„Senki sem mondta, hogy lehetetlen, ezért megcsináltam.” Egy régi kertes ház átalakulása. Válasz az olvasói kérdésekre
Amikor bemutattunk egy példaértékű ház- és kertfelújítást, számoltunk a kritikus hangokkal is, de éppen ezért – ennek ellenére is – vállaltuk, hogy az olvasói kérdéseket összegyűjtjük, és a tulajdonos válaszait önálló cikkben közreadjuk. Azokat a felvetéseket válogattuk össze, melyek megválaszolásával hasznos, érdemi információkat tudunk átadni. Sok pozitív olvasói reakció is jött, melyek szerint a felújításba fektetett munkát önmagában is elismerés illeti. Mások más oldalról közelítették meg a témát.
Ha van pénz, semmi sem lehetetlen!
Csak pénzkérdés az egész!
Ha pénz van, akkor nekem is meglenne…
Ha van lóvé, akkor nincs lehetetlen!
Mielőtt áttérnénk a kérdésekre, a felújítás anyagi vonzatairól néhány gondolat. Ennek kapcsán érkezett a legtöbb hozzászólás, pedig jeleztük, hogy low budget, azaz alacsony költségvetésből megvalósult épületfelújításról van szó. Hogy kinek mi az olcsó vagy a drága – szubjektív, pénztárcafüggő. Azonban nem a jövedelmi helyzethez, hanem az átfogó épületfelújítások jellemző költségeihez viszonyítva is helytálló a megfogalmazás. Ha a tulajdonos (anélkül, hogy mélyre nyúlnánk a pénztárcájában) tízmilliókat tudott volna költeni ingatlanra, feltételezhetően nem egy régi, romos épületet választ, s nem évekig tart a munka az ország egy kevéssé frekventált határ menti településén.
A ház az évek folyamán bámulatos átalakuláson ment át; az eredeti és a mostani állapotot bemutató fotók alapján volt, aki szakemberként arra a következtetésre jutott, hogy nem is ugyanarról az épületről van szó. A tulajdonost szavahihető embernek ismerem. Nem kereste a nyilvánosságot. Példaértékű ház- és kertfelújítását szerettem volna bemutatni az Életszépítők Magazinon – vállalta, s ezért köszönet illeti.
Válasz az olvasói kérdésekre
Kíváncsi vagyok, hogy az ún. alacsony költségvetés mennyi volt valójában, mert a ház nagyon romosnak nézett ki…
Engem is érdekelne, mennyiből hozták ezt ki. Már az ablak- és ajtócsere se tűnik kevésnek, de mintha helyenként falat is raktak volna.
A tetőt újra kellett rakni. A nyílászárók, a házban lévő ajtókkal együtt, a tetőcserép alatti szigetelés, a külső-belső vakolás, a betonjárda, a csatorna, a tégla részeken a hungarocell, a dryvit és a rabichálók, a ragasztókkal, a kertből elszállított sok teherautónyi földkupac, hulladék, sitt – a szállítási költségek – és a mesterek munkadíja összesen nem érte el a 2 millió forintot. A munkák nagy részét 5-6 évvel ezelőtt végeztem, így az anyagok nagy részét is kb. 6 -7 évvel ezelőtti áron vettem meg, vagyis nem mai anyagárakon.
Míg az ismerőseim nyaralni jártak vagy szórakozni, én reggel 5-6-kor keltem, és mentem betont keverni. Vagy éppen glettelni, csiszolni, hálózni, téglát hordani, csempézni, festeni. Este munka után alig vártam, hogy a melós göncöt magamra húzzam és folytassam. Nekem ez volt a pihenés, nyaralás, szórakozás. Ha csavaroghatnékom volt, körbejártam az áruházakat, kisboltokat és összeírtam, mi hol akciós, hol vannak kedvezmények.
– Körülbelül 40 százalékot lehet spórolni, ha nem szakember készíti – írta egy olvasó.
