Vajon hány pár menne szét, ha belenéznének egymás mobiljába? Virtuális és valódi szeretők
Ha hiányzik valami egy kapcsolatból, például a szex, ma már könnyű gyógyírt keresni: a neten ismerkedni is könnyebb, sőt, ha valaki nem akarja elhagyni a párját, családját, akkor megteheti, hogy célzottan magához hasonló helyzetben lévőket keres. Aztán pedig kialakít valamilyen pótkapcsolatot, legyen az virtuális vagy akár fizikai, miközben szinten tart egy valódi kapcsolatot, és így egyensúlyozgat éveken keresztül: megszólal egy szakértő, és bemutatjuk egy szexhiányos házasság anatómiáját.
Már két éves a Teljesen idegenek című olasz film, de aki látta, azt még ma is kísérti: egy baráti társaság, három házaspár és egy férfi jön össze egy vacsorára. Kitalálják, hogy mindenkinek ki kell raknia a mobiltelefonját az asztal közepére, ha hívják, kihangosítva beszélgetni, ha üzenet érkezik, felolvasni. Persze, mindenkiről kiderül, hogy van titkolnivalója, nemcsak egy viszony, más egyéb hazugságok is támadhatnak az ember életében, de nem utáljuk, hanem megsajnáljuk a szereplőket: mindenki mögött van egy megindító történet, amiért erre az útra keveredett. A filmből valójában süt az egymás iránt érzett szeretet. A kérdés, amit feltesz, azonban húsba vágó:
Vajon hány pár menne szét, ha belenéznének egymás mobiljába?
Ahogy az interneten Kínából meg lehet rendelni olyan mintájú harisnyát fillérekért, amit itthon egyetlen üzletben sem találnánk meg, úgy szociálisan is rendelkezésre áll bármilyen kapcsolat az online piactéren. Kirakhatjuk amink van, és rákereshetünk arra, amit mások kínálnak: márpedig tengernyi olyan kapcsolat van, amelyikből kiveszett valami vagy tán sosem volt meg, és erre szépen szakosodtak keresők is. Nem társkeresők, hanem viszonykeresők.
A kérdés az, hogy meddig maradhat érzelmek nélkül egy viszony, és a szex hiánya egy párkapcsolatban von-e magával érzelmi hiányokat is?
– Van olyan ügyfelem, aki úgy érezte, teljesen rendben van a házassága, a férjével jó volt a szex, ő volt a legjobb barátja, de pár évvel ezelőtt egy sima kommentelés során chatelésbe kezdett valakivel, akivel aztán virtuális kapcsolata épült ki – mondja Szalai Mariann szexuálpszichológus. – Soha nem találkoztak, de sokat beszélgetnek, illetve szexchatet is folytatnak már évek óta. Mára az a helyzet alakult ki, hogy a páciensem megjátssza a férjével az orgazmust, mert csak erre a férfira tud gondolni.
A párkapcsolatban élő nők általában érzelmi indíttatásból mennek bele ilyen helyzetekbe, ha úgy érzik, a párjuktól nem kapnak szeretet, figyelmet. A virtuális partnertől viszont kedves bókokat kapnak, neki – úgy tűnik – fontosak. A férfiakat viszont inkább a szexuális életben fellépett bármilyen hiányérzet hajtja az interneten kezdődő kapcsolatokba.
– A szex idővel elengedhetetlenül rutinossá válik. A megszokott ingerre már nem reagálunk ugyanúgy, mint korábban, ez egy napi szinten lezajló tanulási folyamat. Ha például új óra kerül a szobába, eleinte feltűnik a ketyegése, aztán már nem is halljuk meg. Ugyanúgy az otthoni fenékforma, a mell látványa sem váltja már ki ugyanazt az izgalmat – magyarázza Szalai Mariann.
Csakhogy a chatelésből képcsere lesz, aztán telefonálás, aztán idővel akár találkozás is, de még enélkül is előbb-utóbb valamilyen szintű problémát okoz otthon egy virtuális viszony. Ugyanis ahogy fejlődik, azzal párhuzamosan változik az otthoni kötelék: még a virtuális kapcsolatokba is rengeteg időt és energiát fektetnek az emberek, maga a keresés is mérhetően órákat vesz el a napból, amit valahonnan át kell csoportosítaniuk – teszi hozzá Szalai Mariann. – Ez mindenképp egy hatás. Sok férfi, akinek van szeretője, azt gondolja, hogy a felesége otthon nem sejt semmit. Pedig előbb-utóbb mindenki megérzi, csak néha meggyőzi magát az ellenkezőjéről. Mindig vannak olyan pillanatok, időszakok, amelyek eloszlatják a felmerülő kételyeket. Hosszú távon azonban végül hallgatólagos megállapodást köt a pár, mindketten tisztában vannak az igazsággal, de kifelé azt próbálják mutatni, amit a társadalom elvár, és képtelenek felvállalni a házasság kudarcát. Szégyenérzettel jár az is, ha valakit megcsalnak, az is, ha valaki félrelép. Nem mondják ki a problémát, mert ha kimondanák, kezdeni kellene vele valamit, akkor egyértelmű lenne, miért jár később haza a másik, miért megy annyiszor konferenciára, így sokkal jobban fájna, mint amikor még meggyőzhetjük magunkat arról, hogy talán mégiscsak képzelődünk. A feleknek sokszor érdekében áll megtartani a kapcsolatot és nem áll érdekében megtudni az igazságot.
