Az Alföld ezer arca – Interjú Papdi Balázs fotográfussal
Lenn az alföld tengersík vidékin
Ott vagyok honn, ott az én világom…
(Petőfi Sándor: Az Alföld)
Papdi Balázs fotói sokaknak ismerősek lehetnek az Alföld 1000 arca Facebook oldalról. Balázs arra vállalkozott, hogy körbefotózza az Alföldet; szerette volna szülőföldjét közelebb hozni az emberekhez. Nem hivatalosan, pusztán szívbéli meggyőződésből az Alföld fotós nagykövete lett.
– Mit érdemes rólad tudni azon túl, hogy csodálatos tájfotókat készítesz többek között az Alföldről. Mivel foglalkozol?
– Szinte csak fotózással, emellett időnként magazinoknak írok cikkeket.
– Mióta fotózol? Tanultad vagy autodidakta módon sajátítottad el?
– Gyerekkoromtól fogva rengeteg dolog érdekelt, sokféle hobbim volt, a túrázástól kezdve a magyarországi műemlékek feltérképezésén át egészen a vasúttörténetig. Ez a sokféle érdeklődési kör magával hozta a fotózást; viszonylag hamar kialakult bennem, hogy ezeket az engem érdeklő dolgokat jó lenne meg is örökíteni. Az első saját kis kompakt fényképezőgépemet nagyjából 15 éve vettem meg, akkor, amikor a digitális technika betört hozzánk is. Innentől nem volt megállás. Abszolút autodidakta módon kezdtem tehát, és szerintem a látásmód kialakításához ez a legfontosabb, ugyanis a látásmódot iskolában nem nagyon lehet megtanulni, illetve csak részben lehet elsajátítani. Később jelentkeztem az SZTE alkalmazott fotográfus szakára, idén márciusban voltak a záróvizsgák.
– Mi vonz leginkább a fotózásban?
– Egyértelműen az, hogy megmutassam a szűkebb lakókörnyezetem és Magyarország szépségeit, és lehetőleg mindezt egy kicsit más nézőpontból. Nemcsak a tájképi értékek foglalkoztatnak, hanem a műemlékek, a kultúrtörténeti látványosságok, és az ipari jellegű épületek is. Igyekszem olyan helyeket is bemutatni, melyek kevésbé ismertek. Ilyenek a mezőhegyes környéki régi zabsilótornyok a pusztában.
Szeretek olyan helyeken fotózni,
ahová nem lehet egyszerűen bejutni,
csak komolyabb utánajárással, fotósként.
– Az Alföld sík vidékén mi jelenti fotós szempontból számodra a változatosságot?
– Az évszakok váltakozása. Mindig felfedezek valami újat, nehezen tudom elképzelni, hogy az Alföldet egyszer majd unalmasnak fogom találni.
– Gyönyörű fotókat láthatunk az általad kezelt Az Alföld 1000 arca Facebook oldalon. Sok visszajelzést kapsz a követőktől. Talán nagyobb rálátásod van arra is, hogy az emberek többségében milyen kép él az Alföldről…
– Rengeteg visszajelzést kapok; nem számítottam erre, amikor szűk egy éve elindítottam az oldalt. Nem egy olyan üzenetet kaptam külföldön élő, Alföldről elszármazott magyaroktól, hogy mennyire jó érzéseket keltenek, gyerekkori emlékeket idéznek fel bennük a képeim. Emellett egészen meglepő helyeken is felismertek már, például vasúti jegypénztárban, sőt, egy állásinterjún megkérdezték, hogy én vagyok-e az alföldes képeket készítő Papdi Balázs. Igen, vannak sztereotípiák az Alföldről, sokan unalmasnak, egyhangúnak tartják, de aki nem itt él, attól ez a vélemény nem meglepő. Van, aki a képeim hatására látogatott az Alföldre a Dunántúlról, vagy a híres Szőreg környéki rózsaföldekről készített fotók láttán értesült a Szőregi Rózsaünnepről.
– Mi jelenti számodra az Alföld szépségét?
