Figyelsz arra, hogy mire figyelsz? Multitasking, avagy eltávolodva önmagunktól
//„Az információ felemészti a figyelmünket. Az információ bősége a figyelem ínségét jelenti.” Herbert Simon
Megszokott látvány szinte mindenütt, hogy az emberek az okostelefonjukkal vannak elfoglalva; s amikor nyomkodják a képernyőt, nem feltétlenül az jut az eszünkbe, hogy éppen dolgoznak, például hivatalos e-mailekre válaszolnak, prezentációt szerkesztenek, esetleg feljegyzést írnak, hogy csak néhány példát említsek. Pedig a villamosra vagy a buszmegállóban várakozva, esetleg egy padon ülve a parkban is lehetünk ma már produktívak (számos munkakörben); hasznosan tölthetjük az üres perceket. Vonzó az okoskészülékek által kínált szabadság is, ami azt jelenti, hogy szinte bárhol, bármikor elvégezhetők bizonyos munkafolyamatok.
Ez persze csapda, mert a magánélet, a szabadidő és a munka világa között elmosódnak a határok.
Gondoljunk csak bele, az okostelefon lehetővé teszi, hogy párhuzamos tevékenységeket folytassunk: miközben mondjuk a családtagunkkal chatelünk (esetleg egyszerre többel is), bele-belepillanthatunk a közösségi médiába, eközben jelzi a telefon, hogy érkezett egy új munkahelyi e-mail, amit sürgősen meg kell(ene) válaszolni; s mialatt a figyelmünket ide-oda ugráltatjuk, a háttérben zene vagy podcast beszélgetés szól, és még arra is figyelni kell, hogy biztonságban érjünk át a gyalogátkelőhelyen. Talán még egy szelfi is belefér, amit villámgyorsan „feljavíthatunk” képszerkesztővel, hogy rögtön továbbküldhessük, posztolhassuk.
Mindez lenyűgöző, egyben félelmetes is.
Az új technológiák állandó pszichológiai jelenlétet, vagyis állandó figyelmet igényelnek. Az emberi agy képes több feladat egyidejű elvégézésére, és az információbőség ad egyfajta szabadságélményt, hatékonyságérzetet is, ugyanakkor felületesebbé is tehet bennünket. Emellett deprimáló hatása is van, mert az információk befogadása rengeteg energiát emészt fel, és nincs idő az elmélyült feldolgozásra.
Szinte észrevétlenül álltunk át multitasking üzemmódra.
Korábbi cikkünkben foglalkoztunk az ún. képernyőidővel. Ezzel kapcsolatban érdemes elgondolkodni az alábbiakon: hány órát töltesz naponta az online térben? Észreveszed-e, ha a mennyiség a minőség rovására megy? Milyen hatással van a lelkiállapotodra az online jelenlét – foglalkozol-e lelked rezdüléseivel?
A közösségi oldalak nonstop jutalmazó rendszerként működnek, ezeken a virtuális felületeken sokkal könnyebben kielégülnek fontos belső igények – szeressenek, figyeljenek ránk, mindig történjen valami érdekes -, mint a valóságban. Épp ezért könnyű függővé válni.
Egyre többen iktatják be életükbe a digitális detox néven ismertté vált mentális tisztítókúrát. Korábbi cikkében Andi így írt erről:
„Azt gondolom, aki hajlamos a szorongásra, és már egy enyhe önbizalomhiánnyal is küzd, nem jöhet ki jól a social mediából. Én is ilyen vagyok, ezért szinte már szomjazott a szervezetem arra, hogy kikapcsoljam és a valós életre figyeljek. De legfőképp arra, hogy én mit akarok, miben hiszek, mi mellett akarok kiállni és hogyan akarok érezni. (…) Amint az életre, és a gondolataimra fókuszáltam, kezdtem rájönni, ki is vagyok. Nem ment egyik percről a másikra, mert bármennyire is ellenszenves a netes világ, abban nagyszerű, hogy könnyen az ember gondolataiba és érzelemvilágába furakodik. Így nekem is idő kellett, mire lecsupaszítottam a belső világom és elválasztottam, mi az enyém és mit diktál a külvilág.”
A kimeríthetetlen „online kínálat” rákényszerít arra, hogy megosztott figyelemben létezzünk. Persze nem szó szerinti kényszer ez – inkább hatásmechanizmus -, hisz bárki dönthet úgy, hogy kihajítja az okostelefonját, esetleg nem is szerez be. Dönthet úgy is, hogy kizárólag klasszikus telefonos kapcsolattartásra használja, és nem megy fel a netre. Azért lássuk be, ez a csendes „ellenállás” nem a többség sajátja, és az alfageneráció tagjai számára teljességgel idegen elgondolás, hisz számukra a net, az okoskütyük létezése magától értetődő, mert ők már ebbe a világba születtek. A folyamatot nem lehet visszafordítani, s ahogy az idő halad, egyre inkább az ún. digitális bennszülöttek lesznek többségben. Az alfa generációhoz tartozók idegrendszere és agyműködése már a multitaskinghoz „idomul” – nyilván 20 év múlva majd nekik is szokniuk kell az akkori újdonságokat.
Gond abból adódhat, ha a hangsúlyos online jelenlét mellett háttérbe szorul az ún. offline élet, ha leépülnek a személyes, valós kapcsolatok, és az illető nem tud elszakadni azoktól az elvárásoktól, hogy folyamatosan elérhető legyen, és állandóan készenlétben áll mások számára.
A netgenerációt pedig meg kell tanítani arra, hogy az önmagukra, a hobbijukra, a kapcsolataikra szánt idő felvállalható legyen, és ne a „közönségüknek” akarjanak megfelelni. Ne a remélt lájkokhoz, pozitív visszajelzésekhez alakítsák az életüket, hanem annak éljenek, amit valóban szeretnek.
A felgyorsult világ elhiteti velünk, hogy egy fenékkel igen is meg lehet ülni több lovat, sőt, csak így lehet hatékonyan létezni. Észre sem vesszük, ha a sok ló között elveszik a lényeg.
Mit tehetsz saját hatáskörben?
Gondold végig a képernyőidődet! Milyen hatásokat engedsz be? Próbálj kizárni mindent, ami elrontja a hangulatodat, szorongást vált ki, értéktelen.
Figyelj arra, hogy a mennyiség ne menjen a minőség rovására! Gondold végig, mi az, ami az online térben ténylegesen örömet ad, energiával tölt fel, számodra értéket képvisel.
Gyakorold a fókuszálást, ami a multitasking ellentéte: ha belekezdesz valamibe, igyekezz csak arra koncentrálni!
Tervezd meg a napodat, készíts időbeosztást! Pallérozd offline tevékenységekkel a figyelmedet – például ha nekiállsz főzni, ne tartsd magad mellett a mobilodat ugrásra készen. Csak főzz!
Beiktathatsz mobilmentes órákat, napszakokat – ez rávezet arra, hogy más dolgokra fordítsd az idődet.
2011-ben kezdődött a történetem a Facebookon. Online magazinként 2013 óta létezem. Független vagyok. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
