Az Alföld ezer arca – Interjú Papdi Balázs fotográfussal
Lenn az alföld tengersík vidékin
Ott vagyok honn, ott az én világom…
(Petőfi Sándor: Az Alföld)
Papdi Balázs fotói sokaknak ismerősek lehetnek az Alföld 1000 arca Facebook oldalról. Balázs arra vállalkozott, hogy körbefotózza az Alföldet; szerette volna szülőföldjét közelebb hozni az emberekhez. Nem hivatalosan, pusztán szívbéli meggyőződésből az Alföld fotós nagykövete lett.
– Mit érdemes rólad tudni azon túl, hogy csodálatos tájfotókat készítesz többek között az Alföldről. Mivel foglalkozol?
– Szinte csak fotózással, emellett időnként magazinoknak írok cikkeket.
– Mióta fotózol? Tanultad vagy autodidakta módon sajátítottad el?
– Gyerekkoromtól fogva rengeteg dolog érdekelt, sokféle hobbim volt, a túrázástól kezdve a magyarországi műemlékek feltérképezésén át egészen a vasúttörténetig. Ez a sokféle érdeklődési kör magával hozta a fotózást; viszonylag hamar kialakult bennem, hogy ezeket az engem érdeklő dolgokat jó lenne meg is örökíteni. Az első saját kis kompakt fényképezőgépemet nagyjából 15 éve vettem meg, akkor, amikor a digitális technika betört hozzánk is. Innentől nem volt megállás. Abszolút autodidakta módon kezdtem tehát, és szerintem a látásmód kialakításához ez a legfontosabb, ugyanis a látásmódot iskolában nem nagyon lehet megtanulni, illetve csak részben lehet elsajátítani. Később jelentkeztem az SZTE alkalmazott fotográfus szakára, idén márciusban voltak a záróvizsgák.
– Mi vonz leginkább a fotózásban?
– Egyértelműen az, hogy megmutassam a szűkebb lakókörnyezetem és Magyarország szépségeit, és lehetőleg mindezt egy kicsit más nézőpontból. Nemcsak a tájképi értékek foglalkoztatnak, hanem a műemlékek, a kultúrtörténeti látványosságok, és az ipari jellegű épületek is. Igyekszem olyan helyeket is bemutatni, melyek kevésbé ismertek. Ilyenek a mezőhegyes környéki régi zabsilótornyok a pusztában.
Szeretek olyan helyeken fotózni,
ahová nem lehet egyszerűen bejutni,
csak komolyabb utánajárással, fotósként.
– Az Alföld sík vidékén mi jelenti fotós szempontból számodra a változatosságot?
– Az évszakok váltakozása. Mindig felfedezek valami újat, nehezen tudom elképzelni, hogy az Alföldet egyszer majd unalmasnak fogom találni.
– Gyönyörű fotókat láthatunk az általad kezelt Az Alföld 1000 arca Facebook oldalon. Sok visszajelzést kapsz a követőktől. Talán nagyobb rálátásod van arra is, hogy az emberek többségében milyen kép él az Alföldről…
– Rengeteg visszajelzést kapok; nem számítottam erre, amikor szűk egy éve elindítottam az oldalt. Nem egy olyan üzenetet kaptam külföldön élő, Alföldről elszármazott magyaroktól, hogy mennyire jó érzéseket keltenek, gyerekkori emlékeket idéznek fel bennük a képeim. Emellett egészen meglepő helyeken is felismertek már, például vasúti jegypénztárban, sőt, egy állásinterjún megkérdezték, hogy én vagyok-e az alföldes képeket készítő Papdi Balázs. Igen, vannak sztereotípiák az Alföldről, sokan unalmasnak, egyhangúnak tartják, de aki nem itt él, attól ez a vélemény nem meglepő. Van, aki a képeim hatására látogatott az Alföldre a Dunántúlról, vagy a híres Szőreg környéki rózsaföldekről készített fotók láttán értesült a Szőregi Rózsaünnepről.
– Mi jelenti számodra az Alföld szépségét?
– Elfogult vagyok; ez a szülőföldem, nem éltem még máshol, innen származnak a felmenőim is. Számomra az Alföld a legszebb. Ha hegyek közé születtem volna, nyilván mást mondanék.
