A jól öltözöttség nem azonos az igényességgel. Stíluskommunikátorral beszélgettünk
Pántyéné Horváth Klára stíluskommunikátor. Évek óta azzal foglalkozik, hogy a lehető legtöbbet hozza ki azokból, akik megkeresik. Abban segít, hogy a hozzá fordulók ne pusztán divatosak legyenek, hanem stílusosak is. Jártas az üzleti és a mindennapi kommunikációban, szót ért a gyerekekkel, ismeri az üzleti és hétköznapi protokoll szabályait. Érett nőként a klasszikus irányzatot képviseli, stílustanácsaival főként a harminc éven felüli korosztályt szólítja meg, az általa képviselt stílustippekkel sokan tudnak azonosulni.
„Le style, c’est l’homme.”
„A stílus maga az ember.”
Georges-Louis Leclerc, Buffon grófja
Stíluskommunikátor vagy. Feltételezem, ezt első hallásra nem mindenki tudja értelmezni…
Stíluskommunikátor Klára
Amikor azt mondom, stíluskommunikátor a szakmám, kíváncsian várják a folytatást, mit jelent ez? Többen kérdezik: stylist vagy? A válaszom, nem. A stíluskommunikátor másképp dolgozik. Nekem is tudnom kell a mikor, mit, hova, hogyan kérdésekre a választ. Ezek az alapkérdések a kommunikációra, a megjelenésre, a viselkedésre, a testbeszédre, a gesztusokra, a mimikára, a hajszínre, a hajformára, egyéb témakörökre vonatkoznak. A stílusképleteket tudnom kell, viszont nem feltétel, hogy a hajvágáshoz vagy a ruhaszabáshoz is értsek. Elég, ha egyezségre jutunk például abban, hogy egy jó fodrász egy jó frizurával csodákra képes. Amikor valakivel együtt dolgozunk, végigvesszük a fent említett témaköröket, megkeressük az egyénre vonatkozó legkedvezőbb jegyeket, és egyénre szabottan alakítjuk a képet.
Esetedben miből „nőtt” ki ez a professzió?
Alapszakmámat tekintve tanítónő és ének szakos tanár vagyok, így a helyes viselkedés, a harmónia, az összkép mindig fontos eleme volt az életemnek. A családunkban négy generáció van, szinte együtt élünk, így a viselkedéskultúra, egymás megértése, tiszteletben tartása is fontos. Hogyan lettem stíluskommunikátor? Több évvel ezelőtt az egyik közösségi oldalon kaptam egy levelet, ami arról szólt, hogy Szegeden, a JATE Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán elindítják a stíluskommunikátor képzést. A tantárgyak leírásánál többször bólogattam: ez jó, ez tetszik! Amikor láttam, hogy a protokoll tantárgy is a képzés része, már tudtam, hogy ez a szakma nekem való. Mivel a gyerekeim ekkor már a felsőoktatásban voltak, úgy gondoltam, újra diák leszek én is, tanulni fogok.
A stílus meglehetősen tág fogalom, sok mindent lefed. Hogyan definiálnád?
Stíluskommunikátor szemszögéből nézve a stílus egy lassú, fegyelmet, figyelmet igénylő folyamat. Nem lehet megvenni, azt alakítani kell, személyessé kell tenni. Vannak elemek, amiket beépítünk úgy a viselkedéskultúrából, mint a megjelenésből és a divatból, ezek nélkül nem megy, de ezt úgy kell megtenni, hogy illeszkedjen a személyiséghez, a testalkatomhoz, az életkorhoz stb.
Fotó: Zsirai Tibor
A megjelenésünk az idő haladtával változik. A magyarok különösen kritikusak – nem feltétlenül tolerálják, amikor egy negyvenes-ötvenes nő külsőségeiben dacol a korával…
Éveink számának gyarapodásával tapasztaltabbak, okosabbak, jó esetben bölcsebbek leszünk, ami megmutatkozik a viselkedésünkben, a megjelenésünkben is. Más a stílusa egy huszonévesnek, mint egy ötven felettinek. Azt szokták mondani, hogy a huszon- harmincéveseken a kályhacső is jól áll. Mi tagadás, előfordul, hogy a hölgyek elfelejtik, hány évesek. Idősebb nőket testre feszülő felsőben vagy feneket alig takaró szoknyában látni nem feltétlenül üdítő látvány. El kell fogadni, hogy múlnak az évek, ami nem jelenti a bezárkózást és besavanyodást! Másképp kell gondolkodni, méltósággal kell szembenézni a jövővel. Mivel én is ötven felett járok, elmondhatom, hogy ekkor is van élet, s nem is akármilyen!
