Szerelem a szavannán – Az elefántok anyjának lebilincselő önéletrajzi kötete

Daphne Sheldricknek sikerült a világon elsőként felnevelnie újszülött, árva elefántot. Az asszony mélységesen együtt érez az állatokkal, hosszú éveken át tanulmányozta a rendkívül gazdag kenyai flórát és faunát, fáradhatatlanul kutatta a megfelelő tartási körülményeket és tápszereket – mindez együtt tette lehetővé, hogy számtalan elefántot, orrszarvút és egyéb elárvult vadállatot mentsen meg a biztos haláltól. Memoárja, Szerelem a szavannán címmel 2014-ben jelent meg magyar nyelven. 

Lebilincselő és szívbemarkoló önéletrajzában Daphne elmeséli, milyen csodálatos kapcsolatot alakított ki elárvult állatokkal, köztük első barátjával, Bozival, a csillogó szemű antiloppal, aztán Riki-tiki-tévivel, a törpemongúzzal, Gregory Peckkel, a szorgos fehérfejű bivalyszövővel, Fecskével, a rakoncátlan zebracsikóval – és persze Eleanorral, a fenséges elefánttal, akivel több mint negyven éve barátok.

hirdetés 

hirdetés 

David Sheldrick (elöl) és Daphne Sheldrick, kislányukkal

A kötet egyúttal Daphne és a híres kenyai fővadőr, David Sheldrick szerelmének varázslatos és megrendítő története is. Férje iránti őszinte, szenvedélyes szerelme, David kimeríthetetlen tudása a környező természetről, valamint a férfi korai, tragikus halála volt az, ami özvegyét újabb eredmények elérésére sarkallta. Elsősorban ennek köszönheti létrejöttét a világszerte ismert David Sheldrick Vadvédelmi Alapítvány, valamint a Nairobi Nemzeti Parkban lévő állatmenhely és bölcsőde, ahol a nyolcvanas éveibe lépett Daphne a mai napig él és dolgozik.

A Szerelem a szavannán nemcsak kettőjüknek az orvvadászat visszaszorításáért, a kenyai állatvilág megmentéséért folytatott nehéz küzdelmét írja le, hanem azt a páratlan készségüket is bemutatja, amelynek révén szinte lélektani módszerrel közelítettek az állatokhoz. Szeretet, együttérzés és humor sugárzik minden sorából ennek a kötetnek, melyből az olvas bepillantást nyerhet korunk egyik legfigyelemreméltóbb asszonyának életébe.

Részletek a kötetből

Huszonhat éves koromban elkezdődött életemnek egy rendkívül boldog szakasza. Annak a férfinak a felesége voltam, akit szenvedélyesen szerettem, és aki a lelki társam volt. Nászutunk a Manyara-tavi Nemzeti Parkban üdvösségesen romantikus volt. David ösztönösen kiválóan értelmezte az állatok viselkedését, órákon át figyeltük őket, ahogy élik az életüket. Ő volt az, aki megmutatta nekem, milyen is a vadállatok testbeszéde, mit jelent egy-egy póz, apró mozdulat. Még ennyi év után is érzem a jelenlétét, ahogy szorosan egymás mellett csendben ülünk, nem mozdulunk, és semmi nem tereli el a figyelmünket. Kettőnk testbeszéde egész házasságunk alatt szerelemről árulkodott. (…)

Eleanor nagyjából ekkortájt lépett be az életünkbe. Egyedül álldigállt az előző éjjeli csapadék által feláztatott földdarabont, más elefánt nem volt a környéken, kivéve a közelben az agyar nélküli tetemet, aki valószínűleg az anyja volt. Elefánt Eleanort Lady Renison után nevezték el, éjszakára a kapuslakáshoz tartozó egyik kisebb faház verandáján hevenyészve összetáolt istállóban helyezték el. Türelmesen etették zöld levelekkel, gyengéden és szeretettel bántak vele, így Eleanor hamar levetkőzte kezdeti félelmét az emberektől. (…) Eleanornak hamarosan híre ment a helyi afrikaiak között, akiknek többsége még életében nem látott igazi elefántot, sőt még fényképen sem, annak ellenére, hogy az Aberdare- és a Kenya-hegy erdőségeinek szomszédságában laktak, melyek számos vadon élő állatfajnak, köztük elefántoknak is otthont adtak. (…) Izgatott emberek hosszú, tömött sorban várakoztak minden áldott nap, hogy megnézzék. Azonban, mivel Eleanort megfosztották a számára nélkülözhetetlen tértől és a lehetőségtől, hogy vándoroljon, továbbá a kiegyensúlyozott, változatos étrendtől, és a külön csak neki kijáró megkülönböztetett figyelemtől, amire oly nagy szüksége volt, kihunyt a szikra a szemében, elhízott, mogorva és letargikus lett. Kétségételen, hogy elpusztult volna… (…)

Az elkövetkezendő húsz percben aki élet és mozgott, David életéért küzdött, én pedig kimentem a sötét parkolóba, és Istenhez imádkoztam, kérem, ne hagyja, hogy meghaljon, ne szólítsa még magához. Amikor odajött hozzám az orvos, nem volt szükség szavakra – beszédes volt a csend, és ahogy karját a vállamra tette. Megszűnt körülöttem a világ. Olyan mély sokkot kaptam, hogy úgy éreztem, a lábam felmondja a szolgálatot és kiszalad alólam. Az orvos beszélt hozzám, de nem hallottam, mit mond. Én is meg akartam halni. (…)

hirdetés 

hirdetés 

 

Szerelem a szavannán – Szenvedélyes vallomás a természetről, Afrikáról és a szerelemről

Írta: Daphne Sheldrick

Kiadó: Cartaphilus Könyvkiadó

Oldalszám: 332

Cérnafűzött, keménytáblás

Fordító: Hordós Marianna

 

 

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

11 − 11 =

hirdetés