– Melyik a legkedvesebb képed az Alföldről?
– Nagyon nehéz egy képet választani. Azért esett erre a képre a választásom (ld. nyitókép), mert manapság nagyon ritka az ilyen álomszerű vadvirágos mező felénk, főleg a nagyüzemi mezőgazdaságnak köszönhetően. A fotó 2013 nyarán készült, és azóta sem láttam még csak ehhez hasonlót sem, pedig megfordultam sokfelé. A következő nyáron már konkrétan ezt a helyet is beszántották.
– Melyik évszakban fotózod a legszívesebben?
– Imádom az évszakokat, mindegyiknek megvan a maga szépsége, nem is tudnék közülük kiemelni egyet. Fotós szempontból az egész év felosztható: hálás szezonális fotótéma a repce-, a pipacs-, a rózsa-, a napraforgó-virágzás, a nyári zivatarszezon, a színes őszi vagy a havas téli táj. A nyár második felében, az ősz első részében talán kevesebb érdekesség van, de olyankor is találok fotózni valót.
– Mennyire ismered a tanyák világát?
– Tősgyökeres szegedi vagyok, így elég jól ismerem, hiszen Ásotthalom, Mórahalom, Szeged és Hódmezővásárhely környéke az ország egyik legnagyobb tanyás térsége. Kerékpárral számtalanszor jártam már a környékbeli tanyavilágban, és tervezek is még jó pár kirándulást.
Főleg az autentikus kinézetű tanyák érdekelnek,
de sajnos ezek visszaszorulóban vannak.
Fotótémaként szeretem az elhagyott, romos tanyákat is. Van is ebben a témában tervem: szeretnék átfogó sorozatot készíteni a tanyavilágról.
– Fotóidat lehet látni például kiállításon vagy kiadványokban?
– Voltak már kiállítva képeim a Szegedi Egyetemi Könyvtárban és a Budapesti Utazási Kiállításon is. Az első teljesen önálló kiállításom is tervben van, kaptam már ilyen irányú felkérést. Több kiadványban jelentek meg képeim, főleg Szegedet és Csongrád megyét népszerűsítő turisztikai kiadványokban. A legszélesebb körhöz eljutott képem országszerte óriásplakátokon volt látható; a fotót egy kazincbarcikai toronyház tetejéről készítettem egy téli estén, s ezzel reklámozták a 2014-es kazincbarcikai Kolorcity Fesztivált. Limitált példányszámú falinaptár is jelent meg a képeimből, és tervben van a 2016-os naptár is, úgyhogy akit esetleg érdekelne, figyelje Facebook oldalamat.
– Szerinted mi a jó kép titka?
– Kitartóan utána kell járni a témának, jókor, jó helyen kell lenni. Egy jó kép érzéseket, reakciókat vált ki az emberekből.
– Hány fotót készítettél eddig? Számon tartod?
– Pontosan nem tudom, több ezer fotóm van. Igazság szerint egy jókora rendezés rájuk férne, hideg téli estéken sort kerítek majd erre.
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként, megyei és országos lapoknál.
Az Életszépítők Magazint (eletszepitok.hu) 2013-ban hoztam létre.
2018-ban visszatértem eredeti hivatásomhoz, általános és középiskolásokkal foglalkozom iskolai környezetben. Érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a tanulásmódszertan, a pályaorientáció, a szociális kompetencia- és a készségfejlesztés áll.
A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán diplomáztam, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el felsőfokú szakképzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében szereztem mesterdiplomát. Évek óta alkalmazom általános iskolások körében az Igazgyöngy Művészeti Iskola „Szociális kompetenciafejlesztés vizuális neveléssel” módszertanát. Az UNICEF Ébresztő óra önkéntes előadója vagyok. Megoldásfókuszú mediátor képesítéssel rendelkezem.
A Magyar Újságírók Országos Szövetségének (MÚOSZ) tagjaként szakmai érdeklődésem elsősorban az Idősügyi és Szociális Párbeszéd Szakosztály, valamint a Társadalompolitikai Szakosztály témaköreihez kötődik.
