A lelki egészség mindenkit megillet. Az asszertív jogok listája

Induljunk egy kicsit korábbról: 1948. Az ENSZ elfogadta „Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát”, röviden a legtöbben csak „alapvető emberi jogok”-ként szoktunk rá hivatkozni.

Ismerjük, tudunk róla, bár a majd harminc pontjából valószínűleg a legtöbben bajban lennénk, ha fel kellene idéznünk valamennyit. A gyermekek jogairól 1958-ban egy külön nyilatkozat is készült. Ezek mintájára logikus és várható lépés volt, hogy a lelki egészséggel kapcsolatban is összeállításra kerül majd egy szempontrendszer mentálhigiénés jóllétünk védelme érdekében. Így lett. 1974-ben Robert E. Alberti és Michael L. Emmons szerzőpárosnak köszönhető az alábbi lista, mely az ezt követő évtizedekben olykor bővült, de most itt az eredetit adjuk közre:

1. Jogod van ahhoz, hogy megállapítsd, mi fontos neked és mi nem.
2. Jogod van ahhoz, hogy tisztelettel bánjanak veled!
3. Jogod van ahhoz, hogy nemet mondjál anélkül, hogy bűntudatot éreznél.
4. Jogod van ahhoz, hogy hibát kövess el – és vállald a következményeket.
5. Jogod van ahhoz, hogy meghallgassanak, és komolyan vegyenek.
6. Jogod van ahhoz, hogy megváltoztasd a véleményed.
7. Jogod van ahhoz, hogy azt mondd: „nem tudom”.
8. Jogod van ahhoz, hogy amiért fizetsz, azt meg is kapd.
9. Jogod van ahhoz, hogy ne képviseld az érdekeidet.
10. Jogod van ahhoz, hogy megbetegedj.
11. Jogod van ahhoz, hogy kérjed, amit szeretnél.
12. Jogod van ahhoz, hogy információt kérj szakmabeliektől, beleértve az orvosokat is.
13. Jogod van ahhoz, hogy kifejezd saját érzéseidet és véleményedet!

Sokkoló hatású. Amikor jómagam először láttam, álltam némán, üveges tekintettel, s ámuldoztam első olvasatra. Jellemző lélektani reakció, ha valami fenyegeti aktuális világnézetünket, akkor pszichénk lecsapja képzeletbeli biztosítékunkat, s képtelenek vagyunk felidézni akár csak egy sort is. Így történt. Csak arra emlékeztem, az imént valami nagyon mást olvastam, mint amiben felnőttem. Hogyhogy jogom van ezekhez? Ez maga a véres forradalom. Atyaég! Mi lesz, ha eztán képviselem a saját érdekeimet?

Az asszertivitás ugyanis maximális érdekérvényesítést jelent maximális együttműködés mellett. Nem összekeverendő az agresszivitással, a kettő elég messze van, mint Makó Jeruzsálemtől.

Az évszámra érdemes felhívnunk még egyszer a figyelmet, ezért is hangsúlyozom ki ennyire: 1974! Lassacskán fél évszázad telt el, de ezzel a listával nincs olyan hónap, hogy ne okozzak valakinek elképesztő rácsodálkozást önön életére és jogaira. Nem tudunk róla, nem ismerjük, máshogy szocializálnak minket.

Úgy érdemes kézbe vennünk tehát az iménti sorokat, hogy lassan, egyesével végigolvassuk újra a tizenhárom pontot. Közben figyeljünk lelkünk rezdüléseit, arcunk mimikai rebbenéseit, belső feszültségmérőnk kilengését. Tapasztalatom szerint legtöbbünknél 3-4 olyan állítás biztosan lesz, ami mély döbbenetre és felismerésre késztet majd.

Megjegyzés: egy konfliktuskezelési lábjegyzet ide kívánkozik. A probléma nem egyszer abban áll, hogy elfelejtjük, nemcsak nekünk van ehhez a tizenhárom ponthoz jogunk, hanem a másiknak is épp ugyanezek az asszertív jogok járnak. Magyarán kettőn áll a vásár. Jó érzés olvasni, hogy ehhez mind jogosultságunk van, csakhogy ez a jog a másikkal szemben egyben kötelesség is, s így már rögvest nehezebb a lélegzetvétel.

Limpár Imre

Tanácsadó szakpszichológus

Hiszem, mindig van másik út, mindig tehetünk mást, mint amit eddig tettünk. Épp ezért sokkal inkább mi határozzuk meg sorsunkat, mintsem a sors irányítaná életünk alakulását. Vallom, ha ez a belátás megszületik, csakis akkor lesz képes felszabadítani a személy azokat a külső és belső erőforrásokat, melyekkel beteljesítheti mindazt, amire hivatott; felismerve önnön felelősségét, s ráébred: a változás és a kiteljesedés kulcsa ő maga.