Mi mindenre érdemes figyelni az óvodai beszoktatásnál? Tapasztalt óvónő tanácsai
Az első nagy változás egy kisgyermek életében a bölcsőde- és az ovikezdés. Izgalmas időszak a szülőknek is, sok-sok dilemmával. Mennyire lesz könnyű a gyereket beszoktatni a közösségbe? Mennyire viseli meg az elválás? Könnyen alkalmazkodik majd a szabályokhoz? Megtalálja a helyét a csoportban, a közös hangot a nevelőivel? Sok-sok kérdés motoszkál a szülőkben… Eszter tapasztalt óvónő, átfogó összeállításában az óvodai beszoktatáshoz kíván segítséget nyújtani.
Segítség a beszoktatáshoz, óvodakezdés előtt
Tavasszal, vagy a nyár folyamán ellátogathatunk az oviba, megismerkedhetünk az óvónőkkel, megnézhetjük a csoportszobát, a mosdókat, az udvart. Sokat segít, magabiztosságot ad a gyerekeknek, ha már van helyismeretük.
(Szerkesztői kiegészítés: nem mindig egyértelmű, hogy a gyermek melyik óvodába kerül be. Budapesten jó pár óvodában túljelentkezés van. Májusban vannak az óvodai felvételik; június elején tudtuk meg, hogy a gyermek melyik óvodába nyert felvételt – több helyre beadtuk a jelentkezést. A felvételire elvittem a kisfiamat, így láthatta potenciális óvodáit, és a bölcsődében is szerveztek óvodalátogatást, ami nagyon tetszett a kicsiknek.)
Készítsük fel az óvónőkre és a dajkára!
Mondjuk el sokszor a gyermeknek az óvónők és a dajka nevét! Biztassuk, hogy szóljon nekik, ha öröm vagy sérelem éri, elakad valamiben, éhes, vécére kell mennie stb.
Pozitívan nyilatkozzunk az óvodáról!
Ne riogassuk olyasmivel, hogy „majd az óvó néni megnevel”, mert félelemérzet alakul ki a gyerekben. Az otthon kialakított szokásokról, szabályokról elmondhatjuk megerősítésként és megnyugtatásként, hogy az óvodában is ezekkel fog találkozni. „Az oviban is alszanak a gyerekek ebéd után. Neked is lesz párnád, takaród az óvodai jeleddel, ágyad, amiben majd alhatsz.” Aki bölcsőde után kezdi az óvodát, könnyebb helyzetben van, hiszen számára a közösség és a közösségi napirend nem lesz idegen.
Szoktassuk az önállósághoz!
Mindennapos tevékenységeink során bátran adjuk a gyerkőc kezébe azokat a tárgyakat, amiket majd az óvodában is önállóan fog használni: pohár, tányér, kanál, szalvéta, fogkefe. Kérjünk tőlük apró segítséget, adjunk feladatokat, de két instrukciónál többet ne mondjunk egyszerre! Mindig köszönjük meg, ha egy feladatot teljesít, dicsérjük meg! Mondjuk el neki, mennyire örülünk, hogy ilyen ügyes nagylány/nagyfiú.
Türelem!
Ne stresszeljünk azon, ha a gyerek valamit nem tud. Haladjunk a saját ütemében a fejlődéssel, főként az önállóság témakörére koncentrálva, és dicsérjük meg minden elért eredményért, a legkisebbért is, mielőtt továbblépnénk.
Legyenek közös szertartások!
Vonjuk be a kicsiket a készülődésbe: hagyjuk, hadd válasszák ki a benti cipőjüket, együtt pakoljunk be az óvodai zsákba, közösen rajzoljuk a jelét a ruháira stb.
Készítsük fel arra, hogy anya nincs mindig vele
Sok anyuka tart attól, hogyan viseli majd a gyerek, ha el kell szakadnia tőle, mert még sosem voltak távol egymástól. A várakozásra is meg kell tanítani a gyermeket; először rövid időtartammal kezdjük, ½-1 perces várakoztatással. Mondhatjuk neki, hogy „először végighallgatom apát, utána téged is”. Vagy: „várd meg, amíg elmegy a másik kisgyerek a csúszdától”. Fokozatosan lehet növelni az időt, különféle hétköznapi élethelyzetekben; ha a boltban vásárolunk neki valami finomságot, tanítsuk meg arra, hogy ki kell várnia, míg megeheti, a csokit, kiflit stb. ki kell fizetni. Próbáljuk meg a nagymamánál hagyni, vagy olyan személynél, akiben megbízunk, és a gyerek is ismeri. Beszéljük meg vele, hogy rövid időre elmegyünk a postára, boltba, de sietünk vissza érte, addig érezze jól magát. Ha visszaértünk, dicsérjük meg nagyon, mert az elválás megélése hatalmas dolog a gyerekektől!
Beszoktatás az óvodában
Tartsuk be a házirendet!
Ezek a szabályok a gyerekek érdekét szolgálják, s bár egyes esetekben rugalmasak, időnként nagyon bosszantóak lehetnek. Azonban ha a gyerkőc azt látja, hogy a szülők nem veszik figyelembe az óvodai szabályokat, ő sem fogja.
Fokozatosan szoktassuk be az oviba!
Fokozatosan növeljük az időtartamot, amit a gyerek nélkülünk tölt az óvodában. Még azoknak is, akik bölcsődéből jöttek, jót tesz, ha az első napokban hazamennek alvás előtt. Időbe telik alkalmazkodni az új szokásokhoz, új helyszínhez, új felnőttekhez, gyerekekhez, hadd pihenje ki délután a gyerek otthon, a megszokott környezetében a sok új élményt. Akik otthonról jönnek, elég, ha az első héten mindössze néhány órát töltenek az oviban, akár csak a reggeli és az ebéd közti időszakot (ezekre a napokra így nem is szükséges kérni étkezést), napról napra növelve a szülő nélkül töltött időt.
