Ha fáj a történeted, írj ki magadból mindent! Hatékony önsegítő módszer: Gyógyító írás. Könyvajánló

Ha fájdalmas, nehéz, traumatikus élményeinket a megfelelő időben és módon leírjuk, akkor azok kevésbé fognak nyomasztani bennünket. Azok az emberek, akik az érzelemkifejező írást gyakorolják, boldogabbnak vallják magukat az írás után, mint előtte, többet nevetnek, a depresszió, a rágódás és az általános szorongás tünetei csökkennek, kapcsolataik minősége javulást mutat – hívja fel a figyelmet egy közelmúltban megjelent kötet kapcsán a Nyitott Akadémia. A könyv a világhírű James W. Pennebaker professzor és szerzőtársa, John F. Evans által jegyzett Gyógyító írás, amely, amellett, hogy érdekes olvasmány, hatékony (ön)segítő eszköz.

Írj ki magadból mindent!

Ahhoz, hogy a gyógyító hatást élvezhessük, nem kell „jól” írnunk, nem kell képzettnek vagy tehetségesnek lennünk ezen a téren – még csak meg sem kell másoknak mutatnunk, amit írtunk. Ezt csakis magunknak és magunkért tesszük, azzal a céllal, hogy megkönnyebbüljünk, és életünk nehéz időszakaiban testileg-lelkileg jobb állapotba kerüljünk.

A Gyógyító írás c. könyv gyakorlatias megközelítéssel mutatja be, hogy mikor, mennyit és milyen módon érdemes írnunk ahhoz, hogy a jótékony hatásokat megtapasztalhassuk. A könyv tartalmaz egy négynapos és egy hathetes írásprogramot, valamint számos további technikát, amelyekkel szabadon kísérletezhetünk, amíg rá nem érzünk arra, hogy nekünk mi válik be a legjobban.

A könyv három részből áll. Az első az elmélet ismertetését követően azokra az alapvető technikákra fókuszál, amelyek garantáltan jól működnek. A második rész inkább kísérletezésre bátorít, hogy kipróbálhass olyan új technikákat is, amelyek hasznosak lehetnek számodra. A könyv harmadik része a testi és lelki egészség javítását szolgáló írás egy strukturáltabb megközelítését mutatja be.

Olvass bele!

„Az egyik, kipróbáltan jól működő írástechnikát a tudatfolyamot követő írásnak nevezzük: egyszerűen úgy vesd papírra a gondolataidat és érzéseidet, ahogy felszínre bukkannak a tudatodban. Az egyedüli szabály az, hogy folyamatosan írj. Ne próbáld cenzúrázni magad!

Mielőtt még megismerkednél a részletekkel, próbáld ki! Csak kezdj el írni! Használhatod az okostelefonod jegyzetkészítőjét, a naplódat vagy akár egy gyűrűskönyv betétlapjait. Írj tíz percen át, vagy addig, amíg körülbelül két oldal meg nem telik. Az írásban egyszerűen kövesd a gondolataidat és érzéseidet úgy, ahogy azok felbukkannak a tudatodban. Írd le, hogy mire gondolsz éppen, milyen érzéseid vannak, mit hallasz, szagolsz, vagy mit veszel észre. Az a fontos, hogy az írásod kövesse a tudatod folyamát. Ne foglalkozz a helyesírással, nyelvtannal és mondatszerkesztéssel! Ne feledkezz meg arról, hogy ez az írás kizárólag neked készül, és ha úgy gondolod, akár meg is semmisítheted, amikor befejezted! Csak kezdj el írni, és ne hagyd abba!

William James, a modern pszichológia egyik korai nagy gondolkodója az elsők között kísérletezett a tudatfolyamot követő írással. Meg volt győződve arról, hogy a tudatfolyamunk igen sokat elárul rólunk, és négy általános megállapítást tett ezzel kapcsolatban.”

„Minél többet írsz személyes témákról, annál inkább érdekelni fog a kérdés: hol húzódik a vékonyka határ érzelemkifejező írás és kreatív írás között? Hol végződik a személyes elbeszélés, és hol kezdődik a fikció, a kitalált történet? A kitalált történetek írása ugyanolyan mértékben javítja-e az egészségünket, mintha szigorúan a valódi tapasztalatainkat tárnánk fel? Nos, igen.

Az 1990-es évek közepén Melanie Greenberg és munkatársai lenyűgöző kutatásukban arra kérték a résztvevőket, hogy olyan traumákról írjanak, amelyek sosem történtek meg velük. Az alanyok úgy írtak a kitalált érzelmi megrázkódtatásokról, mintha azok valóban a múltjuk részei lettek volna – és megdöbbentő módon jelentős egészségjavulás volt megfigyelhető náluk! A kitalált történetek írása is jót tehet az egészségnek.”

(…)

„Ahhoz, hogy tovább haladhass a gyógyulás és személyes növekedés útján, tekints úgy az írásra, mint a jóga vagy meditációs gyakorlatokra, és élj vele rendszeresen. Használd arra, hogy újrakeretezd az élményeidet, írj a veled történt eseményekről az együttérzés és empátia perspektívájából, a hétköznapi eseményekről a legapróbb részletekre is ügyelve, valamint hálával és megbecsüléssel azokról a dolgokról, amelyeket mások talán apróságoknak neveznének – de amelyekről mi tudjuk, hogy valójában csak azok számítanak.”

„A traumatikus élményekről való írás igen gyakran vegyes érzelmeket vált ki az emberekből. Az írást követő kérdőívekre adott válaszok alapján a kutatások legtöbb résztvevője úgy vélte, hogy jelentős mértékben képes volt legmélyebb gondolatait és érzéseit is kifejezni. (…) Leírták továbbá, hogy a traumatikus esemény – annak minden fájdalmával együtt – valami jót is eredményezett az életükben, illetve, hogy együtt érzőbbé, megértőbbé tette őket mások és önmaguk irányában. A résztvevők közül sokan jelezték azt is, hogy nyitottabbá váltak a jövőre. Persze nem mindenki számolt be drámai fejlődésről, ám arról igen, hogy az írásnak köszönhetően voltak új és váratlan gondolatai, érzései és fontos felismerései.”

A könyv a Nyitott Akadémia weboldalán rendelhető meg >>

 

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

20 + 16 =

hirdetés