Erőd forrása az egyensúly, avagy a lelki béke. Érzelmi intelligencia otthoni kapcsolatainkban
Az érzelmi intelligencia tulajdonképpen társas képességünk, megmutatja, hogyan tudunk másokkal bánni, képesek vagyunk-e kapcsolatokat teremteni, és ezek mennyire eredményesek. Az érzelmek észlelését, megismerését, értékelését és kifejezését otthon tanuljuk, és a legtöbb érzelmet is itt éljük meg, otthoni kapcsolatainkban.
Miért fontos az érzelmi műveltség?
Azért, mert az érzelmekről való tudás, az érzelmek megértése és megfelelő szabályozása önmagunkban és másokban alapja boldogulásunknak – otthonunkban és a nagyvilágban is. Aki képes jól eligazodni az érzelmek világában, az kevesebb stresszt él meg, mert hatékonyabban fogja tudni értelmezni, magyarázni és kezelni a körülötte lévő történéseket.
Nem könnyű az érzelmek között eligazodni, de segíthet, ha megismerkedünk az érzelmek alkotóelemeivel, működésükkel. Az érzelmek alkotórészei:
· az ingerszituáció (az a helyzet, ahol, és amiért létrejön),
· idegrendszeri folyamatok (testünkben végbemenő folyamatok),
· testi jellegzetességek (az érzelem kimutatása),
· és a szubjektív élmény (mi hogyan éljük meg). (Hámori Eszter: Kogníció és érzelem)
Ha külön-külön megvizsgáljuk az elemeket, akkor látható, hogy figyelemmel, gyakorlással bárhol „belenyúlhatunk” és megváltoztathatjuk saját érzelmeinket. Lássuk őket sorban!
· A „helyzeteknek”, társas szituációknak részesei vagyunk, mi alakítjuk. Törekedjünk arra, hogy nyugodtak, kiegyensúlyozottak maradunk, és ne hagyjuk, hogy ebből mások kibillentsenek bennünket! Az a célunk, hogy a negatív érzelmeket elkerüljük, és pozitív érzelmeket éljünk meg. Kerüljük azokat a helyzeteket, amelyek negatív érzelmeket váltanak ki belőlünk, és igyekezzünk úgy irányítani, hogy pozitívokat élünk meg. Ha szívünkre tesszük a kezünket, talán beismerjük, hogy gyakran egy-egy szituációban fontosabb saját igazunk, mint az, hogy elkerüljünk egy számunkra kellemetlen érzelmet (feszültséget, dühöt). Ha szeretnénk nyugodtak maradni, akkor ne vitázzunk, hagyjuk rá a másikra!
· A testünkben végbemenő folyamatokról sokan azt gondolják, hogy nem irányíthatók, pedig megfelelő gyakorlatokkal megszabadulhatunk a feszültségektől. Gyakran pont azokban a helyzetekben gyűjtjük testünkbe a feszültséget, amikor lazíthatnánk is. Várakozás közben ne topogjunk, járkáljunk, hanem álljunk, vagy üljünk nyugalomban, próbáljunk lassan lélegezni, gondoljunk kellemes dolgokra! Ha figyelünk légzésünkre, mozdulatainkra, gondolatainkra, testünk és lelkünk is pozitívan fog reagálni.
· Minden érzelemhez testi jellegzetességek is tartoznak: a boldog, kiegyensúlyozott személy könnyűnek érzi magát, mosolyog, nevet. Fordítsuk meg! Mosolyogjunk már reggel, ne rohanjunk, hanem sétáljunk könnyedén, és észre fogjuk venni, hogy ettől derűsebbnek érezzük majd magunkat.
· Minden érzelem szubjektív, mi tapasztaljuk és éljük meg, és néha úgy érezzük, hogy ránk szakad, magával húz a szomorúság, a félelem, az aggódás, amin sem mi, sem mások nem tudnak változtatni. De igen, pont a szubjektivitása miatt lehetséges irányítani! Gyűjtsünk be minél több örömet, és koncentráljunk ezekre! Már reggel, ébredéskor gondoljuk végig, mi mindenért lehetünk hálásak, és figyelmünket nap közben is irányítsuk azokra a pillanatokra, melyek számunkra kedvesek! Ha ez szokásunkká válik, kevésbé fogunk bánkódni azokon a dolgokon, amelyek most még erősebben hatnak ránk. Egy idő után a negatív érzelmek csendesednek, elkopnak, és képesek leszünk a jót látni, a megoldásokat megtalálni.
Tanítsuk meg gyermekeinknek is az érzelmeket!
Beszéljünk bátran az érzelmeinkről, magyarázzuk meg a helyzeteket, és a helyzetekre adott válaszainkat, esetleg más válaszlehetőségeket is. Ha vitáznak testvérükkel, eljátszhatunk több békítő variációt! Hogyan lehetett volna ezt megelőzni? Mit kellett volna egyiknek/másiknak tennie, mondania? Vajon mit érezhetett? Legközelebb hogyan érdemes egy ilyen helyzetre reagálni? Mindig törekedni kell a békítő, konstruktív megoldások keresésére, de ebben mi, szülők is mutassunk példát!
„Erőd forrása az egyensúly, avagy a lelki béke. Békében élni annyit jelent: az egészet értékeled, ahelyett, hogy fennakadnál a részleteken.” (Andrew Matthews)
Fotók: Travis Isaacs, Flickr
Pszichológus, szakíró, a Tuti Szoba Facebook oldal szerkesztője
Jól lenni és érdeklődéssel jelen lenni – ezt tartom a hétköznapjaimban és a munkámban is a legfontosabbnak. Rengeteget olvasok, sokat tanulok, és szívesen írok. Kedvenc és kimeríthetetlen témám az otthon lélektana. A tartalmas, pozitív, minőségi otthonlét megteremtéséről szólnak cikkeim, videóim és könyvem, az Otthonkönyv is. Amikor nem az otthonélményekről írok, akkor – pedagógusi múltamhoz visszanyúlva, és személyes érintettségem miatt – fejlesztő feladatokat gyűjtök és tervezek autista gyermekek számára. Szeretek mindent, ami értéket képvisel, ami elgondolkodtat, megmozgat, lelkesít.
