A szalaghímzés titkai.Lenyűgöző dekortárgyak Ilkaművektől
Kovács Ilona Zsuzsa kézműves alkotásai Ilkaművek néven váltak ismertté. Ili páratlan érzékkel bánik a színekkel az anyagokkal, sokféle dekor- és használati tárgyat készít szalaghímzéssel.
Két évvel ezelőtt a neten keresgélve belebotlottam életem első szalaghímzéses képébe. Addig ezt a fogalmat nem is ismertem. Egyébként sem voltam egy békésen ücsörgő, kézimunkázó típus. Korábban kivarrtam ugyan 3-4 gobelint, de az eredmény nem győzött meg arról, hogy a hátra lévő éveimet a kanapén kucorogva, tűvel és hímzőrámával a kezemben fogom eltölteni.
Ez a szalaghímzéssel készült virágcsokor azonban megerősítette a hitemet abban: van szerelem első látásra! Elképesztően gyönyörűnek láttam, lenyűgözött a látvány és azonmód el kezdtem kutatni utána a neten.
Rövid idő alatt kiderült: nem véletlen, hogy még csak a szalaghímzés szót sem hallottam addig, mert a magyar oldalakon minimális információhoz lehetett jutni. Amit megtudtam róla, az elsőre annyi volt, hogy ez amolyan angolszász unatkozó családanyák elfoglaltsága, de ez rövidesen megdőlni látszott, mert nagyon sok orosz és török kézimunka oldalra bukkantam. Az ízlésemhez közelebb álltak az angolszász, pasztell harmóniában pompázó szalaghímzett csodák, mint a török és arab színvilág kicsit tömény, szirupos és élénk színei.
A másik, rendkívül vonzó információ szerint ez a hímzés könnyű, látványos és annyira egyszerű, hogy a gyerekek is pár óra alatt elsajátítják az alapöltéseket.
Nosza, előkaptam az évek alatt összegyűjtögetett hosszabb-rövidebb szalagmaradékokat – nem is gondoltam, hogy ekkora rakás gyűlt össze -, s csak nézegettem, milyen szépek, színesek. Nem véletlenül volt régen az egyik legkedveltebb vásárfia a lányok számára egy szép színes szalag a hajukba vagy ruhájukra.
Az alapokról
A szalagok egykor kuriózumnak számítottak, borsos áron adták-vették és csupán kiváltságos körökben lehetett hozzájutni. Manapság persze már válogathatunk a szivárvány minden színében pompázó, számtalan méretben és minőségben kapható szalagcsodák között. A szalagok szélessége általában 2 mm és 5 cm között mozog. A nagyméretű szalagképeket célszerű a szélesebb szalagokkal hímezni. Mivel a szalagokat ide-oda húzzuk a hímző vásznon vagy más textíliákon át, erősnek és egyben hajlékonynak kell lenniük, hogy károsodás nélkül vészeljék át a megpróbáltatásokat. Szalaghímzésre szinte minden textília alkalmas, ezért az alapanyag kiválasztásánál az elérni kívánt színhatást tartsuk szem előtt. Már a szalagkép megtervezése során érdemes átgondolni, hogy a szalagok mellett milyen más hímzésfajtákat és technikákat alkalmazunk. Olyan anyagot válasszunk, ami elég merev tartású, hogy az öltések szépen kifeküdjenek, de elég laza szövésű ahhoz, hogy a szalagokat károsodás nélkül áthúzhassuk.
És akkor én megpróbáltam az első szalagomat belegyömöszölni a tűbe. Hosszas szuszakodás, tűtologatás-ráncigálás és türelmetlen cibálások után varrtam egy virágnak nem nevezhető színes gubancot, aztán még néhányat és többször is félretettem az egészet, nagyon elkedvetlenített az eredmény, de azért már a fertőzés elkapott. Megrendeltem a neten fellelhető valószínűleg egyik utolsó példányt a Szalaghímzés ábécéje című könyvből. Sokan kérdezik azóta is, hogy miből tanultam meg az öltéseket, hát ebből, de sajnos azóta sem lehet megvásárolni. Remélhetőleg kiadják majd újra, mert könyv nélkül nehéz elkezdeni. Az eleinte bonyolultnak tűnő leírások hamarosan egyszerű útmutatókká válhatnak, de addig azért sok-sok méter szalag és hímzővászon került a szemétbe.
Sokadik nekifutás és véglegesnek tűnő feladás után leszűrődött bennem annyi, hogy a szalaghímzéses virágokat alapvetően kétféle módon tudjuk a vászonra varázsolni. Az egyik az előre elkészített, színes szalagrózsák és virágok, amelyeket készre csavart és megvarrt formában erősítünk a vászonra, a másik pedig az, amikor a szalaggal valóban, mint egy fonallal hímzünk. Az első egyszerűbbnek tűnt a leírások alapján.
Veszünk egy 20-25 cm hosszú szalagot és azt tekeréssel, csavarással rózsává varrjuk. El is készítettem egy nagy doboz színes hajtogatott szalagrózsát, ezekből kezdtem el a szalaghímzést, mivel akkor még mindig nem tudtam elképzelni, hogy a szalagot tűbe fűzbe, a vásznon levéllé vagy ötszirmú virággá, tulipánná lehet formálni anélkül, hogy az ne egy görcsbe húzott színes szalagcsomó lenne, ami ráadásul az anyagot is összegyűri. A kész virágokat viszont szépen fel lehet varrni.
