Torz valóságban nevelkedni. Alkoholbeteg szülők gyermekei

Janet Geringer Woititz Alkoholbetegek felnőtt gyermekei c. könyve az alkoholbetegek felnőtt gyermekeihez és gyermekeinek íródott. Többféleképpen lehet hasznos. Nagyobb tudást és megértést ad arról, hogy mit jelent alkoholbeteg gyermekének lenni, és ez a folyamat hogyan bontakozik ki az idő múlásával; használható a személyes fejlődésben, mint önsegítő, vagy klinikai kalauz.

Emlékszel, hogy milyen volt otthon? Hogy milyen érzés volt? Mit vártál, amikor beléptél az ajtón? Azt remélted, hogy minden rendben lesz, de sohasem tudtad biztosan.

Egyedül abban voltál biztos, hogy soha nem tudtad, hogy mit fogsz otthon találni, vagy, hogy mi fog történni. És valahogyan – bármennyiszer is mentek ferdén a dolgok – amint beléptél az ajtón, soha nem voltál felkészülve.

Nem tehettél róla, hogy úgy érezted: ha te nem lennél a képben, akkor nem lenne ennyi baj. Anyád nem veszekedne apáddal. Nem lenne mindig feszült; nem üvöltözne; nem lenne ilyen hirtelen haragú. És te nagyon bűnösnek érezted magad. Valahogyan a te létezésed okozta ezt; ha jobb gyerek lennél, kevesebb gond lenne. Minden a te hibád volt, de semmivel sem tudtál javítani a dolgokon.

Valószínűleg megismertél néhány gyereket. De ez is gondokat okozott. Hányszor mehettél el a barátodékhoz anélkül, hogy meghívd őt hozzátok? Mindig tartottál attól a félelmetes naptól, amikor a barátod azt mondja: „Játsszunk nálatok ma délután!” Csak egyszer – kétszer mehettél el a barátodékhoz anélkül, hogy szembe kellene nézned az elkerülhetetlennel. Talán egyszerűen nem volt érdemes barátkozni.

Az igazságnak valójában nem sok jelentősége volt az otthonodban, hallottad, amint a szüleid állandóan hazudtak. Hallottad, amint az antialkoholista szülőd fedezi az alkoholista szülődet, és ez látszólag rendben volt. Ugyanakkor alkoholista szülőd mindig ígéreteket tett, és sohasem váltotta be azokat.

A valóság és a valótlanság nagyon eltorzult az otthonodban. Tehát nem igazán volt értelme igazat mondani.

Az „ott leszek, amikor szükséged lesz rám” és a „szavamat adom, legközelebb…” szintén kétértelmű üzenetek. Szülőd mindig ilyen ígéreteket tett: „Szombaton ezt fogjuk csinálni.” „Valahogy csak kikeveredünk ebből.” „Minden rendben lesz”. „Ne izgulj miatta.” „Megveszem neked azt a ruhát.” „Hazajövök vacsorára.” „Érdekel, beszéljünk róla valamikor.” És aztán ezek a dolgok sohasem történtek meg. Mind hazugság volt!

Vannak bizonyos általánosságok, amelyek valamilyen formában mindig visszatérnek.

1. Az alkoholbetegek felnőtt gyermekei találgatják, hogy mi a normális.

Olyan dolgok miatt aggódnak és esnek kétségbe, amelyek miatt – szerintük – más emberek nem aggódnának, és nem kerülnének zavarba. Nem rendelkeznek a kérdezés szabadságával, ezért soha nem tudják biztosan, mi a valóságos helyzet. Még pontosabban: nem akarnak butának látszani.

2. Az alkoholbetegek felnőtt gyermekei nehezen visznek véghez egy tervet elejétől a végéig.

A tipikus alkoholista otthonban rengeteg ígéret van… A nagyszerű állás mindig pont a küszöbön állt. A nagy üzletet mindig éppen meg akarták kötni. A ház körüli munkát percek alatt meg lehetett csinálni. A játék, amit majd játszani fognak… – a gokart, a babaház… és így tovább. „Ezt fogom csinálni. Azt fogom csinálni. De ez az „ez”, vagy „az” – soha nem történik meg. Nemcsak az, hogy nem történik meg, hanem az alkoholbeteg még azért is elismerést vár, hogy egyáltalán ez az ötlete támadt, és hogy majd szándékában áll ezt vagy azt valóra váltani. Ebben a környezetben nőttél fel.

