Ami az otthonunkban működik, ami ott bátorít, az támaszt ad odakint is. A komfortzónán innen és túl. Merjük feszegetni a határokat!
Egyre többször, többféle aspektusban találkozhatunk a „komfortzóna” kifejezéssel – kilépni a komfortzónánkból, benne maradni a komfortzónánkban, keresni a komfortzónánk határait -, otthonélményeinkkel kapcsolatban is érdemes megvizsgálnunk a fogalmat.
Ha nagyon röviden akarjuk meghatározni, a komfortzóna biztonságos, stressz szintünknek optimális terepet jelent. Ha valóságos térben, az otthonunkban gondolkozunk róla, akkor egy olyan helyet képzelünk el, ahol elvagyunk, nem zavar bennünket senki, ahová el tudunk bújni „semmit sem csinálni”. Nincsenek kihívások, telnek a napok, egyik a másik után, de vajon ez a célunk?
A rosszat is meg lehet szokni, és egyébként mindent meg lehet szokni, de érdemes megszokásból benne maradni valamiben, ami bár kényelmes, és ismert, de nem ad hozzá életünkhöz, fejlődésünkhöz, jól-létünkhöz egy fikarcnyit sem?
Ha élményeket szeretnénk, tartalmas életet, és kíváncsiak vagyunk, hogy megbirkózunk-e egy-egy új feladattal, akkor feszegetni kell eme határokat.
Otthonlétünk során millió lehetőségünk nyílik, amikor próbálgathatjuk zónánk határait (egy új sütemény elkészítése, szerelési munkák, a szoba kifestése, de egy költözés leszervezése, vagy a városi, kényelmes létet föladva megpróbálkozni a vidéki önfenntartó életmóddal), ezek mind olyan vállalások, amelyek talán kezdetben félelemmel, aggódással töltenek el, de a sikerélmény viszont bátrabbá, magabiztosabbá változtat bennünket. Minél gazdagabb az életünk (ezektől az apró tanulási folyamatoktól), annál boldogabbak vagyunk.
„Ahogy erősödünk, úgy növekszik a bizalmunk is saját képességeinkben. Minden félelem ellenére egyre könnyebb lesz tovább tágítani a komfort zónánkat.” (Hámornik Balázs Péter)
Ha unalmasnak, egyhangúnak érezzük otthonlétünket, nézzünk körül, mivel lehetne felrázni! Új szokásokkal? Új tevékenységekkel? Egy egészen más életmóddal? Kapcsolataink átalakításával?
Sajnos, az otthon sokak számára nem a szabad próbálkozások helyszíne, hanem éppen ellenkezőleg: ide el lehet bújni a világ elől, belekapaszkodhatunk biztonságos falaikba, ahol senki nem piszkál bennünket. Ha ide belépünk, nem látja más, mit teszünk, hogyan élünk, mit csinálunk jól vagy éppen rosszul.
Fordítsuk ezen! Legyen otthonunk az a hely, ahol elkezdhetünk változni, ahol bontogathatjuk szárnyainkat, ahol megtehetjük az első lépéseket! Pont azért, mert ez a legbiztonságosabb hely a világon! Ami itt működik, ami itt bátorít bennünket, az támaszt ad odakint is!
Vállaljunk be először pici változtatásokat, ne akarjuk rögtön a világot megváltani! Amit megteszünk, az már a miénk, minimum egy jó kis tapasztalatként a sorban. Minden próbálkozással egyre magabiztosabbak, ügyesebbek és lelkesebbek leszünk, és szinte észrevétlenül alakul át nemcsak otthonunkhoz, életünkhöz való hozzáállásunk is.
„A lelki fejlődéshez bátorság és kezdeményezőképesség is kell, gondolati és cselekvési önállóság.” (Dr. M. Scott Peck)
Pszichológus, szakíró, a Tuti Szoba Facebook oldal szerkesztője
Jól lenni és érdeklődéssel jelen lenni – ezt tartom a hétköznapjaimban és a munkámban is a legfontosabbnak. Rengeteget olvasok, sokat tanulok, és szívesen írok. Kedvenc és kimeríthetetlen témám az otthon lélektana. A tartalmas, pozitív, minőségi otthonlét megteremtéséről szólnak cikkeim, videóim és könyvem, az Otthonkönyv is. Amikor nem az otthonélményekről írok, akkor – pedagógusi múltamhoz visszanyúlva, és személyes érintettségem miatt – fejlesztő feladatokat gyűjtök és tervezek autista gyermekek számára. Szeretek mindent, ami értéket képvisel, ami elgondolkodtat, megmozgat, lelkesít.