De bármennyire igyekszünk az érzelmeket lehántani a szexről, tapadnak hozzá.
Az, hogy egy viszony megmarad-e csak a szex szintjén, az főleg a két ember személyiségétől függ. Ameddig nem okoz galibát, addig nagyon izgalmas, elviselhetőbbé teszi a szürke hétköznapokat, menekülőútvonalat jelent, örömforrást nyújt, amire akár rá is lehet szokni. Mondhatnánk, persze, hogyha valaki otthon unja a házi kosztot, miért nem megy étterembe, vagyis fizethetne is a szolgáltatásért. Csakhogy az nem az igazi, még akkor is, ha csak néhány fénykép is van egy nőből, egészen más érzés, ha valódi vágyból fakadóan adták oda. A gondolat pedig, hogy bármikor megkaphatjuk a másikat, izgalmas, még akkor is, ha talán soha nem tesszük meg.
– Ha egy házasságból hiányzik a szexualitás, vagy nem megfelelő mennyiségű, minőségű a szex, az mindenképpen hiányt szül, amivel kezdeni kell valamit. Azt szoktuk mondani a pácienseknek, hogy kisebb eltéréseket tudunk orvosolni, egymáshoz igazítani, nagy különbségeket nem – figyelmeztet a pszichológus. – Van olyan páciensem, akinek a házassága kezdete óta folyamatosan szeretője van, mert a férje csak néhány havonta igényli a szexet. Így élnek régóta, van két gyerekük, többször majdnem elváltak, hiszen azért volt néhány olyan kapcsolat, amibe nagyon belebonyolódott a feleség, ez óhatatlanul bekövetkezik.
Ha pedig egy nő valójában nem csak szexre, hanem elsősorban érzelmekre, szerelemre vágyik, akár a puszta chatelésen keresztül is bele tud szeretni az illetőbe, noha az csak egy illúzió.
A szerelmet könnyebb belelátni, beleérezni egy olyan képbe, ami hiányos, vagyis az illetőnek azokat a részeit, amelyeket nem ismerünk, kiegészíthetjük a saját vágyaink alapján. Az internet világa pedig ehhez nagyon erős táptalajt nyújt.
– Illúziókat kergetnek, virtuális kapcsolatokat folytatnak, csakhogy ez azért veszélyes, mert közben valós érzelmeket élnek meg. A cyber özvegy kifejezés már több éve használatos: azok, akiket virtuális partnerük elhagy, valóságos veszteséget élnek át – mondja Szalai Mariann.
A Szerelmünk lapjai c. filmből egy ikonikus jelenet (pusztán illusztráció)
Persze, nemcsak a nőknek, a férfiaknak is vannak lekötetlen érzelmi kapacitásaik, amelyek egy ilyen kapcsolatban gazdára találnak, még akkor is, ha ők inkább képesek kívül tartani a fejüket egy ilyen folyamatban. Erről mesél Péter is, akinek mondhatni, kirakat élete van: a családja kívülről jól szituált, kertvárosi életet él, az anyuka és az apuka is jól keres, gyakran járnak külföldre, van két gyerekük, szép házuk, két jó kocsijuk. Csakhogy a feleség már az első gyerek után is jóval kevesebb szexet igényelt, a második gyerek után pedig még kevesebbet: erre három-négy havonta kerül sor, néha fél év is eltelik, de az eddigi rekord a kilenc hónap volt. Ehhez képest pedig Péter, ha tehetné, naponta többször is szívesen szeretkezne a feleségével. Közben persze ehhez egy érzelmi hiány is társult: a férj úgy érzi, a gyerekek születésekor bekapcsolt az anyatigris a feleségében és több év után sem kapcsolt vissza a nő, vannak a gyerekek, van a munka, a karrier, és a férj a sokadik a sorban. Lehet, a macska után következik.
– Eleinte nagyon dühös voltam, amikor ezekbe a kapcsolatokba belekezdtem, az sem érdekelt, ha lebukom. De soha nem buktam le – meséli Péter, aki 6-8 éve él így. – Nem tudom, hány nőm volt, nem akarom megszámolni, mert biztosan szemen köpném magam. Az első egy nagy szerelem volt, akkor nagyon erősen gondolkodtam azon, hogy elhagyom a családot, de nem akartam nélkülük élni. Van egy társadalmi elvárás is, ami hat, de én magam is úgy gondolom, hogy csak azért felrúgni a családot, mert már nem vagyunk szerelmesek, kár lenne, hiszen egyébként működik, annyira nem rossz az egész. Végül szakítottunk ezzel a szeretőmmel, aztán pedig jobbára az interneten megismert nőkkel folytattam viszonyt. Elhanyagolt vagy elvált feleségekkel, néha szinglikkel, akik nem is értem, mit kerestek nálam. Néha visszatérnek nők, néha elmennek, mert azt úgy érzik, ez most mégsem fér bele a világukba, az értékrendjükbe. Ez belső változások mentén alakul a tapasztalatom szerint.
