Somló vagyok
///Meghalt Somló Tamás – olvasom a Facebookon délelőtt.
– Ne!!! – szakad ki belőlem.
– Mi a baj? – kérdezi a 6 éves fiam.
– Semmi baj, minden rendben… – válaszolom.
* * *
Nem akartam neki elmondani az igazat. Somló Tamást jól ismeri – az LGT zenéjén cseperedett. Hároméves korában hónapokig az LGT koncertfilmjeit kellett vele néznünk, hallgatnunk; imádtam én is, az apukája is, bár háromszázadszorra igencsak kezdett unalmassá válni. A fiam azonban ragaszkodott hozzá.
Volt, hogy reggelire étel helyett szaxofont kért.
Másnap meg is kapta a műanyag kis vackot, rettentően örült neki. Kívülről fújta az LGT-slágereket, Somló Tamás lett a példaképe.
A rajongás idővel megszelídült; hajlandó volt más zenét is hallgatni.
Majd elindult a The Voice c. zenés tehetségkutató a tévében, amiben Somló volt az egyik zsűritag. A fiam rögtön felfigyelt nagy kedvencére, s bár a műsor nem Somlóról szólt, főleg miatta nézte. A gyerek Somló-fan maradt – konstatáltuk.
Ekkoriban kezdtük megtanítani neki a fontosabb személyi adatait (bármiféle eshetőségre), s párbeszédes formában néha teszteltük is a tudását.
– Hol laksz?
– Otthon.
– Hogy hívják az édesapádat?
– Az én apukámnak.
– Hogy hívnak?
– Somló vagyok.
Somló és az LGT számomra a fiam első nagy zenei korszakát is jelenti – felejthetetlen.
– Ma éjjel elment Somló Tamás. Vacakabb lett a világ – írja Presser Gábor.
Nem akarom a fiamnak elmondani. Inkább megnézzük a ronggyá hallgatott 2002-es tabáni koncertfilmet. A nagyok különben is halhatatlanok.
Nyitókép: Lakos Gábor
Alapító-főszerkesztő
Időről időre szeretek új dologba belevágni, a Szépítők Magazin története is így indult, bár jóval szűkebb közönségnek szántam. Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában, változatos, izgalmas feladatokat kaptam és vállaltam. Szerettem volna kimaradni a nagy médiaátrendeződésből, de nem akartam felhagyni az újságírással és a szerkesztéssel; részben ezért hoztam létre ezt a független médiafelületet; érdekelt, hogy képes vagyok-e kitartani mellette, ebben a zajos információdömpingben képes-e az érdeklődést fenntartani, és mindennemű támogatás nélkül képes-e életben maradni. Hat és fél év telt el a magazin indulása óta – rengeteg munkánk van ebben, hálás vagyok mindazoknak, akik részt vállaltak benne. Képesítéseim szerint szociális munkás, intézményi kommunikátor vagyok, kiadványszerkesztő és újságíró. Jelenleg óvodai és iskolai szociális munkásként dolgozom Budapesten.
Ide írhatod a véleményed!
Want to join the discussion?Feel free to contribute!