„Kincsekre bukkan az ember.” Zöld jótékonyság. Egyre népszerűbbek az adományboltok

Hazánkban még kevésbé ismert, nyugaton azonban már kultúrává nőtte ki magát a charity shop, vagyis az adományboltok jelensége. Több, társadalmi szempontból hasznos cél egyesül a működtetésükben: egyrészt a környezetvédelem kap teret az újrahasználattal, hiszen kevesebb hulladék keletkezik, ha a tárgyak a lehető legkevesebb erőforrás felhasználásával a lehető legtovább használatban maradnak. Másrészt a használt piac alatti áron megvásárolható termékek szociális célokat szolgálnak. Nem mellékesen, az egyre több bolt terjedésével nálunk is formálódik az adományozási kultúra, alakul a jótékonysággal, önkéntességgel, fenntarthatósággal kapcsolatos társadalmi látásmód, továbbá fejlődik a szociális közösségtudat és szolidaritás.

Az adományboltok működése egyszerű: az adományozók felajánlják a számukra már feleslegessé vált, de mások számára még valószínűsíthetően értéket képviselő használati tárgyakat, ezeket pedig az adományboltok a használt piaci ár alatt kínálják, elsősorban szociálisan rászorulók számára. Tehát adományozóként olyan tárgyakra kell gondolnunk, amelyeket akár fel is rakhatnánk valamelyik internetes vásártérre, pénzt kérve értük, mert valóban értékesek még, de ehelyett inkább eladományozzuk.

– Alapvetően háromféle vevőkörünk van – mondja Sáhy Gábor közgazdász, a Cseriti Adománybolt hálózat ötletgazdája, alapítója és vezetője. – Az első és legnagyobb csoport a szociálisan rászorultaké, akik jó minőségű tárgyakhoz jutnak olcsón, rajtuk kívül pedig rengeteg kincskereső, gyűjtő vásárló is betér hozzánk, ők nem a mindennapi életükhöz szükséges tárgyakat keresik, hanem a bolhapiac-jelleget. Például kaptunk már ezüst étkészletet, értékes festményeket is, ezeket nyilvánvalóan nem azok veszik meg, akik számára a alapvető használati tárgyak beszerzése is nehézséget jelent. A harmadik, ma még szűk, de évről-évre növekvő célcsoport az úgynevezett tudatos vásárlóké, akik figyelembe veszik a használt áru vételéből fakadó környezeti-társadalmi hatásokat. Azok az emberek, akik mind leadói, mind vásárlói oldalról értő módon használják ezt a szolgáltatást, egy fenntartható világot teremtő közösség részei.

– A Cseriti hálózatról akkor értesültem, amikor egy üres, régebben banknak használt Kossuth Lajos utcai, nem kicsi, nem nagy helyiségbe költöztek, a csepeli lakosság pedig talált egy helyet, ahol jó szívvel, mosolyogva elfogadták az adományaikat. Ezek sokszor hagyatéki maradványok voltak. Én főleg Móra Ferenc műveit lestem a polcokon, lassan kiegészült a gyűjteményem – meséli Márta néni, aki rendszeres cseritiző. – Másutt megszerezhetetlen kincsekre bukkan az ember. Számomra érték az is, ha mások szeretett tárgyai hozzám kerülnek. Egy remek akció – egy pecsétgyűjtemény megszerzése után – töredék áron tettem szert egy remek könyvespolcos-tévéhelyes fiókos szekrénysorra. Van még néhány cseritis kedvencem, például egy porcelánmacska, egy gyönyörű lámpa. Mondhatom, minőségi változást hozott a Cseriti az otthonomba… Ennyi pénzből másutt nem sok jót kapható. Sok dicséretet kapok a ruháimért, cipőimért is. Hívom a többieket is, jöjjenek, nézelődjenek, találhatnak kedvünkre való holmikat – mondja Márta néni.

Az első Cseriti Pont 2011-ben nyílt, Sáhy Gábor külföldön ismerkedett meg az adományozás e formájával, majd barátokkal együtt hozta létre itthon az első üzletet: ma már kilenc boltjuk működik szerte Budapesten, az egyikhez tartozik raktár is. Van egy központi irodájuk, továbbá furgonjaik, nagyobb adomány esetén ezek is igényelhetőek. A non-profit vállalkozás a bevételekből gazdaságilag önfenntartóvá vált, a cél az, hogy az árak a használati piaci szint alatt maradjanak, de bevételre is szükségük van, a tevékenységük így válik nullszaldóssá. Ha van profit, azt a bolthálózat fejlesztésére, bővítésére fordítják.

– Két üzletünket kaptuk meg a piaci ár alatt az önkormányzatoktól, Csepelen és Pestszentlőrincen, a többit azonban a szokásos áron béreljük. Társadalmi vállalkozásként működünk, ami azt jelenti, hogy társadalmi hatások elérése érdekében végzünk gazdasági tevékenységet, gazdaságilag fenntartható módon – mesél az üzleti modellről Sáhy Gábor.

Tevékenységük további társadalmi haszna, hogy olyan munkavállalókat alkalmaznak, akik valamilyen okból hátrányt szenvednek a munkaerőpiacon (tartósan munkanélküliek, kisgyerekes anyák, ötven felettiek, stb.) Előfordulnak önkéntesek is, de nem cél a toborzásuk, másrészről viszont fogadják a gimnazistákat, akik itt akarják eltölteni a kötelező ötven órányi közösségi szolgálati idejüket.