Ez így van. Az építkezés előtt már azt számolgattam, hogy amennyibe az anyag kerül, körülbelül annyiért fogják beépíteni is. Akkor találtam ki, hogy amit csak lehet, én építek meg. Olyan sokszor olvastam róla, hogy híres színészek is ezzel lazítanak: megépítik saját házukat…
Mivel tudtam, hogy mennyi pénzem van, így jött a következő lépés: ha a mestereken spórolok, min lehet még? (Mert így sem elég a pénzem egy kész házra.) Akkor jött, hogy mindent jókor és jó helyen kell megvenni. Utolsó darabok, 70 százalékos kiárusítások, kifutó termékek, akciók, vevőkártyák, kedvezmények… Tudtam, mit akarok, évekkel előre. Így volt olyan járólap, amit 3 évig csak nézegettem, és akkor vettem meg, amikor jelentősen leárazták. Mostanában kevésbé látok ilyet, de 6 éve még gyakran az áruházak, például télen, amikor gyér volt az érdeklődés, hatalmas akciókat kínáltak építőanyagokból is.
Úgy gondoltam, ha a nagyok megtehetik, hogy árajánlatokat kérnek, én miért ne tehetném? A tetőnél például egy ács összeírta, milyen munka kell, ahhoz milyen anyag. Én pedig árajánlatokat kértem a környékről. Döbbenet, hogy százezreket lehet így spórolni! A műanyag ablakoknál ugyanez volt a helyzet. Az első árajánlat több mint fél millióról szólt, és körülbelül negyedannyiért kaptam meg végül.
Ami az udvarban fellelhető volt, de számomra felesleges (vashulladék, bátaszéki cserép stb.), azt vagy eladtam vagy beépítettem (tégla, kő , faanyag) vagy télen azzal tüzeltem (faanyagok). Persze volt, amit el kellett szállítani. De nem mindegy, hogy teherautót, munkásokat kell odarendelni, fizetni mindenért, azért is, hogy letehesd az építési törmeléket, vagy bérelsz egy-egy teherautót egész napra, és lapátolsz, lapátolsz, dobálod a cseréptörmeléket, és kapsz engedélyt, hogy letedd valahol, ahová ez pont jó.
Aztán bevallom őszintén, én az évek alatt karácsonyra, szülinapra soha nem kötött pulcsit kértem vagy karton sört… Volt, hogy üvegtégla-ragasztót kaptam, volt, hogy egyszerű fehér csempét volt, hogy téglát.
Sok pénzből mindenki tud építeni, úgy is, hogy rá sem lép az építési területre… Kevésből építeni, na, az már izgalmas. Olyan, mint fejben huszonegyezni.
Van ismerősöm, aki amerre jár, szerez magának kisméretű téglákat. Ez sem rossz ötlet, de én ennyire azért nem vagyok élelmes.
Az alábbi képen látszik egy fehér nádazott sarkot körülölelő kiugró falrész.
Két hete raktam rendbe, ezért ezen jobban érződnek az arányok. Egy ismerősöm kérdezte, mennyibe került, biztos az is drága volt, mert a fal is javítva lett, a festés, a kövek, a felrakásuk… Az egyik munkából maradt egy fél zsák flexibilis, fagyálló csemperagasztó. Bekevertem egy keveset, és mivel eszembe sincs azt a falat levakolni, kvázi összekentem a falat. Fél óra munkának nem nevezhető maszatolás. Másnap lefestettem kétszer egy rokonnál megmaradt 1 liternyi maradék homlokzatfestékkel. És mivel a lábazati része nem volt mutatós se közelről se messziről, az erdőben szedtem két vödör követ, lemostam és felragasztottam szintén a csemperagasztóval. Igaz erre a puzzlera ráment egy műszak. Körülbelül ezer forintomba került. De kiszámoltam, hogy ha a köveket meg kell vennem és a kőművest ki kell fizetnem, akkor ez körülbelül 30 ezer forintomba fájt volna.
A tetőhöz abszolút nem kellett nyúlni?
De igen. Több helyen be volt ázva. Így a gerendákat, a szarufákat néhol cserélni kellett. Többnyire pont a jelenlegi nappali felett. Értelemszerűen a cserepet újraraktuk.
Az első, még romos képen igen széles ereszt látok, olyan 70 centinek gondolnám. A kész épületen kb. 25 centire saccolnám. Jól látom? Ha igen, hova tűnt a széles eresz?
Nem volt időm felmászni, megmérni, de kb. stimmel: 60-70 cm körül van az eresz, talán ezen a képen látszik. Széles lambéria, az utolsó sor kicsit ferdén van feltéve, semmiképp sem 25 centi. Csalóka volt a kép a nagy fehérség miatt.
