„Nem vagyok szerethető, ezért ennek megfelelően viselkedem!” A bizalmatlan-elkerülő kötődés drámaisága
A bizalom sérülékeny. A bizalomvesztés mindig fájdalmas csalódás. Amikor azt halljuk, hogy a bizalomért meg kell dolgozni, a bizalmat ki kell érdemelni, nem nagyon vannak ellenérveink, helyeslően bólogatunk. Természetes, hogy ismeretlenekkel szemben óvatosak vagyunk. Időbe telik, míg valaki a bizalmunkat elnyeri. Nézzük az érem másik oldalát!
Ha egy kapcsolatban azt érzed, hogy folyton köröket kell futnod a másik bizalmáért úgy, hogy nem különösebben szolgáltál rá a bizalmatlanságra, joggal gondolhatod, hogy valami nem stimmel.
Mit tehetsz ilyenkor? Felesleges tisztelet- és bizalomköröket futnod biztosan nem kell – ez ugyanis egy olyan játszma lenne, amit a másik irányít. (Egy-két kört lefuthatsz az illem és a rend kedvéért…) Tipikus példa erre egy anyós-, apósjátszma (lássuk be, az anyósokra jellemző inkább) vagy egy munkatársi kapcsolat. Indirekt választások ezek: szeretsz valakit, akihez jár egy anyós, após is (normál esetben), igent mondasz egy munkára, amihez járnak kollégák is.
Bizalmatlan légkörben létezni, szeretni, dolgozni elég nyomasztó – egy párkapcsolatba éket verhet egy bizalmatlan szülő, ahogy a munkát is ellehetetlenítheti egy bizalmatlan – bizalmatlankodó – munkatárs. Méltatlan helyzet, ha nem szolgáltál rá a bizalmatlanságra. Adódik a kérdés: akkor miért ilyen? Két eset lehetséges: ezt hozza elő belőle a lényed vagy ilyen a személyisége, alapjáraton bizalmatlan. (Bizalmatlan-elkerülő kötődésű.)
Mi a teendőd az egyes számú esetben, vagyis ha bizalmatlanságot (ellenszenvet) hív elő belőle a lényed? Gyökeresen meg kell változnod, olyanná kell válnod, ami számára megnyerő, így talán szép lassan bizalmat ébresztesz benne. VICCNEK SZÁNTAM!
Érdekes lélektani megközelítés, amivel sokan nem értenek egyet: ha valaki számodra nem szimpatikus, ha nem tudsz bízni benne (az első pillanattól kezdve), olyan kényes pontjaidra mutat rá, amivel dolgod lenne.
Mi a helyzet akkor, ha az illető alapjáraton bizalmatlan, ha ilyen a személyisége? A legtöbb, amit tehetsz érte: elfogadod ilyennek. A legtöbb, amit tehetsz magadért: nagy ívben elkerülöd. „Minimalizálod” a kommunikációt, nem sétálsz bele játszmákba (ez nem mindig megy rögtön, de tapasztalat – lecke – árán megtanulható). Ha a feladatot – amit a másik „kezelése” jelent – magasabb szinten oldanád meg, elsajátíthatod azt a technikát, hogy a bizalmatlanságára megértéssel és kedvességgel felelsz. De nem játszmás köröket futva! Természetesen, egyszerűen. Ezzel a viselkedéssel a rutinos bizalmatlankodók nem nagyon tudnak mit kezdeni – mivel undokoskodó emberekkel elég nehéz kedvesnek lenni, nincsenek is ehhez hozzászokva.
Amikor valaki alaptalanul rosszul bánik veled, megoldást jelenthet az érzéseid közömbösítésére, ha elkezded őt „látni”, elkezded őt, a működését érteni vagy legalább értelmezni.
Bizonyára ismered az agresszív kismalac vicceket. Ez az ártalmatlan jószág igen szórakoztató, szerethető karakter.
Az agresszív kismalac vizsgázik. Alig tud valamit, végül a vizsgabiztos megsajnálja:
– Jól van, átengedlek kettessel!
– Nem megyek!
Az agresszív kismalac belepottyan a gödörbe. Arra jár a jótündér:
– Várj, agresszív kismalac, hozok létrát!
– Nem várok!
Mi az agresszív kismalac taktikája? Azzal előlegezi meg a csalódást, hogy folyamatosan puffog. Nem enged közel magához senkit. Makacsnak, öntörvényűnek gondoljuk, pedig ha elkezdjük az ő csomagját más szemmel is látni, arra juthatunk, hogy bizalmatlan, szeretethiányos. És ez a kínzó állapot ellentétesen „égett rá” a személyiségére; azzal a belső utasítással, hogy nem vagyok szerethető, ezért ennek megfelelően kell viselkednem! Az agresszív kismalacban sérült az ősbizalom – önsorsrontó módon boldogtalan. Így hogyan is tudna másokat boldogítani? A viccekben ez a karakter szimpatikus, szerethető. Ha emberekről van szó, a közérzetünkről, az életünkről, az agresszív kismalacokhoz hasonló karaktereket ritkán tartjuk szórakoztatónak, szerethetőnek. És ebben a dráma. Mert épp az elfogadás, a szeretet lenne a gyógyír.
Tanulságok:
Bízni csak ép lélekkel lehet.
A feléd irányuló, bántó és érthetetlen bizalmatlansággal voltaképpen nincs dolgod, nem a te csomagod, nem a te ügyed. Ne vedd fel, ne vedd magadra!
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