Sok olyan nővel találkozott, aki akár lehetett volna az ő felesége is: több éve visszautasították a férjüket, aki megcsalta őket, most elváltak, és itt vannak a húspiacon. Utólag már nem lehet kibogozni, mi volt előbb, az elhanyagolásra volt válasz a megcsalás vagy a megcsalásra volt válasz az elhanyagolás. Péter megtanult beszélgetni a nőkkel a szexről, hogy mit szeretnének és hogyan, szinte a fétise lett, hogy örömet okozzon és annak látványát élvezze, miközben paradox módon a saját feleségével még mindig nem tud beszélgetni erről. Pedig végül is hatalmas tapasztalat és tudás segíthetné visszaépíteni azt, ami tönkrement.
Voltak olyan szeretői is, akik az ő tükörképei: szép család, házasság, csak a nő számára kevés a szex, mert egyszerűen az igények és a lehetőségek nem mindig vannak jól elosztva. S persze, ha már így alakult, a határok elmosódnak, olyan álmok válnak valóra, amelyekről mások csak fantáziálnak, könnyű keresni nőket vagy párokat hármas szexre, és ha nem egyedül szegünk szabályokat, az erkölcsök is nagyon meglazulnak: volt rá példa, hogy egy házaspárról, akikkel viszonyt folytatott, kiderült, tulajdonképpen a távoli ismeretségbe tartoznak, így néha közösen grilleztek a mit sem sejtő feleséggel.
De a legnagyobb veszélyt mégiscsak az érzelmek kialakulása jelenti.
– Volt olyan, hogy szerelmes lettem, volt olyan, hogy a másik lett szerelmes, ilyenkor kínlódás van.
De könnyen jön ez az érzés, mert amikor együtt vagyunk, tulajdonképpen imitáljuk a szerelmet, ami mindkettőnknek hiányzik.
Nekem is a szeretkezés hiányzik, azt szeretném, hogy rám vágyjon a másik. Itt tévesztjük össze az egészet a szerelemmel. Megadjuk egymásnak azt, amit megkapna akkor, ha szerelmesek lennénk. Személyiségfüggő, hogy ezt valaki a helyén tudja-e kezelni. Mintha lenne az ember agyában egy kapcsoló, hogy olyan helyzetben vagyok, úgy viselkedem, mint aki szerelmes, akkor nyilván az is vagyok. De ez nem valós érzés.
Általában egy kapcsolat mindig tart valamilyen irányba, mint egy lift, felfelé vagy lefelé: szoktam érezni, merre haladunk, és megpróbálom szinten tartani.
Péter szerint, ha megkérdeznénk a feleségét, azt mondaná, minden rendben van. Ezért is érzi úgy, hogy ő nem vesz el semmit otthonról és nem ad másnak, nem vesz ki semmit a házasságából. Úgy érzi, játszott már minden hangszeren a feleségének, kezdeményezett, fenyegetőzött válással, és valami nagyon nagy dolognak kellene történnie, hatalmas kiszakadásnak a mindennapokból ahhoz, hogy elhiggye, együtt maradhatnak örökre. A házasságát már csak időhúzásnak tekinti, de mégis reménykedik.
Zöld Toll-díjas újságíró, szerkesztő
Közel 20 éve dolgozom újságíróként és szerkesztőként, sokáig kulturális vonalon is tevékenykedtem, aztán megtaláltak az ökológiával, megújuló energiával, fenntartható technológiával kapcsolatos témák: ebben igazán megtaláltam önmagam, emberként, újságíróként is – a szakmai elismerések is így értek el. Elsősorban a környezettudatosság érdekel, ezt a kérdéskört olyan szempontból érdemes megközelíteni, amely a hétköznapi embert a leginkább érdekelheti: inkább a gyakorlat, mint az elmélet oldaláról, inkább a megvalósult, működő projekteket ismertetve, mint a távoli jövőbe vesző álmokat. Szeretem bemutatni az embereket, akik megalkotják vagy alkalmazzák az alternatív módszereket, ezenkívül szívesen foglalkozom a közösségeket teremtő, illetve erősítő mozgalmakkal, mint amilyenek a nagyvárosi közösségi kertek vagy a közösségi mezőgazdálkodás… Megtépázott az élet; mindig azt igyekszem átadni, hogy – bármilyen közhelyes is – a szeretet a legfontosabb. Ha azokkal lehetsz, akik szeretnek és akiket szeretsz. És ha erre figyelsz, örülni fogsz a kávénak reggel, az éppen következő évszak jeleinek az utcán, egy mosolynak egy idegentől, az alvó kisgyerekednek vagy annak, hogy jól áll a hajad reggel és nem kell beszárítani… Az élet szép. Tényleg.