A szalaghímzésnek elengedhetetlen kiegészítője néhány hagyományos hímző öltés ismerete is, például a száröltés, laposöltés, ágöltés, láncöltés koloniálcsomó, franciacsomó. Kell tehát hímzőfonal, lehetőleg minden színnek több árnyalata, valamint gyöngyök.
Amikor elkészültek az első szalaghímzésnek nevezhető kis képeim, beszereztem mindenféle rendű és rangú csipkéket. Nemcsak rövidáru üzletben, hanem kirakodóvásárban is kutakodtam, ahol álomszép régi, keményített csipkékre, horgolt mini terítőkre lehet bukkanni, ha korán kel az ember. Ez lett a gyöngyök mellett a kiegészítője a hímzéseimnek.
Az alapanyagok beszerzése után mindenképpen időt kell adni a gyakorlásra, szükségünk van egy hosszabb kísérletezési folyamatra, de azután tényleg gyorsan és látványosan tudunk alkotni.
A selyemszalagok végtelen számú árnyalata segít, hogy egy képhez összeválogassuk az ízlésünknek megfelelő színvilágot.
Számomra rendkívül vonzó ebben a hímzésben, hogy abszolút csak a fantázia szabja a határokat. Nincs előre megrajzolt minta, aminek alapján kivarrunk egy képet, mint a hagyományos hímzéseknél.
Az alkotási folyamat közben körvonalazódik a végleges kompozíció
Fogom a vásznat, valami elképzelés van a fejemben arról, hogy mit is szeretnék, de ez elsőre leginkább csak az alapszíneket jelenti. Három-négy egymással harmonizáló szalagdarabbal kezdek. Felvarrok vagy kihímezek néhány virágot, s akkor elszabadul a fantázia: kellene ide még néhány levél, bimbó, ágacska stb. A kép ilyenformán menet közben alakul ki. Utolsó lépésként átgondolom, hiányzik-e még valami a kompozícióból? Ekkor jönnek a gyöngyök, koloniálcsomók, melyekből apró virágokat is kivarrhatunk, de esetlegesen, szétszórva is erősíthetjük a képünk összhatását.
Először csak dobozokra ragasztottam a hímzéseimet, ami hosszas próbálkozás után sem volt még köszönőviszonyban sem azzal, amibe beleszerelmesedtem, de annyira tetszett nekem és annyira hittem, hogy másoknak is fog tetszeni, hogy el kezdtem készítgetni ismerősöknek, családtagoknak. Később már mindenben azt láttam és kerestem, hogy mit lehetne belőle kihozni szalaghímzéssel. Kilós méteráru boltok, turkálók is aranybányának minősülnek, ha különleges anyagokat keresünk, vagy ha nem is különlegeset, hanem valamit, amit újra lehet gondolni. Így készültek farmer anyagból szalaghímzéssel, csipkével kiegészítve mobiltartók, szemüvegtokok, később neszesszerek, díszpárnák.
Amikor már egészen rákattant minden gondolatom, hogy mit lehetne még szalaghímzéssel díszíteni, akkor például találtam pár szép formájú kis üveget, ezek sem úszták meg, hogy színes virágmotívummal elő ne léptek volna díszes tároló alkalmatossággá, gombok, gyöngyök, mindenféle kedves kacatok gyűjtéséhez. A barátnőm születésnapjára például egy szép, hímzéssel díszített üveget töltöttem meg M&M cukorkával, ami neki nagy kedvence, remélem, hogy az édesség elfogytával is hasznosítani tudja a díszüveget.
Amikor találkoztam a vintage és shabby chic fogalmával, ezeket a stílusjegyeket is szerettem volna használni, mert a régi csipkékkel és gyöngyökkel nagyon harmonizál ez bájos, ütött-kopott, pasztell színű világ. Repesztéssel, antikozással öregített dobozkákra is varrtam szalagvirágokat.
Hosszas kísérletezgetés után készítek most már képeket is. Általában 22 x 17 centis fakeretbe erősítem a szalaghímzéseket. Ezek leginkább virág kompozíciók, bár szalagokkal és hagyományos öltésekkel kombinálva más motívumokat is ki lehet hímezni, de hozzám és a szalag tulajdonságaihoz is a virágok állnak legközelebb.
Egy éve tettem fel első munkáimat a Facebookra, és örömmel látom, hogy a szalaghímzés rajongótábora napról napra gyarapodik. Van néhány olyan képem, amit rendelésre többször is elkészítettem már, de előre rajzolt minta híján természetesen soha nem lehet pontosan ugyanolyan, ezért is megunhatatlan ugyanannak a motívumnak a többszöri kivarrása is.
Nem járok munkába, az értelmi sérült nagyfiam és a család gardírozása mellett kifejezetten segít a hétköznapi monotónia és rutin enyhítésében a kreatív munka öröme és az értékesítésükkel kapcsolatos tennivalók. Terápiás foglalatosságnak is szoktam nevezni, és valóban az. Kikapcsol, kitölti a szabadidőt, sikerélményt és örömet ad egy-egy új „alkotás” és most is ugyanazzal az ámulattal tudom nézni ezeket a szalagcsodákat, mint amivel első látásra levett a lábamról.
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
