Telefonfüggőség. Mennyire vagyunk (még) a magunk urai? 10 nap mobil nélkül
Be merjük-e vallani, ha függünk valamitől? Beismerjük-e, hogy lassan sokunk életében mi vagyunk a telefonért, s nem a telefon értünk. Átfordult a mérleg, s algoritmusok vezetik lelkünk, szellemünk, figyelmünk, sőt indirekt már érzelmeinket is. Legalábbis a rossz periódusokban ilyen rossz az arány ebben a csatában. Merthogy csata ez. Az élet(idő) kevés, s mindenki igényt tart rá. Az okostelefon pedig az új Darth Vader, a sötét nagyúr, aki túl hatalmas, túl nagy ereje van már. De mennyire? Ennek menjünk kicsit utána pár gyakorlattal. Teszteljük egy kicsit önmagunkat!
Alapfok
Néhány kontrollkérdés:
– Használunk-e repülő és éjszakai üzemmódot?
– Mikor volt utoljára kikapcsolva a telefonunk? (A véletlen lemerült állapot nem számít, csak a tudatos kikapcsolás.)
– El tudunk-e menni sétálni úgy egy-két órácskára, hogy nem visszük magunkkal a telefonunk, mintha még tombolna a 80-as vagy 90-es évek. (Vajon most hány száz olvasó csattan fel, főleg a fiatalabb generációk soraiból, hogy: „már miért is tennék ilyet!? Elvégre ha futni megyek, de nem posztolom, hogy futottam, akkor vajon futottam-e?)
Középfok
Egy teljes nap telefon nélkül:
– Igazi megmérettetés ez sokaknak. Kibírok-e egy teljes napot telefon nélkül? Nincs kiskapu, kvázi mintha elromlott volna, és a szervizben egy napot kértek volna a nagygenerálra. A gyakorlat sokkal inkább önismereti tükör, mint logisztikai bravúr. Egy nap alatt (általában) egyetlen világ színpada sem fog összedőlni. De hogyan hat mindez majd ránk? Mit érzünk, gondolunk közben? Megjárjuk a poklot, vagy pont a mennyország felé vesszük az irányt ezzel a gyakorlattal? Ez már nagyon egyénfüggő, ahol a korábbi évek-évtizedek szocializációs hatása kulminál.
Felsőfok
– Tíz nap (!) telefon nélkül. Az igazán merészek ezt teljes email- és közösségi médiamentes időszakkal is kiegészítik. (Pár olvasó most hagyta abba a cikk olvasását. Ez már maga a lázadás. Ilyet nem lehet ma már tenni! Más olvasók pedig felcsattannak: végre valaki ilyet is képvisel. Merthogy megosztó ez a téma. Fontos, semmit sem kell! Ez a gyakorlat egy orbitális tükör, melybe néha nehéz belenézni, de nem is biztos, hogy kell. Sőt, bizonyos munkaerő-piaci pozíciókban az állását is elveszíti, aki végigviszi ezt a tíz napot, ehhez kétség sem fér. Mérlegeljünk.)
A lényeg itt ugyanis a függőség mértékének meghatározása, semmi több. A telefon uralma az életünk és a lelkünk felett. Lehet telefon nélkül élni? Rossz kérdés, melyre választ sem érdemes adni. A helyes kérdés: időnként dönthetünk-e másképp, mint, amit a kulturális trend és norma elvár, sőt megkövetel tőlünk?
Utóbbi gyakorlatot érdemes naplózni, minden nap egy-egy apró reflexióba tömöríteni szubjektív tapasztalásunk.
A korrektség jegyében végezetül következzen két saját példa: mi történt a legutóbbi két alkalommal.
Saját élmény
Első időgazdálkodási mini-vizsgálat
10 nap telefon nélkül (emailt azonban időnként nézve)
Íme, a mérleg!
1. nap
Végre csend, végre senki nem akarhat semmit.
2. nap
Nyugalom.
3. nap
Egy kis fészkelődés, lehet, csak SMS-ek miatt vissza kellene kapcsolni…
4. nap
Megérkeztek az első emailek, hogy merre vagyok?
5. nap
Ez jó, ez egyre jobb!
6. nap
Az élelmes rokonok-barátok feleségemet hívják fel, s engem kérnek, pont mint régen a vonalas telefon érájában – tiszta nosztalgia.
7. nap
Tényleg eltelt egy hét!?
8. nap
A szabadság utánozhatatlan íze, ez a legjobb nap!
9. nap
Egy fontos hívást más telefonjáról intézek el, jó érzés, hogy ezért nem kapcsoltam vissza a sajátom
10. nap
A kísérlet vége. Ez jólesett. Ilyet még sokszor!
Második időgazdálkodási mini-vizsgálat, egy évvel később
10 nap telefon nélkül, emailt sem nézve
Íme, a mérleg!
1. nap
Végre! Ujjong a lélek, teljes felszabadulás érzete.
2. nap
Azon tanulságos pillanatok tudatos észrevétele, amikor nyúlok (ez esetben nyúlnék) a telefonért.
3. nap
Egyre zajmentesebb élmény. Ez jó, ez egyre jobb.
4. nap
Jóleső zajmentesség domináló érzete.
5. nap
Végre nyugalom és béke, nem tudnak rángatni a bejövő impulzusok.
6. nap
Szilveszter. Szokatlan, hogy nem érek el cimborákat, barátokat, családtagokat boldog új évet kívánni.
7. nap
Első hiányvezérelt sóvárgó élmények: most már úgy igazán megnézném, kik írtak, kerestek.
8. nap
Késleltetni kell. Meg kellene írnom egy fontos emailt, de nem tehetem. Nehéz nem írni.
9. nap
Kár hogy lassan vége, és egyszerre de jó, hogy lassan vége!
10. nap
Aggodalom, hány száz email vár majd. Megnyugvás, hogy tán mégsem vagyok annyira függő, ha 10 napot ilyen könnyen végigvittem. Ilyet még máskor is!
Nyitókép: Roman Odintsov, Pexels
Tanácsadó szakpszichológus
Hiszem, mindig van másik út, mindig tehetünk mást, mint amit eddig tettünk. Épp ezért sokkal inkább mi határozzuk meg sorsunkat, mintsem a sors irányítaná életünk alakulását. Vallom, ha ez a belátás megszületik, csakis akkor lesz képes felszabadítani a személy azokat a külső és belső erőforrásokat, melyekkel beteljesítheti mindazt, amire hivatott; felismerve önnön felelősségét, s ráébred: a változás és a kiteljesedés kulcsa ő maga.