Fotó: Zsirai Tibor
A stílus önkifejezés, szeretjük, ha megvan benne a szabadságfokunk. Más kérdés, hogy a megjelenésünknek sok esetben épp a közösségi normák szabnak határokat…
Sok helyen olvashatunk arról, hogy mindenki öltözzön úgy, ahogy jól esik neki. Bizonyos helyzetek, helyek, alkalmak szokásrendjét azonban nem szerencsés felrúgni. Nem kosztümben indulok hegyi sétára, viszont a munkahelyemre sem megyek be szabadidőruhában. Munkahelyeken egyébként is egyre gyakoribb a dress code, aszerint kell öltözni. Ha nincs dress code, akkor is előírhatják, miben lehet megjelenni és miben nem. A szabályokat mindig világosan és konkrétan kell megfogalmazni, máskülönben az előírások semmitmondóak, homályosak, s alapból ellenérzést váltanak ki. Egyezségre kellene jutni a munkáltatóknak és munkavállalóknak, hogy mi az, amit kölcsönösen elfogadnak. Érdemes szem előtt tartani, hogy a klasszikus ruhadarabok örök érvényűek, az élet sok területén a mai napig megállják a helyüket. Schiffer Miklós gondolatait idézem:
„Öltözködésünkkel üzenünk a világnak magunkról, és egyben azt is kifejezésre juttatjuk, hogy mi a véleményünk a környezetünkről, a minket körbevevő emberekről. Azaz nem csak másokat, de önmagunkat is megtiszteljük a helyesen összeállított, ápolt és stílusos ruházatunkkal.”
Trendkövetők vagyunk, de mennyire vagyunk igényesek a megjelenésünkre, a környezetünkre?
Az igényes megjelenés a fürdőszobában kezdődik, a reggeli tisztálkodással. Külsőnk rendbetétele, a bőrápolás, a smink és a frizurakészítés elmaradhatatlan része kell, hogy legyen a reggeli szertartásnak. Sajnos elég gyakran látni olyan embereket, akikről első látásra megmondható, hogy rég voltak fogorvosnál. A fogak rendben tartása nemcsak esztétikai kérdés, hanem egészségügyi is. Egy jól levágott haj szép keretet ad az arcnak. A férfiaktól is elvárható, hogy a frizurájuk rendben legyen. Árulkodó a körmök állapota is, nem való a gondosan összeválogatott ruhához a betöredezett, vagy akár lekopott lakkozású köröm. A ruha legyen frissen mosott, az öltönyt viselés után szellőztessük át. Rossz üzenet a sáros vagy piszkos sarkú lábbeli – a cipő legyen tiszta, ha bőrből van, csillogó. Az sem mindegy, milyen a lakás, a munkahely környezete. Az irodánk, íróasztalunk is árulkodik. Reálisan látom a világot, az én íróasztalom sem látszik időnként az iratoktól, a könyvektől, de amikor befejezem a munkát, elpakolok. Az állandó rendetlenség, a rend meglétének hiánya is igénytelenségre vall. Azonban a szociális, lelki igényességről sem szabad megfeledkezni; az emberi kapcsolatok kialakítása, fenntartása napi szükséglet.
A viselkedéstan, illem, protokoll évtizedeken átívelő, mégis folyton változó szabályrendszer. Gyakran magas társadalmi pozícióhoz kötjük, pedig a mindennapokat is áthatja. Nem veszített a jelentőségéből?
A viselkedéskultúrát otthonról hozzuk, először szüleinktől tanuljuk, látjuk a mintát. Felgyorsult életünkben sokszor kevés idő marad a gyerekekre, s több szülő úgy véli, azért jár a gyerek óvodába, iskolába, hogy majd ott megtanulja a rendet. Ez nem így működik. A családnak és az iskolának együtt kellene működnie, hogy a gyerekek több megerősítést kapjanak. A középiskolában azért már érzékelhető a pozitív változás. A gyerekek egy része elkezd érdeklődni a helyes viselkedés iránt. Nagy változásokon mennek keresztül, például szerelembe esnek, bekerülnek egy ismeretlen családba, ahol jó benyomást kell kelteni. Több tizenéves pedig diákmunkára készülve próbálja felvértezni magát, hogy meg tudjanak felelni az elvárásoknak. Szerintem nem reménytelen a helyzet…
Élő példa vagy arra, hogy a stílust lehet – s nyilván kellene is – tanítani. Mennyire van jelen az oktatásban?
