Élet, karma, szeretet. Köszönöm, postahivatal!

Ha megint készülne egy átfogó felmérés a magyar emberek pszichés állapotáról, derűlátó képességéről, feltétlen bevonnám a vizsgálatba a postai dolgozókat. Szerintem mindent tudnak az emberekről. Az életről.

Elegendő ügyfélként csak pár percet eltölteni az egyik kígyózó sorban, és olyan értékes tapasztalatokra tehetünk szert, amiket más, postára nem járó emberek hosszú évekig nem képesek begyűjteni, ezáltal szellemi és lelki fejlődésük (sajnos) megreked egy szinten. 

A postán tökéletesen leképeződik az emberek mentalitása, aktuális lelkiállapota, hangulata, s úgy egyáltalán, az élethez való hozzáállása.

Ha a harmadik szemünkkel nézünk a postára, nem egy hátunk közepére sem kívánt hivatalt látunk, morózus, flegma postai alkalmazottakkal, idegbeteg és pofátlan ügyféltársakkal, hanem egy templomot! Egy kellemetlen szagú, kaparós sorsjegyhegyekkel ellátott, szürke zónának álcázott karmaoldó és karmatisztító fellegvárat, ahol csodálatos megtapasztalásokat, instant oldásokat kapunk kegyelemből, hogy emelkedhessen a rezgésszintünk. Kell hogy legyen ebben valami! Hiszen a postát elhagyva általában magam is sokkal jobban rezgek, mint amikor beléptem.

Zseton. Ha tudunk olvasni a sorok között, látható, hogy a posta össze van kötve az “égi erőkkel”. Erre utalhat finoman az Astro felirat is…

Valahányszor postára megyek, karmikusan megkapom az alábbi mozgóképen is megfigyelhető kegyelmi helyzetgyakorlatot. Van abban valami magasabb rendű törvényszerűség, hogy folyton a „legrosszabb” helyre állok. Ami valójában a legjobb, hisz minden úgy a legjobb, ahogy van. Húsz percig várok tehát a soromra a legjobb ablak(ok) előtt, eközben háromszor kicserélődik körülöttem az ügyfélkör. 

A sorban állással töltött kegyelmi perceket igyekszem szellemi tevékenységgel, például mantrázással kitölteni. Manyikaennyirebalféknemlehetsz – ezt szoktam ismételgetni, és határozottan emelkedik tőle a rezgésszintem.

Karmikus helyzetgyakorlat

Ne legyünk vakok! Karmikus oka van annak is, ha az a küldemény, amiért 30-40 percig álltunk sorba, végül nem érkezik meg a címzetthez. MINDENNEK OKA VAN! MINDEN EGY! Ha elveszett a csomag, könnyen meglehet, hogy egy régi karmikus tartozásunkat oldotta fel a posta. Om.

***

Hogyan működik az instant karma? Megtörtént eset

Kis budai postahivatal. Féltucatnyi ügyfél egy kupacban várakozik, a helyiség közepén meghúzott vonal mögött. Fogyogat a sor, már csak ketten vannak előttem. Két férfi. 

– Melyik ablakra várnak? – kérdezem, szerintem kedvesen. Az előttem álló, az idősebb bizonytalankodik, azt mondja: arra, amelyik legelőször felszabadul. A másik, az ereje teljében lévő középkorú, megfordul, idegesen rám förmed: nem mindegy az magának?!

Hm – gondolom kedvesen -, milyen alacsony szinten rezeg ez a szegény ember. Lehet, hogy elhagyta a felesége. Beteg a gyereke. Leégett a háza. Nincs pénze vacsorára. Már megint kikapott a Barca. Annyi baj van a világban…

– Nem mindegy – válaszolom szelíden -, én kimondottan a 7-es ablakra várok. 

Erre nem mond semmit – karmikusan. Majd karmikus fordulatként pont a hetes ablak szabadul fel; dúlva-fúlva meg is rohamozza. Nem telik el öt másodperc, a postáskisasszony átirányítja a ketteshez. Rossz ablakhoz ment. Persze valójában a legjobbhoz. Átcsattog a ketteshez, irtóra ideges. Rám.

– Na, most boldog?! Mehet a heteshez!

Nem szólok semmit. Csak rezgek, rezgek, egyre jobban, egyre jobb, jöhet a mantra: kussoltálvolnamanyikab.meg. Oooom.

Minden egy. Mindegy.

Köszönöm.

 

Mesterházy Mónika

Alapító-főszerkesztő

Több mint 20 évet töltöttem az írott média izgalmas világában, szinte minden klasszikus sajtóműfajban kipróbáltam magam. 2006-2012 között főként szakújságíróként ténykedtem és fenntartható építészet témaköréhez kapcsolódó szakmai konferenciák, workshopok, illetve szakkiadványok létrejöttében közreműködtem.

Újságíróként szerettem volna kimaradni a nagy médiaátrendeződésből, részben ezért hoztam létre 2013-ban ezt a független felületet. A magazin kitartó munka és elköteleződés eredménye, család, munka mellett, szabadidőnk terhére gondozzuk alkotótársaimmal.

Néhány éve visszakanyarodtam a segítő hivatáshoz; gyermekvédelmi alapellátás keretében általános és középiskolásokkal foglalkozom élménypedagógiai alapokon nyugvó készség- és szociális kompetenciafejlesztést célzó csoportfoglalkozások, tematikus táborok keretében. Főbb témaköreim prevenciós-edukációs területen: kortárs bántalmazás, cyber bullying, netikett, tudatos médiahasználat, ökoszemlélet, fenntarthatóság. Szociális munkás, intézményi kommunikátor, újságíró, kiadványszerkesztő képesítésekkel rendelkezem. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézet mesterképzésén az iskolai mentálhigiénét választottam kutatási témámnak. Diplomamunkám címe: „Ki segít, ha baj van?” Mentálhigiéné általános és középiskolában.