A szeretet és a gondoskodás mélységei. „Újra tudod tanulni a matekot, a törit vagy a fizikát is.” Mire tanít a gyermek? Kérdeztünk, szülők válaszoltak

Szülőként megtanítjuk gyermekeinket beszélni, járni, minden alapvető, élethez szükséges tudnivalót próbálunk átadni nekik. Elgondolkodtál már valaha azon, hogy te mi mindent tanulsz, tanultál a gyermekedtől, gyermekeidtől? Néhány anyukát és apukát kérdeztünk erről.

Niki, egy 2,5 éves lány és egy 2 hónapos fiú édesanyja

„Türelmet, kitartást, következetességet legfőképp. Életed legőszintébb tükrei a gyermekeid. A gyerekek visszatükrözik a szülők minden rezgését, ami félelmetes néha. Folyamatos tanulás a gyermek, önmagadat is tanulod általa. Szülőnek lenni komoly önismereti út! Ha azt hiszed, már megtaláltad önmagad, a gyereked rávilágít, hogy mégsem. A férjem lepődik meg magán mostanában nagyon, néha megijed a saját tükörképétől – neki a szülőség, úgy tűnik, nagyobb falat. Fárasztó, mégis a legkifizetődőbb munka.”

Zsuzsa, egy 8 éves lány és egy 11 éves fiú anyukája

„A gyerek megtanít arra, hogy mi a legfontosabb az életben, miért érdemes élni. Nélkülük üres az élet. Aki gyerek nélkül éli az életét, szerintem nem él igazán. Bár az elején senki nem figyelmeztet, hogy mennyire nehéz a gyereknevelés. A gyerek eszébe juttatja a felnőttnek azt, hogy hogyan legyen ő maga is újra gyerek. Megtanít a feltétel nélküli szeretetre és odaadásra. A gyerekek annyira őszinték tudnak lenni, hogy néha a felnőtt elszégyelli magát, hogy falakat épít maga köré védekezésül. Minden nap lehet tőlük valamit tanulni: hogyan álmodj nagyot, hogyan nevess igazán, ne légy szomorú, de újra tudod tanulni a matekot, a törit vagy a fizikát is.”

Balázs, egy 5 éves kislány édesapja

„Először is arra, hogy – az első pár évben biztosan – nem lesz időd ilyesmiken hosszasan elmélkedni. Egyszer egy ismerősöm, akinek 5 gyereke van, azt mondta, hogy mindegyik gyerek születése után mást és mást tanult. Én is azt gondolom, hogy egyetlen nagy megfejtés nincs erre a kérdésre. Amit én tanultam, az egyrészt az a szinte közhelyes felismerés, hogy mi van, ha egyszer csak nem a saját terveid és igényeid szerint kell szervezned az életed? Nekem, akinek mindig is elég nehéz volt, ha mások osztották be az idejét, ez elég komoly folyamat volt. De az ilyesmik mellett rengeteg pozitív dolgot tanulhatsz. Egyrészt a szeretetnek és a gondoskodásnak olyan mélyebb rétegeit fedezheted fel magadban, amikről nem is tudtad, hogy léteznek, másrészt pusztán a szokásos tevékenységek által csomó mindenre rákényszerülsz, persze jó értelemben. Amikor például játszol a gyerekkel, részt kell venned az ő világában, ami amellett, hogy elképesztően szórakoztató – nekem amúgy is elég infantilis a humorom, szóval win-win -, folyamatosan igénybe veszi a bemerevedett felnőtt gondolkodást, a meséléssel ugyanez a helyzet – mikor kellett utoljára ipari méretekben használni a fantáziádat? És persze jó esetben megtanulod, hogy mikor kell vagy lehet engedni, és mikor nem, ami a kinti életben is hasznos képesség lehet.”

Nóri, egy 17 hónapos fiú anyukája

„A gyermek szerintem elsősorban tükör. Szembesít önmagaddal, a tetteiddel, gondolataiddal és folyamatosan arra késztet, hogy tervezz, és próbáld a dolgokat úgy irányítani, hogy a lehető legjobb kimenetele legyen mindennek. A legjelentéktelenebbektől a nagyobb horderejű dolgokig. A gyerek mellett muszáj tervezni, különben minden összeomlik. Szóval akarva akaratlanul is összekapja magát idővel az is, aki a gyermekvállalás előtt nem volt egy szervezett személyiség. Megtanítanak az igazán fontos dolgokra. Minden átértékelődik egy gyermek születése után. A férjem és én is még inkább együttérzők lettünk, és sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítunk olyasmiknek, amiket régen észre sem vettünk. Hatalmas változást hoz egy gyerek, és most nem a megváltozott napirendre vagy a lakás berendezésére gondolok. A szülő elkezd minden gondolatot átszűrni; azon gondolkodik mindig, hogy mi lehetne a legjobb adott szituációban a gyermeknek és a családnak, és ez meglehetősen hosszú s néha bizony nagyon nehéz és ellentmondásos transzformáció.”

Csilla, egy 11 éves fiú és egy 15 éves lány édesanyja

„Minden gyerek-szülő kapcsolat egyedi, ezért különböző az is, hogy mit tanulsz a gyerekeidtől. A lányom például megtanított arra, hogy nincs olyan, hogy nincs kedvem, mert ha rám mosolyog a tengerkék szemével, mindenhez van kedvem. A fiam a kitartást tanította meg. Nagyon kitartóan kell minden este a kádba parancsolnom. Jobbnál jobb érveket kell gyártanom miért szükséges a fürdés… Látom őket felnőni, látom őket a különböző életszakaszokban, és azt is látom, hogy mit csinálnak jobban, mint én, nagy szembesítés! Egyszóval, ha figyeled és megismered a gyerkőcödet, rengeteget tanulhatsz tőle.”

Gabó, egy 5 éves kisfiú anyukája

„Végtelen türelemre kell megtanítanod magad, különben naponta befonod a hajad. A legjobb önismereti lecke az anyaság. Megtapasztalod, hogy egyes helyzeteket hogyan kezelj le. Bepánikolsz vagy cselekedsz? Mi vált ki stresszt, frusztrációt? A gyerek megtanít a feltétel nélküli szeretetre, az odaadásra. Az első három hónap nehéz volt, miután megszületett, mert nem volt visszaigazolás, nem volt egy mosoly sem. Olyan volt, mint egy vekni kenyér; ide tettem, itt maradt, oda tettem, ott maradt. Szerintem ekkor alakul ki a depresszió. Felismerni azt, hogy felelős vagy egy életért, a gyermekedért. (…) Megtanít a következetesség fontosságára; nálam talán ez a legfontosabb. Szabályokat kell felállítani, és következetesnek lenni. A gyermek olyan élményeket, tapasztalásokat ad, amit semmi más nem pótolhat.”

Összeállította: Tolvaj Vica

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

három × 5 =

hirdetés