Általános iskolákban a tanárok – akiket én ismerek – sokat foglalkoznak a gyerekekkel, s nemcsak a kötelező tantárgyakat tanítják, hanem a gyerekek lelkével, viselkedésével is foglalkoznak. A gyerekeim is olyan képzésben vettek részt, ahol az udvarias viselkedés napi téma volt, nemcsak elméleti, hanem gyakorlati szinten is. Sajnos a viselkedéskultúra, mint tantárgy nem létezik az oktatásban, pedig nagyon jó lenne, szükség is lenne rá, de nem tudom, hova és hogyan lehetne beépíteni az így is agyonterhelt gyerekek tananyagába.
Milyen szakirodalmat ajánlanál azoknak, akik szeretnének képbe kerülni a stílust, viselkedéstant illetően?
Viselkedéskultúra témakörből jó szívvel ajánlom kedves tanárnőm, Görög Ibolya könyveit. Ottlik Károlynak is több könyve jelent meg ebben a témában. A divat elengedhetetlen eszköze a stílus alakításának; érdekes, bár nem könnyű olvasmány Csipes Antal A divatról komolyan című könyve. Öltözködés terén nagyon jó forrás Brainel Mehandi stílusról szóló személyes blogja – férfiaknak ad megszívlelendő tanácsokat, útmutatást. Nem hagyhatom ki Schiffer Miklós The gentleman style book I-II. könyvét sem, s nagyon várom, hogy rövidesen megjelenjenek az újabb könyvei. Külön a férfiaknak és külön a nőknek szólnak majd.
Hányan foglalkoznak Magyarországon stílussal? Szűk körről van szó?
Igen, ez viszonylag szűk kör, bár Szegeden 2008 óta folyamatosan képzik a stíluskommunikátorokat, így örömmel mondhatom, hogy egyre többen vagyunk.
Van kiemelt szakterületed?
Az üzleti etikettet és protokollt nagyon szeretem, e témakörben kiadtam egy hanganyagot, aminek „Stílus és etikett az üzleti életben” a címe. Másik kedvenc témám és anyagom a gyerekeknek szól. Hálásak, jó velük dolgozni, s közöttük újra átélhetem a tanítás örömét.
Ha öltözködésről beszélünk, a legtöbbször a francia és az olasz stílus a viszonyítási pont. A magyar stílus ellenben nehezen körvonalazható, függetlenül attól a ténytől, hogy egyre több kortárs magyar divattervezőt tartanak számon a nemzetközi élvonalban. Vannak jellegzetességeink a folk stíluson kívül?
A hétköznapi megjelenést tekintve nagyon vegyes az összkép. Sokan nem fordítanak figyelmet a megjelenésükre, össze-vissza öltöznek. Tartja magát az a nézet, miszerint ma már mindent mindenhez fel lehet venni. Ilyenkor divatkövetők az emberek, nem stílusosak. A divat viszont szeszélyes – ami ma menő, a jövő hónapban, vagy évszakban már nem biztos, hogy az. Pusztán a jól öltözöttség nem azonos az igényességgel és a stílussal.
A jól öltözöttség nem pusztán stílusérzék dolga, pénzkérdés is.
Nem feltétlen függ össze a kettő. A jól összeválogatott ruhadarabok, melyek anyagban és színben is harmonizálnak, nem kell, hogy a legdrágább helyről származzanak. Volt egy idős ismerősöm, aki mindig úgy nézett ki, mintha a divatlapból lépett volna elő, pedig nyugdíjas pedagógusként nemigen tudott ilyen célra költeni. Ennek ellenére ápolt, jól öltözött volt; az általa viselt ruhák, a viselkedése és a kedvessége tökéletes harmóniát alkotott. A stílus a személyiséggel együtt él igazán.
Mi a véleményed a márkamániáról?