Mennyi idő alatt készült el az épület?
A külső mostani formáját megközelítőleg 3 év alatt érte el. A fehér lazúr az eresz lambériájára, a „glett”, a festék a falra, idén egy hétvégén került fel. Természetesen az épület nincs kész. Szerintem egy kertes ház sosincs kész. Következő projektként szeretnék majd burkolatot a betonjárdára. Magamnak készítettem, nem falusi turizmusra terveztem.
Belül milyen állapotok voltak, és lettek? Kik voltak a szakemberek?
Belül pont olyan állapotok voltak, mint kívül. Romos, de már alakul. Szakemberek: kőművesek, ácsok, villanyszerelők, vízvezeték szerelők, asztalosok. Csak és kizárólag a muszáj munkákra kértem fel őket. Elektromossággal például nem kísérletezek. Volt, hogy valakit arra vettem fel, hogy megtanítson csempézni, üvegtéglát rakni.
Ha jól látom a főfalak vályogtéglából készültek. Biztos tudod, de ha egy ilyen házba műanyag nyílászárókat épít az ember, akkor különösen figyelni kell a megfelelő szellőztetésre, hogy sokáig szép maradjon. Ehhez hasznos a fafödém, a műanyag ablakokba építhető szellőzők, a megfelelő szellőztetés és a diszperziós festékek kerülése. Nagyon szépen megcsináltad ezt a házikót.
Köszönöm szépen. A főfalak vályogtéglából vannak. Valóban. Van, ahol szakaszosan alá kellett falazni, mert olyan állapotok voltak, sőt volt, ahol egész falszakaszokat kellett kvázi újraépíteni téglából, mert olyan romos volt a fal és annyira meg volt gyengülve. Valamint egy válaszfalat benn a házban téglából felhúztunk. A szellőztetéssel szerencsére nincs gond. Olyan kereszthuzatot lehet csinálni, hogy kapaszkodni kell. Igazából egész nyáron nyitva volt minden ablakom. A vályognak köszönhetően olyan hűvös van bent, hogy kellett az a jó kis meleg. Spórolásból és egyszerűségből megmaradt a fafödém. Az ablakokon szellőzők vannak. Bár képeken ezt épp nem tudom megmutatni. A vakolatot körülbelül 5 évig figyeltem, hogyan viselkedik. Amatőrként csak a saját megfigyeléseimben bíztam, olyan sok rosszat hallottam és olvastam. Figyeltem a salétromot, a vizet, úgy értem, hogy a talajból szív-e, jól kiszáradt-e, repedezik-e, és ha esőt kap, milyen gyorsan szárad. Idén légáteresztő festék került fel, ezen nem spóroltam. Egyelőre remekül működik a dolog. Jövő tavasszal többet tudok mondani.
A műanyag nyílászárók sokat rontanak az összhatáson.
Az én szememben nem, és szerencsére elsősorban nekem kell, tetsszen és megfeleljen. Világéletemben olyan házakban éltem, ahol fa nyílászárók voltak. Bevallom, a sok év alatt elegem lett a megvetemedett ablakokból, bedagadt ajtókból, a megrepedezett lazúrokból, pattogó festékekből. Vagy az évtizedek alatt felhalmozott, amorffá vált festékrétegekből a kereteken. Kintről-bentről csak a kínlódás. Figyelni kell, hogy ne kapjon esőt, párát, napot… Többet kell vele foglalkozni, mint egy gyermekkel. Akárhány új házat, középületet néztem, pár év alatt mindenhol láttam rajta hibát. Amikor még fogalmam sem volt arról, milyen házam vagy lakásom lesz, már tudtam, nekem műanyag ajtó és ablak kell. Soha többé nem akarok csiszolni, gittelni, festeni. Minden nap hálát adok azért, hogy műanyag nyílászárókat választottam. Nekem nagyon szépek.
Bevált a geotextil, amit az ágyásokba tett? Mi már a felújítás nagyján túl vagyunk, de – mivel körülöttünk sok az elhanyagolt, gazos terület – a gyomokkal nem bírunk, így nekünk is a geotextil jutott eszünkbe. Aztán láttuk a választékot és elbizonytalanodtunk. Melyik a jó? Mire kell figyelni?