3. Az alkoholbetegek felnőtt gyermekei akkor is hazudnak, amikor ugyanolyan könnyű lenne igazat mondani.

A hazudozás alapvető jelenség az alkohol által befolyásolt családokban. Részben álarc mögé rejti a kellemetlen valóságot, a mentegetődzéseket, megszegett ígéreteket és hiányosságokat. Az első és legalapvetőbb hazugság az, hogy a család letagadja a problémát magát. „Nagyon kevés olyan ember van, akivel őszinte vagyok az érzéseimet illetőleg. Érezhetem magam teljesen levertnek belülről, de ha valaki megkérdezi, hogy vagyok, azt mondom, hogy: jól”.

4. Az alkoholbetegek felnőtt gyermekei kíméletlenül ítélik meg önmagukat.

Amikor gyerek voltál, nem létezett, hogy eléggé jó lettél volna. Állandóan kritizáltak. Azt hitted, hogy a családodnak jobb lenne nélküled, mert te vagy a baj okozója. Talán olyan dolgokért kritizáltak, amelyeknek nem volt értelme. „Ha nem lennél ilyen rohadt kölyök, nem kellene innom.” Ennek semmi értelme, de ha valamit elég sokszor és elég sokáig hallasz, a végén elhiszed. Ennek eredményeként önmagaddal szembeni negatív érzésekbe formáltad ezeket a kritikákat.

5. Az alkoholbetegek felnőtt gyermekei nehezen szórakoznak és nagyon komolyan veszik önmagukat.

Ez a két tulajdonság szorosan kapcsolódik egymáshoz. Ha nehezen szórakozol, akkor valószínűleg nagyon komolyan veszed magadat, és ha nem vennéd magad annyira komolyan, akkor jól érezhetnéd magad.
Ahhoz, hogy megértsd ezt a problémát, vissza kell tekintened a gyerekkorodra. Mennyi szórakozást jelentett a gyerekkorod? Erre nem kell válaszolnod. Az alkoholbetegek gyermekei egyszerűen nem érzik magukat soha jól. Nem láttad a szüleidet nevetni, viccelődni és hülyéskedni. Az élet valami nagyon komoly, kemény dolog volt. Nem tanultál meg igazán játszani a többi gyerekkel. A házban uralkodó hangulat elrontatta a szórakozásodat.

6. Az alkoholbetegek felnőtt gyermekei nehézségekkel küszködnek a bensőséges kapcsolatok terén.

Nincsen mintájuk egy egészséges, bensőséges kapcsolathoz, mert soha nem láttak ilyet. Az egyetlen modell számukra a szüleik példája, és ez a minta nem volt egészséges.
Magukban hordozzák a „gyere ide, menj el” élményt. Az egyik nap úgy érzik, hogy szeretik őket, a másik nap pedig úgy, hogy visszautasítják őket. Az elhagyástól való félelem az a szörnyű rettegés, amellyel felnőnek.

7. Az alkoholbetegek felnőtt gyermekei túlzott mértékben reagálnak olyan változásokra, amelyeket nem tudnak irányítani.

Ezt nagyon egyszerű megérteni. Az alkoholbeteg gyermekének nem volt beleszólása a dolgokba. Az alkoholista ráerőszakolta az életet.
Felnővén, ezt meg kellett fordítania ahhoz, hogy az egészet túlélje. Nekilátott tehát környezetének gondját viselni. Ez nagyon fontossá vált, és ez így is maradt. Az alkoholista gyermeke megtanul jobban bízni magában, mint bárki másban, mert lehetetlen számára a másik ember ítéletében hinni.

8. Az alkoholbetegek felnőtt gyermekei állandóan elismerésre és megerősítésre vadásznak.

Állandóan keresik ezt a buzdítást, de nem tudják felhasználni. Nagyon nehéz megbízni valakiben, ha azt tanították neked, hogy a bizalom csak fájdalmat okoz. Nehéz bízni, ha a gyerekként kapott üzenetek következetlenek voltak.
Arra programoztak be, hogy ne bízz senkiben, hanem hidd úgy, hogy amit az emberek mondanak, azt nem feltétlenül gondolják úgy.