A kínálat 25 százaléka ruha, viszont a bevételnek a negyven százalékát adja, tehát erre van a legnagyobb kereslet. Ezenkívül háztartási eszközöket és gépeket, konyhai felszereléseket, játékokat, sporteszközöket, dísztárgyak kínálnak. Korábban használták az intelligens lomtalanítás kifejezést, de rájöttek, félreértésre adhat okot.

– Még mindig előfordul, hogy valakitől használhatatlan dolgok érkeznek, de egyre kevésbé. Alapvetően esztétikai és funkcionális szempontból megfelelő tárgyakat várunk, tehát nem szemetet. Gyakorlatilag mindent átveszünk, mert arra nincs idő és lehetőség, hogy az adományozás alkalmával átnézzünk egy nagyobb csomagot és válogassunk, így legtöbbször később derül ki az áru minősége. Ha valami például nem működik, általában újrahasznosításra továbbküldjük, ha ez lehetséges, vagy a hulladékkezelőbe. Az el nem adott tárgyakat pedig először leakciózzuk, majd ugyanígy járunk el, ha megmaradnak. Ha nagyon egyértelműen látszik egy hozott csomagon, hogy használhatatlan áruk halmaza lesz, akkor udvariasan visszautasítjuk. Persze, mindenkinek eltérő az értékrendje, tehát nagyon óvatosan kell ezzel bánni – szögezi le Sáhy Gábor.

Fontos, hogy élelmiszert és vegyi árut nem adhatnak el, továbbá a bútor üzletágukat szüneteltetik, miután ebben az üzleti modellben nem bizonyult fenntarthatónak: a nagy terjedelmű tárgy szállítása, raktározása, bolti környezetben megfelelő körülmények közötti kínálása komoly erőforrásokat igényel. Később megpróbálják újraindítani, valószínűleg valamilyen raktáráruház formájában.

A Cseritié a legnagyobb adománybolthálózat Magyarországon, de emellett több is működik, több-kevesebb sikerrel: egymásnak nem jelentenek konkurenciát, viszont közösen egy kultúrát építenek. Ami a fentiek mellett további előny szerintünk, az maga a vásárlás élménye. Környezettudatos vásárlóként előnyben részesítjük a használt felszerelések, tárgyak, ruhák és bútorok megvásárlását,

ellenben a – ruhákat leszámítva – ezeket internetes felületen lehet leginkább megvásárolni, ami azért nem ugyanolyan, mint a valódi, három dimenziós megtekintés. S a fogyasztói társadalomban valóban vágy lett az, nekünk is megvan, hogy az ember néha besétáljon egy boltba és körülnézzen, nem feltétlenül konkrét céllal és igénnyel, de a kínálatból végül kiválasszon valamit, amit azért egyébként használni fog. Ahogy az okostelefonok és tabletek születésénél is érzékelhettük, néha képesek vagyunk vágyni arra, amiről nem is tudtuk, hogy szükségünk van rá. A fenntartható szemléletet követők körében ez talán megvetendő tulajdonság, de ettől még létezik: ha használt tárgyakkal elégítjük ki, mindenesetre egy fokkal többet teszünk a társadalom érdekében.

De éppen ezért, a charity shop maga a fogyasztói társadalom terméke, és ilyen értelemben annak fennmaradását szolgálja: léte azt bizonyítja, hogy rengeteg olyan tárgyat veszünk meg, amelyekre valójában nincs szükségünk, és ahelyett, hogy tudatosan újrahasználnánk valamiképpen saját magunk – mint valaha például a kihízott ruhát átalakították vagy új ruha készítésére használták fel -, egyszerűen rásózzuk másokra. Ezt nevezhetjük adományozásnak is, de valljuk be, jó érzés megszabadulni a feleslegtől, mintsem időt és kreatív energiát áldozni a hasznosításukra. Tehát ennek a szempontnak a figyelembe vételével lenne jó adományozni, valami valóban hasznosat és értékeset átadni, nem hagyni, hogy a tárgyaink értéktelenné
váljanak, sem eleve értéktelen tárgyat megvenni.

cseriti.hu

Fehérváry Krisztina

Zöld Toll-díjas újságíró, szerkesztő

Közel 20 éve dolgozom újságíróként és szerkesztőként, sokáig kulturális vonalon is tevékenykedtem, aztán megtaláltak az ökológiával, megújuló energiával, fenntartható technológiával kapcsolatos témák: ebben igazán megtaláltam önmagam, emberként, újságíróként is – a szakmai elismerések is így értek el. Elsősorban a környezettudatosság érdekel, ezt a kérdéskört olyan szempontból érdemes megközelíteni, amely a hétköznapi embert a leginkább érdekelheti: inkább a gyakorlat, mint az elmélet oldaláról, inkább a megvalósult, működő projekteket ismertetve, mint a távoli jövőbe vesző álmokat. Szeretem bemutatni az embereket, akik megalkotják vagy alkalmazzák az alternatív módszereket, ezenkívül szívesen foglalkozom a közösségeket teremtő, illetve erősítő mozgalmakkal, mint amilyenek a nagyvárosi közösségi kertek vagy a közösségi mezőgazdálkodás… Megtépázott az élet; mindig azt igyekszem átadni, hogy – bármilyen közhelyes is – a szeretet a legfontosabb. Ha azokkal lehetsz, akik szeretnek és akiket szeretsz. És ha erre figyelsz, örülni fogsz a kávénak reggel, az éppen következő évszak jeleinek az utcán, egy mosolynak egy idegentől, az alvó kisgyerekednek vagy annak, hogy jól áll a hajad reggel és nem kell beszárítani… Az élet szép. Tényleg.