Test. Kép. Zavar. A kor szépségeszménye a nők szorongására épít. A sérült énkép plasztikai műtéttel nem javítható
Mi a szépség? Nehéz ezt pontosan definiálni; hosszú évszázadok óta sokan tettek erre kísérletet. Az egyik sokszor idézett definíció filozófiai: Immanuel Kant szerint
szép az, ami érdek nélkül tetszik.
Ezzel párhuzamosan az a pszichológiai tézis is teljesen helyénvalónak tűnik, mely szerint
szépség nincs érdek nélkül.
Minthogy a szépség a szemlélő, befogadó számára jutalom, hasonló hatást vált ki, akár egy ajándék, így máris nem lehet érdektelen. Az érdek ebben a megközelítésben a jutalomélményhez fűződik.
A tömegkommunikáció megjelenésével, a média uralmával teljesen megváltoztak a szépségről alkotott fogalmaink. Szép az, amit a társadalom (meghatározó része) vonzónak talál az adott a kulturális közegben. Szép az, ami követőkre talál. Szép az, amiből hasznot lehet húzni. A mai szépségeszmény motorja a média, amely ontja magából az ideálképeket, és meghatározza a követendő értékeket. A fiatalság érték, a szépség érték, a tökéletes megjelenés és test érték. A média olyan világot teremt, amely nők tömegeit szippantja be, olyan elvárásokat támaszt, amelyeknek szorongások és/vagy lemondások és/vagy komoly áldozatok árán lehet megfelelni: dús haj, vastagabb ajak, kisebb orr, nagyobb mell… Virágzik a fogyókúraipar, a kozmetikai ipar, és jó ideje a plasztikai – esztétikai – sebészeti ipar is.
Sokszor halljuk ennek kapcsán, hogy haladni kell a korral! Miért ne élhetnének a nők (s persze a férfiak) a rendelkezésre álló szépészeti beavatkozások lehetőségével? A kulcsszó: igényesség! Ezzel a bűvös szóval ügyesen el lehet terelni a figyelmet a lelki háttérről. (Ráadásul azt sugallja, hogy akiknek nincs pénze, szándéka plasztikai beavatkozásra, azok igénytelenek…) Mi a baj a mai szépségmítosszal? Az, hogy a nők szorongására épít. Az, hogy a nők túlságosan sokat aggodalmaskodnak a külsejük miatt. Olyan természetes folyamatokat sem viselünk el (általánosságban), mint a szemek alatti szarkalábak vagy az őszülő haj… Egy korábbi brit felmérés szerint minden 6. nő már 20 éves korában elkezd aggódni az öregedés miatt.
A legtöbben lelki okokból esnek át esztétikai műtéten. Nem ritka, hogy a beavatkozásnak nincs objektív indoka – az illető saját torz tükörében felnagyítva látja az adott testi hibát vagy hiányosságot. Mit változtatnak meg leggyakrabban magukon a nők? Készült erről egy lista, melyet plasztikai sebészek állítottak össze.
Mellnagyobbítás
Mellkicsinyítés
Orrplasztika
Zsírleszívás
Fülplasztika
Intimplasztika
Arcplasztika
Szemhéjplasztika
Hajátültetés
A legtöbben azért vállalkoznak plasztikai műtétre, mert elégedetlenek a külsejükkel. Láthatjuk azonban sokaknál, hogy a beavatkozást egy idő újra és újra megismétlik. Szélsőséges esetekben az illető a műtétek következményeként a felismerhetetlenségig eltorzul.
Testdiszmorfiás zavar
Rengeteg embert – főleg nőt – érint! Mit is jelent a testdiszmorfiás zavar? Valamely képzelt vagy valós testi hátránnyal való túlzó foglalkozást. Egyfajta beszűkült állapotot. Az aggodalom, szorongás mértéke gyakran nincs összhangban az anomális fokával. Jellemző erre a szorongató állapotra az ún. önsebzés, az önostorozás. Az illető valóban elviselhetetlennek érzi a testi hátrányát. Ők a plasztikai műtét(ek)re szinte beutalóval mennek – környezetük támogatja őket ebben. Hatalmas csalódás számunkra, hogy a beavatkozás után sem enyhülnek a szorongásaik.
Pszichológiai változás csak akkor következik be, ha az eltorzult énképet is sikerül megváltoztatni. Ez azonban nem következik automatikusan egy-egy szépítészeti eljárásból, nem a plasztikai sebész feladata – a pszichoterápia hatásköre. A sérült énkép gyakran korai gyermekkorban, a szülőkkel való kapcsolatban alakul ki – nem csak testdiszmorfiában tud megnyilvánulni, gyakran okoz zavarokat például a párkapcsolatban.
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként, megyei és országos lapoknál.
Az eletszepitok.hu online életmód magazint 2013-ban hoztam létre.
2018-ban visszatértem eredeti hivatásomhoz, általános és középiskolásokkal foglalkozom. Érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a tanulásmódszertan, a pályaorientáció, a szociális kompetencia- és a készségfejlesztés áll.
A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán diplomáztam, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el felsőfokú szakképzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében szereztem mesterdiplomát. Évek óta alkalmazom általános iskolások körében az Igazgyöngy művészeti iskola „Szociális kompetenciafejlesztés vizuális neveléssel” módszertanát. Az UNICEF Ébresztő óra önkéntes előadója vagyok, táborszervezésben sok éves tapasztalattal rendelkezem.
MÚOSZ-tag vagyok, az Idősügyi és Szociális párbeszéd Szakosztály, valamint a Társadalompolitikai Szakosztály tagja.
