolc − 3 =

hirdetés