Módos gazdák portáitól a zsellérség házain át a barlanglakásokig. Képes útikönyv. Több mint 600 magyar népi építészeti emlék egy kötetben
Magyarország népi építészetét, kiemelt látnivalóit mutatja be a Corvina Kiadó tematikus útikönyv sorozatának kötete.
Nemcsak parasztházak kaptak helyet a kötetben, hanem gazdasági épületek, csűrök, pajták, istállók, ipari épületek, száraz-, szél- és vízimalmok, szakrális épületek, valamint különféle mesterségek jellegzetes házai is. A módos gazdák portáitól a zsellérség házain át a barlanglakásokig szinte minden megőrzött épített népi emléket felölel a témában a tartalmas kiadvány. Igazi ínyencség a historikus építészet és a népi életmód kedvelőinek. A bemutatott épületek mellett a szerző, Bede Béla az adott kor népi kultúráját is ismertetik. A korabeli bútorokon kívül a gazdálkodás, a főzés, az ünnepek és a mindennapi élet tárgyait is láthatjuk a Bagyinszki Zoltán fotóival gazdagon illusztrált könyvben. A tájékozódást térkép és GPS-koordináták segítik.
Az építészet megfagyott zene, a népi építészet megfagyott népzene
– Friedrich von Schlegel filozófusnak tulajdonítják a kétszáz éve szállóigévé vált mondást, miszerint az építészet megfagyott zene. Schlegel szavai nyomán úgy mondhatjuk, hogy a népi építészet a megfagyott népzene – írja a kötet előszavában a szerző, Bede Béla. – A különbség ott van, hogy amíg a népzenei emlékeinken ezer év ízlésváltozása követhető végig, apáról fiúra szállva sok mindent átmentettek a viharos évszázadokon, addig a népi építészeti emlékeink – egy-két kivételtől eltekintve – gyakorlatilag a 18. század közepétől a 20. század közepéig épített épületekre korlátozódnak. Ezeken követhető végig a népi építészeti ízlésvilág változása.
Mi is a népi építészet?
Az egyszerű parasztember általában szegénységben élt. A maga kezével, eszével, erejével és vele született tehetségével építette fel az otthonát. Abból az anyagból építkezett, amit ingyen vagy olcsón meg tudott szerezni. A hegyvidéken a bőven hozzáférhető fából, a síkvidéken sárból, földből, kőből vagy olyan anyagból, amely könnyen elérhető volt. Primitív anyagokból és kevés pénzzel, ösztönösen kellett létrehozni a funkciójának legmegfelelőbb épületet.
Az építkezések általában közösségi munkával (kalákában) történtek. (…) A napi megerőltető munka után nem sik ideje és energiája maradt arra, hogy a funkción túl az épületek szépségére is figyeljen. Mégis számos fennmaradt népi épület azt bizonyítja, hogy ez sok esetben sikerült. A népi barokknak többek között a faluképet meghatározó, toronysisakos falusi templomokat, a nádtetőt eltakaró díszes, csigavonalas oromzatokat köszönhetjük. A parasztházak tornácainak végtelen gazdagságú kiképzése, oszlopainak és tartópilléreinek változatossága nem más, mint a klasszicizmus népi építészeti megvalósítása. (…)
A monyoródi tulipános ház
Magyarország műemlékeinek 20 százalékát a népi műemlékek adják. A nagyjából kétszáz éves időszak népi építészetéből ezernél is jóval több épület maradt ránk.
A részletesen bemutatott 200 épületegyüttesen kívül a kötet megyénként, címmel felsorolja a népi építészeti emlékeket.
Kapcsolódó összeállítások
Példaértékű műemlékgondozás. A perőcsényi tájház
Az őrzők hagyatéka – A szalafői múzeumfalu
Pünkösdi sokadalom a Szentendrei Skanzenben
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