Én is nagy gondban voltam a geotextillel. Nem tanultam kertésznek, nem vagyok szakértője a témának. Erről mások biztos sokkal többet és okosabbat tudnak mondani. Próbáltam utánaolvasni a neten. Ismerősöknél is faggatóztam. Végül kétfélét próbáltam ki. Internetről rendeltem meg egy akcióban a tekercsben kapható rácsozott fekete agroszövetet, leszúrótüskékkel. Olyan, mint a műanyag tápos zsákok anyaga, csak feketében, és zöld négyzethálós. Megkínlódtam a vágásával – se sniccer, se olló nem nagyon fogta, bár az iránytartásában a zöld csíkok nagy segítséget jelentenek. Nekem a növények előbb voltak a földben és utána fektettem le a szövetet. Az ember vagy kis darabokat vág, és átfedéssel teszi le, kvázi körbetapétázza őket (így sokkal több szövet kell) vagy levágja egyben és kiokoskodja, hogy tud rá lukakat eszkábálni és a növényeket belefűzni (erre jó a négyzetháló). Bevallom, ehhez képest a lefektetett, bemulcsozott agroszövetbe növényt ültetni gyerekjáték. Fenyőkérget félrekaparom, sniccerrel, X-ben felvágom az anyagot, félretűröm, és kis lapáttal kiásom a földet.
A másik, amit kipróbáltam, a fekete geotextil. Ezt többen ajánlották, mert ők azt vették meg. Egyszerű posztószerű anyag, mint a filc. Mikor megtapogattam, valamiért nem volt szimpatikus. Túl vastagnak láttam. A vágására külön rá kellett jönnöm. Leszúró tüske esélytelen volt, át sem ment rajta. Megelégeltem a kínlódást, lefektettem és reménykedtem, hogy a mulcs majd leszorítja. Eddig jó.
Tapasztalataim. A legfontosabb: ha a kapirgálással töltött időt nézem, a geotextil bőven megéri az árát, viszont az agroszöveten nálam a tarack (gyom) átjön. A fekete geotextilen semmi gaz. Elég rést kell hagyni, ha olyan növényünk van, aminek a töve évről évre látványosan terjeszkedik (például az árnyékliliomok), illetve tavasszal igény szerint bővíteni a nyílást. Hagymásokat (ha kinn akarjuk hagyni) nem ajánlatos geotextil alá tenni, nem fognak tudni szaporodni. És rózsát a mai eszemmel nem ültetnék mulcsba. Akkor jó ötletnek tűnt a falra felfuttatni, de a lehullott szirmokat vagy el kell fogadni vagy fel kell szedni.
Ahogy nézem, ez egy vályogház. Nem lélegző vakolattal lezárni elég nagy butaság. Néhány év múlva bele fogtok fulladni a penészbe, a vakolat alatt a fal pedig teljesen tönkremegy a vizesedéstől…. Mert látszik a képeknél, hogy cementes vakolás. Vagy ha nem az, akkor rosszul láttam, mi van a festék alatt?
Érdeklődnék, hogy hogyan előztétek meg a salétromosságot? Mi is ilyen házat nézünk, műanyag ablakok, ajtók, szépen bepucolva, de mivel nincs alászigetelve, félő, hogy pár év múlva elöjön a salétrom. Érdemes megvenni egy ilyet? Mennyibe kerülhet évek múlva a javítás?
Azt szeretném kérdezni, hogy a „salétromos” falat, hogy sikerült ilyen gyönyörűvé varázsolni? Egyébként nagyon szép lett, gratulálok.
Ezzel kezdenék: „A falszárító adalékok a falazat relatív nedvességtartalmát csökkentik, amivel szintén javul a falazat fagyállósága. A vakolat átengedi a vízpárát, lélegző falat hoz létre. További előnye, hogy csökken a habarcs sűrűsége, így a repedezési hajlama is, ami alkalmassá teszi fafödémeken és faszerkezeteken történő alkalmazását. A jobb vakolatminőség 30-50 évvel meghosszabbítja a felújítási ciklusokat, megszünteti a szigetelési hibákat.
