Látogató vagy szülő? A gyerek elhelyezése válás után. Szakértők válaszolnak
Régen egyértelmű volt, hogyha a család szétesett, az apuka vasárnapi szülő lett. Ma már gyakori a váltott elhelyezés, amikor a gyerek felerészben van mindkét szülőnél. A téma általában parázs vitákat szül, nyilvánvalóan nincs egységes recept, de dönteni megfontoltan, tiszta fejjel ajánlott, mivel ezeket a folyamatokat sokszor harag, bosszú vagy éppen bűntudat irányítja, a gyerek érdekei helyett. Szakértőket kérdeztünk.
– Nincsenek kutatások a témában, tehát nincs egzakt, tudományos válasz, én szakmai tapasztalatokkal tudok szolgálni – szögezi le Bogár Zsuzsa, tanácsadó szakpszichológus, családterapeuta, aki válásterápiával és mozaikcsaládokkal is foglalkozik. – Elsőre ijesztőnek hangzik az anya számára, hogy egy hétig nem láthatja a gyerekét, de a gyerek szempontjából pozitívabb a váltott elhelyezés. Nagyon sokat jelent egy ember életében, hogy az apja megmarad a számára szülőként. Ha ugyanis az apa kéthetente egy hétvégére látja a gyerekeket, akkor idővel kikerül a szülői szerepből. Nincs ott, amikor korán kell felkelteni a gyereket, nem igazán ismeri az osztálytársait, az iskoláját, nem tanul vele leckét, nincs jelen a gyerek hétköznapi életében, ahogyan a gyerek sincs benne az ő hétköznapjaiban, nem látja dolgozni menni, a munkához viszonyulni, netalán a munkahelyén tevékenykedni. Ezzel a gyerek veszít. Ettől még valóban lehet vele jó kapcsolata, az apa jó esetben egy bizalmas szerepbe kerül, mentorrá válik, szabadidő-partnerré, rossz esetben valamiféle buli-figurává, de a szülői szerepét elveszíti. Ha pedig apának új családja lesz, ott a gyerek vasárnapi vendéggé válik, nem családtaggá. A váltott elhelyezés lényege tehát az, hogy a gyereknek két otthona van és két szülője.
Sokszor előfordul, hogy a válófélben lévő szülők maguk is elvált gyerekként nőttek fel, ők azért is választják a közös nevelést, mert úgy érzik, annak idején elvesztették az apjukat, akkor is, ha az nem tűnt el az életükből teljesen.
– Magát a láthatás szót sem szeretem, hiszen arra utal, hogy ebben az időben a szülő láthatja a gyereket. Vajon miért nem arról szól, hogy a gyerek láthatja a szülőt? A kapcsolattartás jobb kifejezés, mert benne van a kölcsönösség. Nem azt érzékelteti, hogy a szülőnek van joga ahhoz, hogy megkaphassa a gyereket, hanem a gyereknek van joga a mindkét szülőjével való kapcsolat ápolásához. Érdemes gondolni arra is, hogy remélhetőleg az egyedülálló szülőség csak átmeneti, idővel mindenki megtalálja azt a párt, akivel boldog. Ehhez pedig idő kell. Részint egyedül töltött idő, részint pedig az új kapcsolatra fordított idő. Tehát anyának sem jó, ha állandóan vele vannak a gyerekek – így Bogár Zsuzsa.
Ezenfelül a gyerekeknek is lehetnek idővel programjaik. Ha minden második hétvégén kötelező apával lenni, hiszen ő csak akkor láthat, akkor a gyerek nem megy a barátja születésnapi zsúrjára, és hosszú távon ő szenvedi meg a helyzetet. A szakember azt vallja, apával lenni ne program legyen, hanem állapot. Szülői állapot.
Mi a jó a gyereknek?
A gyerekek sok mindent nyerhetnek a váláson, például felszabadulnak azok az energiák a szülőkben, amelyeket eddig a kapcsolat válsága kötött le. Már nem egymással vannak elfoglalva hanem a gyerekre koncentrálnak, amikor az náluk van. Váltott elhelyezés esetén egy másik eredmény, hogy az apa sok esetben új szerepbe kerül, kénytelen háztartást vezetni, főzni, a gyerekkel tanulni. A gyereknek valójában két egyedülálló szülője lesz és adott esetben közelebb kerülhet mindkettőhöz.
