„Mosószer illatú a bőröd, szívem.” Ágnes asszony szindróma, avagy a kóros tisztaságmánia lelki eredetű. Melinda története
Alapvetően szimpatikusnak tartjuk azokat az embereket, akik igénylik a tisztaságot és a rendet maguk körül. (Ami bent, az kint.) A nőktől – háziasszonyoktól – kimondva vagy kimondatlanul el is várjuk ezt, a férfiakkal ezzel szemben sokkal elnézőbbek vagyunk. A fiainkkal is…
Hogy mikortól számít kórosnak a tisztaság és a rend szeretete, nehéz pontosan definiálni; szélsőséges esetekben az illető maga is érzi, hogy átlépte az egészséges határt, mert majd’ minden gondolata a rendrakás, fertőtlenítés, nagytakarítás körül forog.
Sok családban generál feszültséget, hogy a családtagok teljesen másként gondolkodnak a tisztaságról, a rendről, akkor is, ha egyikükre sem jellemző a kóros tisztaság- és rendmánia. Nem mindig egyértelmű, ezért nehéz megérteni is, hogy a kóros tisztaságmánia jellemzően lelki eredetű probléma – cselekvésbe ágyazott elterelés, a szorongás és a depresszió aktív formája. Sokan úgy hiszik, hogy a depressziós embereknek nincs kedvük semmihez, halomban áll náluk a mosatlan edény, nincs erejük fürödni, tiszta ruháról gondoskodni stb. és sok esetben így is van. Nehezebb meglátni a tisztaságmánia mögötti nyomasztó érzéseket, a szorongásokat, a depressziót, hiszen az illető túlontúl is aktív, folyton rendezkedik, takarít, s épp ezzel válik a környezete számára már-már elviselhetetlenné. Valójában a lélek akar gyógyulni benne, ám a lélekhez sokkal nehezebb hozzáférni, mint a fürdőkádhoz vagy a csaptelephez… A takarítás, rendrakás azt az illúziót táplálja benne, hogy ura a helyzetének.
A tisztaságszerető ember reálisan látja a környezetét, a tisztaságmániás nem.
A kóros tisztaságmániát Ágnes asszony szindrómának is nevezik, Arany János balladája nyomán. Legtöbbször időszakos, krízisre adott válasz, segítség nélkül is ki lehet gyógyulni belőle. Szokássá is válhat azonban, és az egész életet végigkísérheti. A családtagok ürömére.
***
Melindánál a GYES időszakában jelentkezett a kóros tisztaságmánia. Eleinte nem is tűnt betegesnek, mindenki azt gondolta, hogy az első gyerekes anyukákra jellemző óvatosság, gondosság nyilvánul meg a napi takarításokban. Melinda köztisztviselőként dolgozik, férje médiás, hektikus időbeosztással. A szülői feladatok nagyrészt Melindára hárultak, s ő igyekezett megfelelni. Melinda nehezen élte meg a bezártságot. Úgy érezte, nem elég hasznos, ezért a kislánya mellett az otthonára kezdett összpontosítani. Amikor drogériába ment pelenkáért, kéjes élvezettel válogatta a különböző tisztítószereket, és alig várta, hogy otthon bevethesse őket. Amíg nem volt gyereke, a takarítást hétvégére időzítette, elvégezte a szokásos feladatokat: porszívózott, ágyneműt cserélt, felmosott. Nem volt benne semmi kényszeres, nem kapott sikítófrászt az asztalon hagyott ételmorzsáktól.
A GYES időszakában teljesen másként kezdett gondolkodni a takarításról; a fürdőszobában minden egyes csempét végigdörzsölt, s ugyanilyen alapossággal járt el a lakás összes zugában. Mindent fertőtlenített, ragyogóra súrolt. Mindig volt feladat, és sosem ért a végére. Ha végzett, mindent kezdett elölről. Hosszú hónapokig a takarítás töltötte ki a napjait a kislánya ellátása mellett. A lakás ennek megfelelően patyolat tiszta volt. Melinda kifejezetten szerette a fertőtlenítőszerek illatát, a hasznosságát igazolták. Aztán a férje egyszer azt találta mondani intim helyzetben:
Domestos illatú a bőröd, szívem.
Melindát ez a mondat józanította ki. A férje nem akarta bántani, de a szavai így is pofonként hatottak.
Melinda utólag úgy látja, túl nagy felelősség hárult rá ezekben az években, sokat volt egyedül; zavarta, hogy míg a férje állandóan dolgozik, addig ő nem csinál semmit. Rosszul viselte a bezártságot is. Ezek a lelki folyamatok váltották ki nála a kényszercselekvést, a tisztaságmániát.
Visszament dolgozni, és visszaállt minden a normális kerékvágásba – hetente egyszer takarít, és a férjének köszönhetően száműzte a lakásból a szúrós szagú takarítószereket…
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként, megyei és országos lapoknál.
Az eletszepitok.hu online életmód magazint 2013-ban hoztam létre.
2018-ban visszatértem eredeti hivatásomhoz, általános és középiskolásokkal foglalkozom. Érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a tanulásmódszertan, a pályaorientáció, a szociális kompetencia- és a készségfejlesztés áll.
A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán diplomáztam, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el felsőfokú szakképzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében szereztem mesterdiplomát. Évek óta alkalmazom általános iskolások körében az Igazgyöngy művészeti iskola „Szociális kompetenciafejlesztés vizuális neveléssel” módszertanát.
MÚOSZ-tag vagyok, az Idősügyi és Szociális párbeszéd Szakosztály, valamint a Társadalompolitikai Szakosztály tagja.