Cementvakolatnál a cement tömegére számított 10-15%-ban adagolva javítja a bedolgozhatóságot, fokozza a tömörséget, a vízzáróságot, és meggyorsítja a szilárdulást. Az alkalmazásával készített habarcs az alaphoz jól tapad. Az adalékszer hozzáadásával hagyományos, cementtartalmú habarcsból készíthető kül- és beltérben is alkalmazható, pórusos, páraáteresztő vakolat. Az így feljavított vakolat – magas pórustartalmának és páraáteresztő képességének köszönhetően – alkalmas nedves falazat kiszárítására. Képes a talajból felszivárgott vízben lévő sók elraktározására, megakadályozva ezzel a sókivirágzás lehetőségét. A pórusos vakolattal csak a vizesedést előidéző okok megszüntetésével érhető el hosszantartó védelem.” (Forrás: Ezermester)
Fentebb írtam, hogy 5-6 éve figyelem a falat. Nem vizesedik, nem penészesedik, nem repedezik. Ha vízszintesen esik az eső, hamar kiszárad. Nem fuldoklok a penésztől, nincs hal az egérfogóban. Még mielőtt a háznak nekiestem volna, hívtam egy építészt, hogy hozzányúlhatok-e vagy sem. Mit szabad, mit nem? Majd kihívtam a környék legjobb kőművesét. Azt mondta: ez öreg „fingszáraz”, ebből kastélyt építhetsz. Én a salétromtól féltem, azt lestem folyton. Mai ésszel azt mondom, az adalékanyagnak köszönhetem, hogy nem csak a vízzel nincs gondom, de a salétrommal sem.
Nekem új építésű vályogházam van, cementes vakolattal, színezve és műanyag nyílászárókkal. 18 éve lakom benne, sohasem penészedik. A cementes vakolat egyébként szellőzik. Szerintem nagyon szépen felújítottátok a házat. Gratulálok!
Köszönöm, azt is, hogy leírta tapasztalatát.
Anyámék háza 50 éve így épült. Vályog, cementes habarcs, cementes vakolat, kőporos színezés. Semmi baj nincs vele.
Édesanyám háza is ilyen, szintén 50 éves. Akkoriban adalékanyag sem volt a vakolatban.
Egy helyen mindent téglára cseréltek anno, a födém sem fa. Na ott, az a fal problémás. Tettünk rá méregdrága flancos lélegzővakolatot, a felét le is dobta…
Az előttem hozzá nem értő hozzászólóknak: vannak adalékok, melyek a cementes vakolatot is lélegzővé teszik. Amúgy meg a hagyományos vakolat mind lélegzik bizonyos szinten. A műanyag festékekkel és vakolatokkal fojtják meg! És akkor a hőhidakon tuti penészedni fog.
Köszönöm. Én is így tudtam.
Pontosan mi volt benne a felújításban? Az első képen látható ház építészmérnök férjem szerint nem ugyanaz a ház, mint a többi képen látható. Az elsőn szereplő egy nem felújítható, alap nélküli, a víz által szétmosott vályog ház, a többi képen látható háznak tégla alapja van…
Végül is, igaza van, tényleg nem ugyanaz. De Gábor Zsazsa is akárhány évet fiatalodott, akárhányszor plasztikázták, azért csak ő maradt. Ennek a háznak is ugyanaz a házszáma. Hogy nem felújítható? Hát, szerintem igen. Nekem senki sem mondta, hogy nem lehet, ezért megcsináltam.
Az átalakulást bemutató fotók az eredeti összeállításban láthatók >>
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként, megyei és országos lapoknál.
Az eletszepitok.hu online életmód magazint 2013-ban hoztam létre.
2018-ban visszatértem eredeti hivatásomhoz, általános és középiskolásokkal foglalkozom. Érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a tanulásmódszertan, a pályaorientáció, a szociális kompetencia- és a készségfejlesztés áll.
A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán diplomáztam, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el felsőfokú szakképzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében szereztem mesterdiplomát. Évek óta alkalmazom általános iskolások körében az Igazgyöngy művészeti iskola „Szociális kompetenciafejlesztés vizuális neveléssel” módszertanát.
MÚOSZ-tag vagyok, az Idősügyi és Szociális párbeszéd Szakosztály, valamint a Társadalompolitikai Szakosztály tagja.