– Egy nyolcéves gyerek azt mondta nekem egyszer, hogy azóta van apukám, amióta a szüleim elváltak. Egészen más kapcsolatba került vele, miután ő is olvasott neki esti mesét, ő is megkérdezte, mit együnk ma, ő is kikérdezte a leckét – meséli Bogár Zsuzsa.
Közben anya szerepe is változik, miután a gyerekkel töltött időt ő is koncentráltabban éli meg, máskor végzi el a házimunkát, sokszor nem rá jut a tanulós nap, a gyerek ezért egy sokkal felszabadultabb oldalával is többször találkozik.
Nyilván a felelős döntés része az is, ha figyelembe vesszük, mit szeretne a gyerek. Logikusnak tűnik, hogyha a kisebb gyereknek hiányzik a másik szülő, átvigyük.
– Volt olyan család, amelyikben ide-oda hordozgatták a gyereket ilyenkor, és idővel ebbe teljesen beletekeredett, szorongásai alakultak ki. A szülők egyszerűen féltek a gyerek érzelmeitől, bizonytalanná váltak. De neki két stabil emberre van szüksége, akikre számíthat, akik meg tudják védeni. Ő mindkét szülőt szereti, nem fog tudni választani. Az a vezérelv, hogy nem a gyerek irányít, nem tekintélyelvű szülői megközelítés, hanem éppen a gyermeki lét sajátosságainak figyelembe vétele. A gyereknek arra van szüksége, hogy kereteket szabjanak és bázist biztosítsanak a számára, persze, a szükségleteit figyelembe véve – véli Bogár Zsuzsa. A gyerekek hajlamosak ebben a kérdésben is úgy viselkedni, mint fürdéskor: nem akarnak fürdeni menni, azután amikor már fürdenek, befejezni nem akarják.
A szakember azonban hangsúlyozza: minden helyzet és minden család más, nincs egységes recept, tehát nem szükséges erőltetni a váltott elhelyezést. Leginkább akkor van értelme, ha mindkét szülő gyerekcentrikus.
Bonyolult
Ha a válás csúnyán zajlott le, ha a szülők kapcsolata még rendezetlen, az elején fontos keretet szabni az elhelyezést tekintve, mert az a gyerek számára is biztonságot jelent, tudja, mire számíthat, illetve kevesebb a vita vagy a manipuláció lehetősége a szülők részéről. Persze, hosszú távon, amikor enyhül a veszteség és az azzal járó fájdalom és harag, akkor általában a szülők már nem egy szigorú rendhez tartják magukat, hanem szükség szerint alakítják a kapcsolattartást. Hosszú távon ez is a cél, csak arra érdemes figyelni, hogy ne kerüljön az egyik fél alárendelt szerepbe, aki mindig ugrasztható, aki mindig alkalmazkodik a másikhoz, aki lemondja a programjait, mert később így nehéz lesz új párkapcsolatot fenntartania, családot alapítania.
De mi a legjobb megoldás, ha a szülők váltott elhelyezésben gondolkodnak? A legegyszerűbb nyilván az, hogy egy hétig itt, egy hétig ott van a gyerek, ez azonban az elején nem megy olyan egyszerűen, ijesztően hosszú időnek tűnik egy hét.
– Azt tapasztalom, hogy ezek inkább a szülőkről szól, általában ők nem bírják egy hétig a gyerek nélkül és nem fordítva. Ha mégis feleidőben szeretnék megosztani a gyerekeket, egy olyan rendszert szoktam ajánlani, ami bonyolult ugyan, illetve sok költözéssel jár, de mindenkinek jut hétköznap is, hétvége is. Ha valaki ugyanis csak hétvégén van a gyerekkel vagy csak hétköznap, más arcát látja, ez egyértelmű, és a szülő is másként érzi magát munkanapokon, mint pihenőidőben. Illetve szülőnek, gyereknek is fontos hosszú távon, hogy például a szerdai baletton ne mindig csak az egyikük legyen jelen.
