„Mintha nem a saját életemet élném…” Érdekes önismereti gyakorlat: elemezd kapcsolataidat a Mátrix c. film karakterei alapján!

– Valami bajod van? Nem szoktál ilyen sápadt lenni.
– Voltál már úgy, hogy nem tudtad, ébren vagy-e vagy álmodsz?

Ez a rövid párbeszéd a Mátrix című – mára már klasszikussá vált – filmből való. Vonatkoztassuk egy kicsit önmagunkra ezeket a sorokat, és a következőkben merjünk feltenni analóg kérdéseket a film alapján a saját életünkre.

Meglepően sokszor kapok pszichológusként ilyen vagy ehhez hasonló mondatokat: „tudja, Imre, az a baj, úgy érzem, mintha nem a saját életemet élném. Félre ne értsen, minden rendben megy. A munkám megvan, tulajdonképp nem is rossz. Megvan a párom, a családom, a barátaim, nyilván mindig lehetne több mindenem, de az igazat megvallva, alapvetően ezzel is elégedett lehetek. Valami azonban mégsem stimmel. Valami nem oké, olyan, mintha úgy élném a mindennapjaimat, hogy valójában föl sem ébredtem. Valamit változtatnom kellene, de azt se tudom, hol kezdjem.”

Ha kicsit is ismerős ez az élethelyzet, akkor érdemes feltenned pár kérdést. Van-e saját hited önmagadban, hogy az életed megváltoztatását magadtól reméld, ne valaki mástól? Ha te lennél önmagad Neója, lenne-e merszed változtatni a dolgok folyásán? Elhiszed-e, hogy saját életed kiválasztottja te magad vagy? Vagy netán csak egy flippergolyó lehetsz, amit az élet kihívásai tili-toli módjára ide-oda tolnak tovább és tovább, míg majd egyszer véget ér a játékidő?

„Az életben két alapvető választás kínálkozik, elfogadjuk a körülményeket úgy, ahogy vannak, vagy elfogadjuk a felelősséget a megváltoztatásukért.” (Denis Waitley)

Ha elfogadod a felelősséget, vállalod a saját életed kiválasztottságát, szembesülhetsz végre azzal, hogy tudsz hatni, hogy igenis van benned hatóerő.

Ezen az úton ki lesz a te Morpheuszod?

Szellemi vezetőnek is mondhatnánk. (Megjegyzés: Morpheusz Hypnosz fia, az álom istene a görög mitológiában.) Ki segít tulajdonképp téged? Egy pillanatra, ha itt és most, olvasás közben behunyod a szemed, és elképzeled a számodra fontos személyeket, akik a szellemi vezetőid, kik jutnak majd eszedbe? Kire érdemes hallgatnod? Élő személyek ők, vagy régebbi korok dicső példaképei?

Szimbolikus értelemben ki a te piros ruhás nőd vagy épp sármos férfid?

Vagyis ki az, aki csábít újra és újra és újra, elterelve a helyes útról? És mikor bukkan föl? Vagy mi ő? Elvégre lehet személytelen is. Ebben az esetben mi az az inger, tény, jelenség, folyamat, ami kvázi piros ruhás nőként ténylegesen ellopja a belső figyelmedet és akadályoz abban, hogy egyről a kettőre vagy épp ötről a hatra juss?

Ki a te Trinityd, aki támogat?

Ki az állandó segítőtársad? Ne feledd, Morpheusz vezet, irányt ad, megmutatja az ajtót, így segít, kicsit fölülről, akivel kapcsolatban végig érzel egyfajta alá-fölérendeltségi viszonyt. Trinity azonban más. Ő melletted van, és így támogat. De ki is ő? Megint behunyhatod a szemed, és kérdezd meg magadtól!
Keresed-e egyébként eleget a társaságát, vagy csak ő keres téged? Képes vagy magad köré gyűjteni ezeket az embereket? Ne feledd, lehet nem is egy van belőle.

Ki életed Cyphere, vagyis az árulója?

Ki az, akiben csalódnod kellett? Miként csapott be? Hogyan használt ki? Végső soron mi az ő szerepe a történetben? Hogyan járul hozzá a pozitív végkimenetel sikeréhez? Mai kérdéseink között a legfőbb azonban ez:

Ki a te Smith ügynököd?

Mivel gáncsol ő folyamatosan? Mikor bukkannak föl egyáltalán az ügynökök? Mit élsz át olyankor? Egyáltalán kik a potenciális ügynökök? Milyen rendszert képviselnek? Melyik az a rendszer, ami ellen küzdened kell? Amikor úgy döntöttél, hogy inkább a piros kapszulát választod, akkor határoztál: inkább meglátod az igazat, a valóságot, bármilyen fájdalmas is, és nemet mondasz a sok évnyi kamura, önbecsapásra és illúzióra. Sose feledjük azonban, a régi rendszer mindig támad és próbál utánunk nyúlni, – mindenféle eszközökkel, technikákkal, ravaszságokkal, furfanggal – visszatéríteni az általa „helyesnek ítélt útra”.

Ha vállalod saját életed kiválasztottságát, saját életfeladatod, sikerrel veheted fel a küzdelmet; ha nem vállalod, akkor viszont a bukás garantált, hiszen menekülni fogsz életed végéig. Melyiket választod? Ne feledd, „a probléma a döntés!”

Limpár Imre

Tanácsadó szakpszichológus

Hiszem, mindig van másik út, mindig tehetünk mást, mint amit eddig tettünk. Épp ezért sokkal inkább mi határozzuk meg sorsunkat, mintsem a sors irányítaná életünk alakulását. Vallom, ha ez a belátás megszületik, csakis akkor lesz képes felszabadítani a személy azokat a külső és belső erőforrásokat, melyekkel beteljesítheti mindazt, amire hivatott; felismerve önnön felelősségét, s ráébred: a változás és a kiteljesedés kulcsa ő maga.