– Elfogult vagyok; ez a szülőföldem, nem éltem még máshol, innen származnak a felmenőim is. Számomra az Alföld a legszebb. Ha hegyek közé születtem volna, nyilván mást mondanék.
– Melyik a legkedvesebb képed az Alföldről?
– Nagyon nehéz egy képet választani. Azért esett erre a képre a választásom (ld. nyitókép), mert manapság nagyon ritka az ilyen álomszerű vadvirágos mező felénk, főleg a nagyüzemi mezőgazdaságnak köszönhetően. A fotó 2013 nyarán készült, és azóta sem láttam még csak ehhez hasonlót sem, pedig megfordultam sokfelé. A következő nyáron már konkrétan ezt a helyet is beszántották.
– Melyik évszakban fotózod a legszívesebben?
– Imádom az évszakokat, mindegyiknek megvan a maga szépsége, nem is tudnék közülük kiemelni egyet. Fotós szempontból az egész év felosztható: hálás szezonális fotótéma a repce-, a pipacs-, a rózsa-, a napraforgó-virágzás, a nyári zivatarszezon, a színes őszi vagy a havas téli táj. A nyár második felében, az ősz első részében talán kevesebb érdekesség van, de olyankor is találok fotózni valót.
– Mennyire ismered a tanyák világát?
– Tősgyökeres szegedi vagyok, így elég jól ismerem, hiszen Ásotthalom, Mórahalom, Szeged és Hódmezővásárhely környéke az ország egyik legnagyobb tanyás térsége. Kerékpárral számtalanszor jártam már a környékbeli tanyavilágban, és tervezek is még jó pár kirándulást.
Főleg az autentikus kinézetű tanyák érdekelnek,
de sajnos ezek visszaszorulóban vannak.
Fotótémaként szeretem az elhagyott, romos tanyákat is. Van is ebben a témában tervem: szeretnék átfogó sorozatot készíteni a tanyavilágról.
– Fotóidat lehet látni például kiállításon vagy kiadványokban?
– Voltak már kiállítva képeim a Szegedi Egyetemi Könyvtárban és a Budapesti Utazási Kiállításon is. Az első teljesen önálló kiállításom is tervben van, kaptam már ilyen irányú felkérést. Több kiadványban jelentek meg képeim, főleg Szegedet és Csongrád megyét népszerűsítő turisztikai kiadványokban. A legszélesebb körhöz eljutott képem országszerte óriásplakátokon volt látható; a fotót egy kazincbarcikai toronyház tetejéről készítettem egy téli estén, s ezzel reklámozták a 2014-es kazincbarcikai Kolorcity Fesztivált. Limitált példányszámú falinaptár is jelent meg a képeimből, és tervben van a 2016-os naptár is, úgyhogy akit esetleg érdekelne, figyelje Facebook oldalamat.
– Szerinted mi a jó kép titka?
– Kitartóan utána kell járni a témának, jókor, jó helyen kell lenni. Egy jó kép érzéseket, reakciókat vált ki az emberekből.
– Hány fotót készítettél eddig? Számon tartod?
– Pontosan nem tudom, több ezer fotóm van. Igazság szerint egy jókora rendezés rájuk férne, hideg téli estéken sort kerítek majd erre.
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként, megyei és országos lapoknál.
Az eletszepitok.hu online életmód magazint 2013-ban hoztam létre.
2018-ban visszatértem eredeti hivatásomhoz, általános és középiskolásokkal foglalkozom. Érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a tanulásmódszertan, a pályaorientáció, a szociális kompetencia- és a készségfejlesztés áll.
A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán diplomáztam, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el felsőfokú szakképzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében szereztem mesterdiplomát. Évek óta alkalmazom általános iskolások körében az Igazgyöngy művészeti iskola „Szociális kompetenciafejlesztés vizuális neveléssel” módszertanát.
MÚOSZ-tag vagyok, az Idősügyi és Szociális párbeszéd Szakosztály, valamint a Társadalompolitikai Szakosztály tagja.