Ugyanakkor érdemes figyelembe venni azt is, hogy a szülők sokszor éppen azért válnak el, mert eltérő az életfelfogásuk, személyiségük, így a gyereknek is időre van szüksége, míg átáll az egyik helyről a másikra, felveszi a szülő hangulatát, ritmusát, szokásait. Ezért hosszabb távon többre megy mindenki, hanem két-három naponta váltogatják egymást – javasolja Bogár Zsuzsa.
A másik dilije
– Az elhelyezéssel kapcsolatos döntés a gyerek életkorától is függ, például 2-3 éves korig a gyerekek sokkal inkább ragaszkodnak az édesanyjukhoz, és ez természetes – hívja fel a figyelmet Bóna Adrien klinikai gyermekpszichológus, a Pécsi Tudományegyetem Pszichológiai Intézetének oktatója. – A váltott elhelyezés inkább egy távolabbi cél lehet ebben az esetben. Egy önálló, nagyobb gyerekre pedig, aki egyedül is tud jönni-menni a szülők között, nagyobb mértékben bízhatjuk a döntést, mint a kisebbekre.
A szakember szerint érdemes önvizsgálatot tartani a döntés megelőzően. Ha például az apa kezdeményezi a válást, a csalódott anya sokszor elutasító a láthatást illetően, míg ha éppen az anya akart kilépni a kapcsolatból, akkor sokszor bűntudatból szorgalmazza a váltott elhelyezést, hogyha már ott áll a szerencsétlen férfi család nélkül, mégse vegye el tőle a gyereket. Arra is van példa, hogy az apa vágja oda: ha válni akarsz, boldogulj egyedül. Tehát tiszta fejjel döntsünk.
– Fontos tisztázni, hogy nem apaként és anyaként csalódtak egymásban a pár tagjai, hanem férjként és feleségként. A férj bűneiért ne az apák bűnhődjenek, és fordítva, a feleség bűneiért ne a gyerekek. Lehet, hogy házastársként leszerepelt valaki, de szülőként nem. Ne a gyerekeken csattanjon az ostor – hívja fel a figyelmet a szakember.
A váltott elhelyezés akkor tud jól működni szerinte, ha a szülők hasonló nevelési elveket vallanak, hasonlóan gondolkodnak például a gyerek programjairól, feladatairól, a barátaival való kapcsolattartásról, vagy akár az alapvető szabályokról. Rossz nézni, amikor az egyik szülő szívesen viszi például lovagolni vagy egyéb különórára a gyereket, míg a másik ezt az előbbi dilijének tartja. A gyereknek kiszámíthatóságra van szüksége.
Másrészt egy békésebb kapcsolatot is igényel ez az elhelyezési forma, hiszen folyamatosan egyeztetnie kell egymással a szülőknek például az iskolai feladatokkal kapcsolatban, szemben azzal, amikor csak egy hétvégére kapja meg az apa.
– Rugalmasságra és empátiára is szükség van, mert ha adott esetben a gyerek beteg lesz, de éppen apa van soron, aki nem tud annyira elszabadulni a munkahelyéről, így a nevelőanya marad vele otthon. Lehet, ilyenkor a gyerek szívesebben betegeskedne az édesanyjával. Vagyis rengeteg olyan helyzet van, ami feszültséget okozhat, ha nem tudják megértéssel kezelni. Óriási bizalomra is szükség van egymás iránt, hogyha az iskola után a tanító néni beszélni szeretne a szülővel a gyerekről, mert az esetleg rossz fát tett a tűzre, akkor ne legyen vita abból, hogyan reagálta le ezt az éppen soros szülő. Azt kell érezniük, hogy a gyerekük jó helyen van a másik szülőnél is. Ezen dolgozni kell válás után, hiszen hajlamos az ember a párkapcsolati problémákat összefüggésbe hozni a másik nevelési elveivel is – mondja Bóna Adrien. – Helyeselniük kell a másik döntéseit is a gyerek előtt, adott nevelési szituációkban. Ugyanis váltott elhelyezés esetén a válás után is egy pár kell, hogy maradjon a két ember, csak szülőként. Ennek az elhelyezési formának éppen az a lényege, hogy továbbra is együtt nevelik a gyereket, a másik nem egy látogató a gyerek életében, hanem szülő.