Nincsenek előítéleteim, úgy vagyok vele, aki tudja, vegye! Vannak olyan munkahelyek, ahol elvárás a jó minőségű öltönyben való megjelenés. De nem attól lesz valaki menő, hogy a legnagyobb márkák termékeiben jár. Azokat ugyanis nem hordani, hanem viselni kell.
Milyen ruhadarabok nem hiányozhatnak egy nő alapruhatárából?
Ősz lévén ilyenkor jól jöhet egy ballonkabát, blézer, vékony pulóver, ingek, szövet- és gyapjúszoknya, szövet-és gyapjúnadrág, farmer sötétebb és világosabb színben.
Az utóbbi években – sokszor már-már erőltetetten – próbálják divatba hozni a teltkarcsú nőideált, a gömbölyded idomokat; egyre gyakrabban normál testalkatú nők is láthatók a magazinokban, a kifutókon. Hogy látod, milyen módon hatnak a nőkre a divatházak és a média által éltetett ideálok?
Sokkal előbb kellett volna változtatni! A már-már betegesen sovány modellek nem jó példát mutattak, sok fiatal lány és nő akart olyan vékony lenni, mint ők. Tudom, alkati kérdés is, ki milyen, én például a nagyon plus size-okhoz tartozom, így örömmel fogadtam, hogy elindult egy új irány. A divattervezők erőltetnék a sovány nőideált, de egyes divatházak ellenállnak, s nem alkalmaznak nagyon vékony, úgy is mondhatnám csontsovány modelleket. Egyre keresettebbek a hétköznapi szemmel nézve normális alkatú nők, akiknek van mellük, csípőjük és combjuk. Ez a valóság, ehhez kell igazodni. Egy előadáson hallottam, hogy a háború óta, a jobb gazdasági körülmények hatására a nők csípője 5 centiméterrel lett szélesebb, s ez nem illeszkedik a régi méretekhez. A piac nagy úr, olyan méretű ruhákat kell gyártani, melyek eladhatók, s ez nagyban befolyásolja a divatházak igényeit is. Remélem, ez nemcsak röpke fellángolás lesz…
A fotón Crystal Renn 27 éves amerikai modell látható. Tizenévesen csontsoványra fogyott azért, mert meg akart felelni a modellideálnak. Évekig aneroxiával küzdött, de teljesült az álma: foglalkoztatott szupermodell vált belőle. A kóros soványságot túlsúlyos időszak követte, nagyon meghízott. Plus size modellként is sikeres volt – a fotó ebben az időszakában készült róla.
Három éve ismét drasztikusan lefogyott. Nagyon megszenvedte ezt az időszakot is. Étkezési zavarairól könyvet írt, Hungry – Éhes címmel.
Mennyire nyitottak nők, férfiak az öltözködési tanácsadásra?
Megoszlanak a vélemények, de ezen a téren is van változás; van, aki már mer kérdezni. A nők velem szemben nyitottabbak, többet kérdeznek.
Öltözködésben mi az idei ősz és tél slágere?
A divatban nincs új a Nap alatt, újra visszaköszön egy-egy nagy sláger. Az idei őszi-téli időszakra a hosszú kabátokat jósolják, a magas csipkegallérokat és kötött kardigánokat. A magas csipkegallér csak a hosszú nyakú nőknek áll jól, rövid nyakúaknak nem javaslom.
Van kedvenc ruhaterveződ?
Elie Saab libanoni divattervező ruháit nagyon szeretem. Anyagában, fazonjában pont olyanok, amiket én is szívesen viselnék.
Stíluskommunikátor a Facebookon >>
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként, megyei és országos lapoknál.
Az eletszepitok.hu online életmód magazint 2013-ban hoztam létre.
2018-ban visszatértem eredeti hivatásomhoz, általános és középiskolásokkal foglalkozom. Érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a tanulásmódszertan, a pályaorientáció, a szociális kompetencia- és a készségfejlesztés áll.
A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán diplomáztam, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el felsőfokú szakképzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében szereztem mesterdiplomát. Évek óta alkalmazom általános iskolások körében az Igazgyöngy művészeti iskola „Szociális kompetenciafejlesztés vizuális neveléssel” módszertanát.
MÚOSZ-tag vagyok, az Idősügyi és Szociális párbeszéd Szakosztály, valamint a Társadalompolitikai Szakosztály tagja.
