Nelli és Levi házat épít (31.) Elkészültek a lépcsők, folyamatban a tereprendezés

Nelli és Levi Budapest vonzáskörzetében, családi házas zöldövezetben építi fel az otthonát. A tervezés és a kivitelezés folyamatáról, az aktualitásokról hetente olvashatunk Nellitől, aki amellett, hogy dokumentálja a történéseket, igyekszik hasznos információkkal szolgálni; a beszámolói révén nyomon követhetjük, mi mindennel jár egy kertes ház megvalósítása. Az építési napló eddig megjelent részei itt olvashatók >>

A tervnek megfelelően múlt hétfőn az esztrichesek dolgoztak nálunk, a kizsaluzott tereket töltötték ki. Mivel ez a beton nem tarthat egészen a falig, húztak egy kitöltő sávot körben a fal mentén, és utána öntötték a betont. Sajnos nem voltam ott, így a részletes munkafázisokat nem tudom leírni, de egy nap alatt végeztek az egész ház területével. Elsimították, húztak bele dilatációt, felcsiszolták. Három napig nem volt szabad rámenni. Hétfőn munka után nem bírtunk magunkkal és kimentünk megnézni. Mint két gyerek, nyomtuk oda az orrunkat az ablaküvegekhez, hogy láthassuk, milyen lett. Nagyon jó érzés volt.

Ezzel az egységes felülettel végre már egészen szobaszerűek a terek.

Ráadásul a konyha-étkező csempéje szürke lesz, így nagyon hasonlít végleges önmagára.

Próbálom végiggondolni, milyen nagy munkák vannak még hátra; kimondva annyira könnyűnek, és belátható idejűnek tűnik! Vakolni, burkolni, szerelvényezni, festeni kell, aztán jöhet a berendezés. Persze ez még mindig sok idő és pénz, de úgy érzem, végre finisben vagyunk…

hirdetés ▼

hirdetés ▲

Lépcső és tereprendezés – első felvonás

Az esztrich száradt egy kicsit, utána jöttek a srácok, kizsaluzták és kiöntötték a belső lépcsőket. No meg felhúzták a fél falat, ami a konyha és a nappali között lesz. A konyha felől ez egy plusz pultfelületet ad, a nappali felől pedig egy tágas polcot, vagy szekrényt, mert 60 centi mély. Azért ekkora, mert – ahogy a képen is látszik – az étkező és a nappali közötti lépcsőt ennyire engedtük kijönni. Így ez a lépcső kicsit meredekebb a megszokottnál, de nem lóg túlságosan bele a nappaliba – nem veszítünk alapterületet. Levi ötlete alapján nem csak egy 2 méter széles lépcsőnk lesz, hanem a konyhasziget végétől egészen a falig kihúzódik a lépcső, így ha sokan jönnek majd, mondjuk meccset nézni, akkor a lépcső lesz a mozi nézőtere.

Az alsó szint és a „hálószint” közötti lépcső teljesen szabályos, ahogy a nagy könyvben meg van írva. Minden lépcsőfok egyenlő magasságú és egyenlő mély. Le sem tudom írni, mennyire jó érzés, hogy már nem különböző építményeken kell a szintek között közlekedni, hanem van lépcső. Nagyon vártam, hogy idáig elérjünk, és tényleg nagyon jó érzés.

Amikor először rá lehetett menni, egymás után vagy háromszor fel-leszaladtam rajta, mint egy gyerek, hogy próbálgassam.

Múlt hétvégén Levivel lekaszáltuk az udvart, és bejelölgettük a terepszinteket a házon és a talajon is a méreteket. Hétfőn jött egy bobcat-es és nekiesett a munkának. Kiásta a fürdőtó egyik szintjét, a ház északi oldalán elegyengette a földet, plusz a hulladékot (zöldet és építésit külön) konténerbe hordta és el is vitték. A hét második felében a szigetelés külső részét rakják a fiúk, hogy arra már hozzá lehessen tölteni a földet. Mikor ez a poszt megjelenik, akkor derül majd ki, hogy mikor tudja a bobcat-es folytatni a munkát, mert először a tóval kell haladni, hogy a gép le-föl tudjon haladni a telken belül és ne tapossa szét azt a munkát, amit már megcsinált. Számításaim szerint még két nap munkája van a telken. Az egyik napon a tavat kell véglegesítenie, a szennyvízátemelő árkát kell kiásnia és az északi oldalt tudja visszatemetni, kialakítani a szinteket. A másik napon pedig a két teraszt és azok környékét tudja majd rendezni. Most a kertben kb. 50 köbméter föld áll halmokban, és remélem ez elég is lesz a teljes tereprendezéshez. Nagyon örülnék, és büszke lennék magunkra, ha nem kellene hozatni földet.

A kísérleti zöldtetőről pedig egyelőre csak annyit, hogy zöldül, él, működik, de még korai lenne a vetett növények sikeréről beszélni, lehet, hogy abszolút biodiverz lesz, és a helyi flóra telepedett meg a tetőn is. Amit nem bánok, de örülnék egy kis különlegességnek is benne.

Szépítők Magazin

2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.