Kegyes hazugság? Ne füllentsünk a gyereknek!
Egyszer egy kiscsoportosomat a beszoktatás második hetében reggel mindössze egy gyors köszönéssel adta be az anyukája a csoportba. A kisfiún – nevezzük Józsefnek – látszott, hogy odakint már elbúcsúztak, megbeszélték, hogy ő most itt marad. Józsefem le is vett egy autót a polcról és játszani kezdett, majd fél perc múlva eldobta és kirontott az ajtón. Rohantam utána (megtehettem, a dadus nénim a csoportban volt) és hamarosan utol is értem az addigra már síró Józsefet, aki rúgkapálni kezdett a kezemben, mert az irodába akart bejutni. „Ott van anya, a vezető óvó nénivel beszélget!” – kiabálta, holott én pontosan tudtam, hogy az anyukája dolgozni ment és délután jön érte. Szerencsémre az iroda ajtaja épp zárva volt, József pedig egy szabályokhoz szoktatott gyerek, így elmagyaráztam neki, hogy anyukáját most nem lehet zavarni, fontos dolgokról van szó, az ajtót is becsukták. Várja meg a csoportszobában, ott fogja keresni, ha végzett. Ebben sikerült megegyezni, a nap folyamán pedig gondosan kerültem az iroda témát és csak annyit mondtam: „Anya siet érted.” Mondjuk tehát meg a gyereknek, ha elhagyjuk az óvoda területét és kérjük meg, hogy maradjon az óvó nénivel, amíg vissza nem érünk.
Az elválás eleinte sírással jár
Ne aggódjunk, ha az első napokban kisebb-nagyobb sírással jár az elválás, ez kiscsoportos korban természetes, és fokozatosan el fog maradni. Sokszor nem is az első napon fakad sírva a gyermek, amikor még minden új és érdekes, hanem a következő napokban, amikor rájön, hogy óvodába minden nap jönni kell. Ilyenkor van szükség a szülő határozottságára, hogy ne engedjen a sírásra, hanem a játékok felé terelgesse a gyerekeket, illetve hagyja, hogy az óvónő megnyugtassa.
Anya, mikor jössz értem? Segítsük a gyermeket a tájékozódásban!
A kicsik számára a „délután” megfoghatatlan ködös dolog a távoli jövőben. Amikor elköszönünk, mondjuk el neki, hogy mit fog aznap csinálni: „játszol, aztán ebédeltek, alszol egyet, és uzsonna után jövök is érted” Hozzátehetjük, hogy „négy órakor”, mert hiába nem ismeri még az órát, ez mégiscsak egy konkrét időpont, nem majdok és azutánok hosszú sora. Amikor egy kiscsoportos megkérdezi tőlem, mikor jön az anyukája, majd a „négy órakor” választ kijavítja fél ötre, akkor már tudom, jó úton halad, hiszen biztosan tudja, hogy neki most az óvodában a helye, anya pedig jönni fog érte, ahogyan megígérte. Tőlem már „csak” a megerősítést várja.
Ne búcsúzkodjunk hosszasan!
Közösségben máshogy viselkednek a gyerekek. Aki otthon – természetesen – a szülei szeme fénye, az óvodában egy közösség tagja, vezéregyéniség vagy remek játszótárs, az óvó néni megbízható segítsége vagy a határainak próbálgatója. Könnyítsük meg a gyerek dolgát azzal, hogy amíg szokja ezeket a szerepeket, nem hozzuk olyan helyzetbe, hogy hosszabb ideig mindkettőben legyen. Beszéljük meg vele még az öltözőben, amit fontosnak tartunk, hogy a csoportszoba ajtajában egy elköszönés és búcsúpuszi után mehessen is játszani.
Időben érjünk be reggelente!
Vegyük figyelembe az óvoda kérését a reggeli érkezés időpontját illetően. A gyerekeknek is az a jobb, ha az étkezés előtt, ami egy kötöttebb program a napirendben, még van idejük megnyugodni, feloldódni, beszélgetni, kérdéseiket feltenni, szabadon játszani. 8 óra, fél 9 az általában javasolt ideális időszak a beérkezésre.
Ne telefonálgassunk az óvodába!
„Ha nincs hír, az jó hír.” Ha visszatelefonálunk az óvodába, elvonva ezzel az óvónőt a beszoktatós kiscsoporttól, az ebben az időszakban a gyerekeknek többet árt, mint használ. Ne aggódjunk! Ha gond lesz, úgyis telefonálni fognak.
Bízzunk az óvónőkben!
Végül, de nem utolsósorban: bízzunk az óvónőkben! Ez talán a legfontosabb. A gyerekek megérzik, ha így van, s azt is, ha nincs meg a bizalom.
Összegzés
A közösségi beszoktatás hosszú folyamat, ami nem ér véget a reggeli sírások megszűnésével. Egészen addig tart, amíg a gyerekekben tudatosul, hogy a napjukat az oviban töltik, délután pedig hazamennek a szüleikkel. Egy-egy betegség, szünet, néhány napos hiányzás is visszavetheti ezt a folyamatot, de dicsérettel, türelemmel, kitartással és határozottsággal elérhetjük, hogy a gyerekek magabiztos óvodások legyenek.
Üdvözlettel, Eszter
Nyitókép: Ksenia Chernaya/Pexels
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