A gyerek szemszöge
A szakember azt javasolja, hogy érdemes kipróbálni egy utat, aztán szükség esetén váltani, és ebben a gyerek akaratát is figyelembe venni.
– Ne kérdezzük meg tőle konkrétan és direktben, mit szeretne. Nem vállalhatja ő a döntés felelősségét és nem viselheti annak következményeit, amelyek gyakran csak évekkel később realizálódnak – szögezi le a szakember. – Ő nem tud dönteni a szülei között, neki mindketten egyformán fontosak. Viszont megkérdezhetjük a véleményét áttételesen, kideríthetjük, mit szeretne.
Sok probléma, fájdalom is fakadhat abból, hogy a gyerek hiányolja a másik szülőt, ez teljesen természetes, és nem jelenti azt, hogy kevésbé szeretné azt, akinél éppen van. Egy gyerek valójában mindig azt szeretné, ha a szülei együtt lennének újra.
– Egyszer azt mesélte egy anya, aki elvált és maga is elvált szülők gyermeke: akkor értette meg a gyerekeit, amikor egy alkalommal egy temetésre eljött az anyja és az apja is. Önkéntelenül, felnőttként, évtizedekkel a válás után is felmerült benne a gondolat egy pillanatra, hogy milyen jó lenne, ha újra összejönnének a szülei. Akkor fogta fel igazán, mit éreznek a gyerekei a saját válása kapcsán – meséli a pszichológus.
Persze, nem mindig van ez így, nagy konfliktusok, veszekedések esetén a gyerek is megkönnyebbül a válással, hiszen ezek nagyon félelmetesek és nyomasztóak a számára. Amikor viszont rendezett az elválás, akkor számolni kell azzal, hogy nem érti az okát, hiszen azt látja, milyen jól elvannak egymással a szülei, néha még viccelődnek is: akkor meg minek váltak el?
– Hosszú távon akkor fogadják el a döntést, ha azt látják, hogy a szüleik boldogok – így Bóna Adrien. – Nagyon leegyszerűsítve, boldog szülőnek lesz boldog gyereke. A legtöbbet azzal tehetünk a gyerekért, ha megmaradunk kiegyensúlyozott embernek.
Nyitókép: cottonbro, Pexels
Zöld Toll-díjas újságíró, szerkesztő
Közel 20 éve dolgozom újságíróként és szerkesztőként, sokáig kulturális vonalon is tevékenykedtem, aztán megtaláltak az ökológiával, megújuló energiával, fenntartható technológiával kapcsolatos témák: ebben igazán megtaláltam önmagam, emberként, újságíróként is – a szakmai elismerések is így értek el. Elsősorban a környezettudatosság érdekel, ezt a kérdéskört olyan szempontból érdemes megközelíteni, amely a hétköznapi embert a leginkább érdekelheti: inkább a gyakorlat, mint az elmélet oldaláról, inkább a megvalósult, működő projekteket ismertetve, mint a távoli jövőbe vesző álmokat. Szeretem bemutatni az embereket, akik megalkotják vagy alkalmazzák az alternatív módszereket, ezenkívül szívesen foglalkozom a közösségeket teremtő, illetve erősítő mozgalmakkal, mint amilyenek a nagyvárosi közösségi kertek vagy a közösségi mezőgazdálkodás… Megtépázott az élet; mindig azt igyekszem átadni, hogy – bármilyen közhelyes is – a szeretet a legfontosabb. Ha azokkal lehetsz, akik szeretnek és akiket szeretsz. És ha erre figyelsz, örülni fogsz a kávénak reggel, az éppen következő évszak jeleinek az utcán, egy mosolynak egy idegentől, az alvó kisgyerekednek vagy annak, hogy jól áll a hajad reggel és nem kell beszárítani… Az élet szép. Tényleg.
