A szenvedélybeteg családban felnőtt gyermekek 7 sebe. Apa, anya, pia. Könyvismertető
Alkoholizmus, drog-, gyógyszerfüggőség, dohányzás, esetleg játékszenvedély. Többnyire ezeket soroljuk – laikusként – a káros szenvedélybetegségek körébe, noha ide tartozik például a kényszeres vásárlás, a szexfüggőség vagy a munkamánia is, a számítógép- és internetfüggőség is, sőt, az evészavarok is. Azon függőségekről, melyekről azt gondoljuk, hogy kevéssé káros (az egészségre), az nem is szenvedélybetegség, pedig – akár a kémiai szerek által kiváltott addikciók -, úgy az ún. viselkedési függőségek is komoly hatást gyakorolnak a családtagok, a szűkebb környezet, de leginkább a gyerekek életére.
Hogyan árthat egy anya, aki mániákusan figyeli, mi kerül a tányérjára, és mennyit nyom a mérleg alatta? Hogyan árthat egy „elhivatott” családapa, aki éjt nappallá téve dolgozik, azzal az önfelmentő (hamis) vezérelvvel, hogy a családjának mindent megteremtsen? Egyebek mellett ezeket a kérdéseket járja körül Waltraut Barnowski-Geiser az
Apa, anya, pia
c. könyvében. – A szenvedélybetegségnek sok arca lehet – írja, de valami mindenképpen közös bennük: a szülők szenvedélybetegsége meghatározza a gyermekek sorsát. S éppen, mert a szenvedélybeteg szülők, betegségük ellenére is jó szülők szeretnének lenni, tagadják vagy eltussolják azt a tényt, hogy a gyerekeknek kárt okoznak.
Milyen sérülések keletkeznek az érintett családokban? Milyen nyomokat hagynak a szülők a gyermekekben? Milyen álarcok mögé rejtik sebeiket?
– A szerző segít megérteni a szenvedélybeteg családban felnőtt gyermekekben zajló folyamatokat, az elfojtott fájdalmakat, a béklyókat, az eltitkolt sebeket, melyek akadályozhatják az egészséges felnőtt személyiség kialakulását. Segít az érintetteknek saját gyermekkorukra visszatekintve megtalálni az utat egy elégedettebb élet felé – írja Dr. Bodrogi Andrea pszichiáter addiktológus a kötetről.
A könyvben foglaltaknak valóban erős hatása van. Több interjú is olvasható szenvedélybeteg szülők felnőtt gyermekeivel. Ezek igazán felkavaróak.
Csak azt tudom felidézni, milyen volt a konyhánk, csönd volt, s ahogyan ott ültem óvodásként. Ha a gyermekkoromra gondolok, anyám sosincs jelen. Ezt nem értem, ott kellett lennie! Nem dolgozott, otthon volt. Arra sem emlékszem, hogy valamit kérdeznék tőle, vagy, hogy később segített volna a házi feladatokban. Alig tudok valamit anyámról, hogy mit gondolt, mit érzett, mit mondott – emlékszik vissza gyerekkorára 42 évesen egy gyógyszerfüggő anya fia.
– Ha egy családban valamelyik szülő szenvedélybeteg – írja a szerző -, akkor ott szinte minden a szenvedélybetegség körül forog. A gyermekek helyzete is egészen más, mint egészséges szülők mellett. A szenvedélybeteg szülő életének középpontjában nem a gyermeke, hanem saját maga (…) áll. Az alkoholbeteg szülő szinte kizárólagos gondja az, hogy juthat alkoholhoz, a gyógyszerfüggő gyógyszerhez, a drogos szerhez, a munkaalkoholista csak a munkájára gondol és így tovább. A szenvedélybeteg családokban a gyermekeknek akaratlanul is olyan a helyzetük, amely a legkevésbé sem nekik való. (…) tehetetlenül nézik azt, ami körülöttük történik. A szenvedés és az abból fakadó cselekvőképtelenség szinte felfoghatatlan. Ráadásul megváltoztathatatlannak tűnik. Ezért a nevelők, a tanárok, a szomszédok általában úgy tesznek, mintha nem vennének észre semmit. Miközben a szenvedélybeteg családban a zárt ajtók mögött nap mint nap súlyos dráma zajlik.
Az étkezés sosem volt nálunk kellemes vagy jó hangulatú. A húgom sokszor maradt éhes, sokszor a hűtőszekrényhez lopódzott. Gyakran adtam neki valamit vagy hoztam a hűtőből. Anyám azonnal észrevette, ha valami hiányzott, s akkor mindketten szidást kaptunk, és a futópadra küldött minket. A húgom anorexiás és bulimiás lett. Számított a szidásra, s ezért megelőző lépésként hányt. Ma is minden étkezésnél hallja anyánk hangját, és rettentő kövérnek érzi magát. Én pedig mindig magamon érzem anyám ellenőrző tekintetét – idézi fel gyermekkorát 32 évesen egy anorexiás anya fia.
