Még, még, még! Mindegy, mennyi szeretet kapsz, ha sosem elég
A párkapcsolatodban milyen mértékben van szükséged a másik idejére, figyelmére, testi közelségére? Szorongsz-e, gyanakszol-e ha ő kikerül a látóteredből, és nem áll a rendelkezésedre? Tudod-e, hogy mi az elég, vagy mértéktelenül kéred, követeld, várod el tőle, hogy még, még, még?!
Ha igen, akkor valószínűleg „időutazol”… Akkor ott van benned egy nárcisztikus igényeiben kielégítetlen pici gyermek, aki még mindig azt vágyja, hogy feltétel nélkül szeressék. Aki folyton, emésztő módon várja annak elismerését, hogy értékes, hogy komolyan veszik, hogy minden része szeretnivaló.
Régen édesanyád volt a tükröd, azt érezted magadról, amit ő érzett rólad. Amikor a tőle kapott kép befejezetlen, vagy azt mutatta, hogy veled valami nincs rendben, akkor még mindig hiheted azt, hogy az értéked kizárólag egy másik személy megbecsülésétől függ.
Ha az „egészséges nárcizmusodat” kisgyermekkorodban kielégítették, akkor ezeket felnőttként már nem kell magaddal cipelned. Ha viszont megfosztottak tőle, akkor olyan érzéseket viselsz el, melyeknek a jelenhez nem sok közük van. Sokszor talán fogalmad sincs, hogy mire vágysz igazán, mégis megsértődsz, ha nem a kedved szerint alakulnak az események.
Nagy eséllyel kielégíthetetlen a szeretet-, a figyelem- és érzelemvágyad. Mindegy, mennyi szeretet kapsz, az sosem lesz elég, és előbb-utóbb minden kapcsolatban csalódsz. Vagy mindig a tökéletes szeretőt keresed, aki az összes igényedet kielégíti. Talán túl erős a reakciód a kisebb csalódásokra is, és ismeretlen okból vannak irracionális félelmeid, szorongásaid. Épp úgy tudsz viselkedni, dühöngeni, duzzogni, drámázni, mint egy kisgyermek, csak már kevésbé vagy aranyos, kezelhető, és szimpatikus.
Villanjon fel benned a jelzőfény, ha gyermekmódra abszolutizálsz, ha a „mindent vagy semmit” ellentétpárban gondolkozol. „Ha nem szeretsz, akkor gyűlölsz”. „Ha nem érsz haza időben, akkor biztosan félrelépsz”. „Ha hamarabb alszol el, mint én, akkor már nem kívánsz”. „Ha nincs kedved beszélgetni, biztosan elhallgatsz valamit”. „Ha megeszed az utolsó szelet sajtot, akkor már kutyába sem veszel, és akár szét is költözhetünk”.
Kiszolgáltatott vagy, ha a másik elismerése nélkül képtelen vagy elfogadni önmagad, mert akkor minden energiáddal próbálsz olyan lenni, hogy tetsszél neki, és ne veszítsd el a kapcsolatod.
Egyrészt arra figyelsz, hogy ne legyél önmagad, ne legyél hitelesen az, aki vagy, mert ez esetleg nem fog tetszeni a párodnak. Másrészt megpróbálod kontrollálni, birtokolni őt, és ellenőrzésed alá vonni, hogy el ne hagyjon. Ragyogó példája lehetsz egy diktatórikus 9 hónapos totyogónak, akit szorongat a szeparációs félelem, és zokog, ha az anyja kimegy a szobából!
Láttál-e jó mintát arra, hogy a szüleid hogyan oldják meg a konfliktusaikat, hogyan fejezik ki az igazi érzéseiket? Meg tudták-e tanítani, hogy nem kaphatsz meg mindent abban a formában, ahogyan akarod?
Megtanultad-e, hogy a kimondott „nem”-eknek következményei vannak, és hogy nem lehet egyszerre igent és nemet mondani? Van-e benned egészséges akaraterő, és önfegyelem? Mert önfegyelem nélkül nem fogod tudni, hogy mit tarts meg, és mit engedj el. Ha az elengedés nem megfelelő, akkor túlságosan szabadosan cselekszel. Rendszeresen elkésel, elvesztegeted az időt, vagy gondolkodás nélkül, indulatból cselekszel. Ha pedig a megtartással van gondod, akkor számtalan felesleges dolgot, és érzelmet felhalmozol, esetleg túlkontrollálsz mindent és kényszeres leszel.
Egészséges akaraterő kell ahhoz, hogy tudj nemet mondani önmagadnak, és másoknak.
Ha megtanulsz megfelelően elengedni, akkor képes leszel meggyászolni az élet változásait, és tudni fogod, hogy mikor lépj tovább. Felnőtt leszel, nem pedig egy felnőtt testbe zárt fájós, dühös, csalódott kisgyermek.
Nyitókép: cottonbro, Pexels
1969-ben születtem, a pályámat szülésznőként kezdtem Szegeden, azután világgá mentem, és Ausztráliában éltem 5 évig. A Janus Pannonius Tudomány Egyetemről és a Külker Főiskoláról gyűjtöttem diplomákat, és hosszú évekig HR szakemberként dolgoztam.
Iskolai végzettségeimet, valamint az élettől és a saját önismereti utamból nyert tudást, bölcsességet, és a hitemet ötvöztem hivatássá, és másfél évtizede segítőként dolgozom.
Nagyon sokféle élethelyzettel találkozom; munkahelyi, és magánéleti problémákkal, erőt vivő feladatokkal, elvárásokkal, fel nem ismert elakadásokkal. A segítő beszélgetések mentén a hozzám fordulóknak sikerül tisztábban látni magukat, és megtalálni az erőforrásaikat ezek kezeléséhez, megoldásához.