9. Az alkoholbetegek felnőtt gyermekei általában úgy érzik, hogy mások, mint a többi ember.

A gyermekként átélt elszigeteltség érzése rendkívül megnehezíti a másik emberrel való érintkezést. Érintkezésre vágytál, de nem tudtad végrehajtani. Felnőttként is ugyanezek az érzések folytatódnak.
Nehéz teljesen legyőzni ezeket az érzéseket, de van mód az elszigeteltség érzésének csökkentésére. Kockázatot és kemény, de szükséges erőfeszítést igényelhet.

10. Az alkoholbetegek felnőtt gyermekei vagy nagyon felelősségteljesek, vagy nagyon felelőtlenek.

A probléma itt a tökéletesség. „Ha nem vagyok tökéletes, akkor semmi vagyok. Ha nem vagyok tökéletes, visszautasítanak. Elhagynak. Tudom, hogy nem vagyok tökéletes, de ha erősen törekszem rá, akkor tökéletlenségemet eltitkolhatom.”
Sok túlzottan felelősségteljes embernek meg kell betegednie ahhoz, hagy leállítsa magát. Ez az egyetlen kiút. Mindig csak adnak és adnak, és annyit vállalnak magukra, míg nem marad semmijük, megbetegszenek, és kiégnek. Addig nem is találnak elfogadható okot a leállásra.

11. Az alkoholbetegek felnőtt gyermekei rendkívül hűségesek, még akkor is, ha szembesülnek annak bizonyítékával, hogy hűségüket nem érdemlik meg.

A hűség csodálatra méltó tulajdonság. Azonban bármely szélsőséges tulajdonság káros lehet számodra. Válogatás nélkül mindenkihez lojális vagy, aki csak az utadba kerül. Lojális vagy a szeretődhöz, barátaidhoz, családodhoz, munkaadódhoz. Rendkívül értékes vagy bármelyik kapcsolatodban. Az elhagyástól való félelmed majdnem lehetetlenné teszi, hogy te hagyj el másokat.

12. Az alkoholbetegek felnőtt gyermekei impulzívak.

Hajlamosak anélkül cselekedni, hogy komolyan megfontolnának más viselkedésformákat, vagy a lehetséges következményeket. Ez az impulzív viselkedés zavarodottsághoz, önutálathoz, és a környezetük felett gyakorolt irányítás elveszítéséhez vezet. Ennek eredményeként több energiát használnak fel a zűrzavar megszüntetéséhez, mintha először megfontolták volna a választási lehetőségeket és a következményeket.

Ha a tudás felszabadít, és én azt hiszem, hogy ez így igaz, akkor annak tudása, hogy mi történt, és ennek eredményeként mi fejlődhet ki, – nagyon fontos eszköz annak megértéséhez, hogy ki vagy és miért vagy ilyen. E tudás birtokában a találgatás kiesik, az önvád elveszíti hatalmát, és szabadon dolgozhatsz azon, amit választottál. Nem vagy többé áldozat. A saját világod kellős közepén állsz.

Bíró Rita

1969-ben születtem, a pályámat szülésznőként kezdtem Szegeden, azután világgá mentem, és Ausztráliában éltem 5 évig. A Janus Pannonius Tudomány Egyetemről és a Külker Főiskoláról gyűjtöttem diplomákat, és hosszú évekig HR szakemberként dolgoztam.
Iskolai végzettségeimet, valamint az élettől és a saját önismereti utamból nyert tudást, bölcsességet, és a hitemet ötvöztem hivatássá, és másfél évtizede segítőként dolgozom.

Nagyon sokféle élethelyzettel találkozom; munkahelyi, és magánéleti problémákkal, erőt vivő feladatokkal, elvárásokkal, fel nem ismert elakadásokkal. A segítő beszélgetések mentén a hozzám fordulóknak sikerül tisztábban látni magukat, és megtalálni az erőforrásaikat ezek kezeléséhez, megoldásához.