Apám nagy karriert csinált. Alacsony sorból, nagy munkával küzdötte fel magát. Keményen megdolgozott ezért. Tulajdonképpen mindig csak dolgozott. Mindig. Ha nyaralni mentünk együtt, ő egy nap múlva elutazott. Munkája miatt beutazta a világot, alig volt otthont. De ha megjelent, teljes stresszben voltunk. Mert természetesen akkor mindenkinek úgy kellett táncolnia, ahogy ő fütyült. Már megérkezéskor azt kiabálta, hogy nyugalomra van szüksége, mert dolgoznia kell. (…) Már attól is rossz kedve volt, hogy gyerekei és családja van. Anyámnak is elege volt belőle. Bár luxusban élt, mégsem volt társa – emlékszik vissza gyermekkorára 27 évesen egy munkamániás apa fia.
A gyerekek nem beszélhetnek saját szenvedésükről. (…) sajnos nagyon ritkán számíthatnak segítségre. (…) Könyvem célja, hogy segítsen a szenvedélybeteg szülők már felnőtt gyermekeinek szembenézni saját gyermekkorukkal és annak terheivel. (…) Tapasztalatom szerint csak ebben az esetben lesznek képesek erősségeiket is megbecsülni. Akkor értik meg először tanult életmodelljeiket, és tudják mindezt nehézségeik leküzdésére felhasználni.
Egész gyermekkorom egyetlen várakozás volt apámra. (…) Illetve nem is rá vártam, hanem az anyámra. Mivel anyám nem tudta, hol és mikor kezd inni apám, mindig ez foglalkoztatta. Öt perc késés már meghozta az első gyomorgörcseit…
Tanulságos és elgondolkodtató az összes interjú – megszólalnak alkoholbeteg, drogfüggő szülők felnőtt gyermekei is.
A szenvedélybeteg családban felnőtt gyermekek 7 sebe
A megtévesztés sebe – „Hisz ez semmiség!”
Az elszigeteltség sebe – „Senkinek semmi köze ahhoz, hogy mi van belül!”
A túláradó érzelmek sebe – Ingadozás a vágyak és a bűntudat között, Érzelemmentesség, Bűntudat, Szégyen és megszégyenítés, Félelem, Vágyakozás
A belekeveredés sebe – Gyermekek a függő kapcsolatok örvényében
Az üresség sebe – Kapcsolat-függők és kapcsolat-kerülők
Az otthontalanság sebe – Végtelen otthonkeresés
Az elértéktelenedés sebe – Amikor semmi sincs a helyén
A német szakember részletesen kifejti a kötetben, hogy pontosan mit takarnak, hogyan hatnak a mindennapokban, a társas kapcsolatokban, az önérvényesülés-önérvényesítés szintjén ezek a sebek, illetve miként befolyásolják az életminőséget ezek a szorongató gyermekkori élmények. Szó esik arról is, hogy milyen szülővé válhat a szenvedélybeteg család gyermeke. Ebből a részből egy gondolat: az egykori családi tabu feloldásának vágya arra ösztönzi a szenvedélybeteg szülő gyermekét, hogy ne csak hasonló partnert, de hasonló családi szituációt is keressen. A sebzett lélek tudattalanul egy logikus forgatókönyvet ír, hogy a gyermekként elszenvedett családi sebeket generációkon átívelve orvosolhassa. (Ez persze nem szentírás, jócskán akadnak kivételek, de nem ritka az ún. transzgenerációs mintakövetés.)
Válasz a krízisre: szerepek, melyek gyerekként a túlélést segítik, de felnőttkorban akadályoznak
Az 5. fejezetben azt taglalja a szerző, milyen szerepet vesznek fel a szenvedélybeteg családok gyermekei. „(…) nem tehet mást: játszania kell a szerepét. A szerep felvállalását kreatív megoldásnak tekinthetjük. Segít kezelni a krízist, és módot ad az önvédelemre.” A szerepek a szerző kategóriái szerint: Harisnyás Pippi, Superman, Miss Marple, Robin Hood, Mary Poppins, Teréz anya, Jancsi bohóc, Maugli. Mindegyik szerepet részletesen ismerteti – viselkedési sémák, karakter szerint -, és elsősegélyt (tanácsokat) is kínál számukra, ugyanis szerinte sokan ragadnak felnőttként a felvett szerepben, észrevétlenül.
A kötet végén a szerző terápiás gyakorlatából származó tapasztalatait a hét lépésből álló AVOKADO-programban foglalja össze. Ez a program támogathatja a szenvedélybeteg családok gyermekeit a boldogabb élethez vezető úton.
– Aki hárít, nem változik! Aki kitekint és elindul, növekedni tud.
Az Apa, anya, pia – Hogyan találhatják meg a szenvedélybeteg szülők felnőtt gyermekei mégis a boldogságot c. könyv magyar nyelven a Magyar Máltai Szeretetszolgálat kiadásában jelent meg 2018-ban.
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként, megyei és országos lapoknál.
Az eletszepitok.hu online életmód magazint 2013-ban hoztam létre.
2018-ban visszatértem eredeti hivatásomhoz, általános és középiskolásokkal foglalkozom. Érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a tanulásmódszertan, a pályaorientáció, a szociális kompetencia- és a készségfejlesztés áll.
A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán diplomáztam, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el felsőfokú szakképzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében szereztem mesterdiplomát. Évek óta alkalmazom általános iskolások körében az Igazgyöngy művészeti iskola „Szociális kompetenciafejlesztés vizuális neveléssel” módszertanát.
MÚOSZ-tag vagyok, az Idősügyi és Szociális párbeszéd Szakosztály, valamint a Társadalompolitikai Szakosztály tagja.